Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
III. VILÁGHÁBORÚ ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKULÁS - Fejérdy András A világháború problematikája Prohászka Ottokár műveiben
FejérdyAndrás: A VILÁGHÁBORÚ PROBLEMATIKÁJA PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVEIBEN ka belső világába. 1914. november 30-án például a következőket jegyezte fel: „A rettenetes csatákról s veszteségekről, no meg a sajtó hazugságairól nem írok. Igazi boszorkánytánc a hatalom trónja s az aranyborjú körül. Rettenetes, az ember szégyelli magát, hogy ember!"8 Belső meggyőződésből igyekezett távol tartani magát a háborúhoz kapcsolódó hátországi eseményektől is, így 1915 januárjában visszatekintve megkönnyebbüléssel írta: „Hállstennek én sehol se szerepeltem, mint hadba vonulók megáldója, mint zászlók szentelője, s mint a hősök bámulója; sehol, soha! Ez evangéliumi vigaszom is!"9 Prohászka nyilvános szereplései során is kerülte, hogy a hadi eseményeket kommentálja, a hadiszerencse forgandóságára, a győzelmekre és vereségekre reflektáljon. (Ilyet csak egy-egy naplójegyzetében találunk.) Nem tehette azonban meg, hogy a háború kérdéséről egyáltalán ne szóljon. A naplóból megismerhető határozott álláspontja ellenére azonban, mintegy közéleti szerepének súlyát felmérve, Prohászka korai megnyilatkozásaiban a háború kritikája csak óvatosan fogalmazódott meg. Az első szövegekben, jóllehet jelezte a háborúval szembeni ellenérzéseit, hangsúlyosabbnak tűnik a hivatalos magyar egyházi álláspont tolmácsolása: mint mindenütt a hadra kelt Európában, a magyar hierarchia tagjaihoz hasonlóan a székesfehérvári püspök ugyancsak hősi küzdelemre szólította a katonákat, és áldozatos béketűrésre intette az otthon maradottakat. A háború kitörésére reagáló első, augusztus 3-án kelt pásztorlevelében leszögezte ugyan, hogy „békéért imádkozunk, mert nem vagyunk a háborúk barátai, sőt azokat Isten büntetésének s megpróbáltatásainak nézzük", de a továbbiakban már arról írt, hogy Magyarország igazságos háborút folytat: „De hát ezzel szemben is eltölt a hazavédelem s a honfönntartás kötelességérzete, s ha a nemzet sorsa igazságos háborúba szólít, s az igazság és jog védelme - mert más védelem nincs - fegyveres ellentállásra s megtorlásra késztet: akkor meg akarjuk állni helyünket s teljesíteni akarjuk kötelességünket."10 Prohászkának e rövid idézetben olvasható érvelése egyértelműen az igazságos háborúról szóló hagyományos egyházi tanításra támaszkodott, amelyet Szent Ágoston dolgozott ki, és amely Gratianus, valamint Aquinói Szent Tamás közvetítésével került a modern teológiai tanításba. A bellum iustum-tan lényege, hogy egy háború akkor tekinthető igazságosnak, ha célja a béke helyreállítása, fennáll az állam megvédésének természetjogi szükségszerűsége, valamint a legitim főhatalom vezetésével valósul 8 ÖM 23,272-273. - 1914. november 30. 9 ÖM 23,277. -1915. január 15. 10 ÖM 22,117. Prohászka-tanulmónyok, 2015-2017 361
