Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
Fejérdy András: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MÜVEIBEN tanúsága szerint személye mélységesen idegenkedett a háborútól, kezdettől fogva elítélte azt. Püspökként, teológusként, a korabeli katolikus közélet kiemelkedő szereplőjeként ugyanakkor kötelességének érezte, hogy a háború tapasztalatával szembesülő (katolikus) társadalom számára útmutatást és vigaszt adjon, a társadalmat foglalkoztató kérdésekre valamiféle katolikus választ kínáljon. Az alábbiakban ezért különös figyelmet kívánunk szentelni annak, hogy a háború előrehaladásával, és a szélesebb társadalom háborúval kapcsolatos negatív tapasztalatainak erősödésével, milyen belső evolúció fedezhető fel Prohászka publikus megnyilatkozásaiban, amelynek következében 1915-re magánvéleménye és a nyilvánosság előtt hangoztatott álláspontja közötti kezdeti feszültség végleg feloldódott. Mindezen megfontolások nyomán Prohászka első világháborúval kapcsolatos álláspontjának vizsgálata során komparatív, kronologikus és tematikus szempontokat egyszerre igyekszünk érvényesíteni. Bellum iustum: minus malum Prohászka Ottokár 1914. augusztus 18-án a világháború kitörésére reagálva, a következő, gyakran idézett sorokat jegyezte naplójába: „Esik az eső, s a bakák fölvonulnak s ordítják: éljen a háború! Van-e rettenetesebb téboly s alávalóság? S ez mint hazafiság is fest. Egészen új mentalitás szádja meg az embereket; óriási megfeszülős, erőkifejtés, bátorság, áldozatkészség, hűség! De ez mind a bestializmus szekerén, mely emberhullák fölött hempereg! No, hát erről én nem írok itt. Ezt nem dicsőítem. Tudom, hogy sok nagy érzés fakad a harcok s kínok között, de nem, nem, nincs közöm az öldöklő világhoz. Nem Istennek, nem Krisztusnak világa ez! Mi közöm hozzá?! E házakhoz s hazákhoz, melyeknek lakói egymást agyba-főbe verik, srapnelezik, gránátozzák! Ah, mily igaz, hogy odi profanum vulgus! Sokszor hallom, hogy ez kevély szó! Nem; ez igaz, mély s felemelő szó! Ezt a bestye világot gyűlölöm, gyűlölöm! Favete linguis! Hallgassatok róla s nyelvöltögetéseire s frázisaira azt feleljétek, amit Krisztus mondott: nesciunt, quid faciunt. Gondolják, hogy kultúremberek, pedig kultúrából egy szikra sincs bennük!"7 A naplónak a háború kitörését egyértelműen elítélő fenti sorai arról tanúskodnak, hogy Prohászka legtöbb kortársától eltérően kezdettől fogva határozottan ellenezte a háborút. Későbbi naplójegyzeteiben is rendre olvashatóak a háborút elítélő sorok, amelyek bepillantást engednek Prohász-ÖM 23, 270. - 1914. augusztus 18. A latin mondatok fordítása: Gyűlölöm az elvetemült tömeget (Horatius: Ódák III. 1.1.). Hallgassatok! (Uo.) Nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23, 24). 360 Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017
