Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Mózessy Gergely Prohászka Ottokár és a protestantizmus
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A PROTESTANTIZMUS mény szavakkal, némely kifejezését egyenesen „evangyéliomellenes"-nek bélyegezte. Zárszava így hangzik: „Az egész Konferenczia-beszédgyűjtemény pedig ezután, a mint gondolhatni is, nem sokat, sőt mit sem ér. Szónoki fogások, nagy mondások, kápráztatások, erős kifejezések, tanultság-fitogtatások, olvasottságmutogatások és semmi egyebek a beszédek, amelyek nem építenek lelkileg. Hogy mégis tetszenek: az legföllebb az „urak" valláserkölcsi szintájára [sic!] vet rossz világot, meg általában a római egyház lelki táplálási modorára, s melyből bizony nincs mit kérnünk s nincs átvennünk. Elég nekünk a mi bibliás szellemünk és modorunk, csak ahhoz legyünk hívek!"33 Minket ma megdöbbent ez a hangnem - mindkét oldalról. De a kor sajtócsatáinak hangvételébe mindez teljességgel belesimult. A közvetlen érintetteken túl valószínűleg kevesek ingerküszöbét érte csak el. A nyelv, a stílus és a szóhasználat „politikai korrektség" által is vezérelt változása kétségkívül zavarba hozza a mai olvasót. A GONDOLATI FORDULAT ÉS OKAI Hosszan idéztünk konfliktusokat okozó cikkeket, hogy pontosan lássuk az írói-gondolkodói utat, ahonnan Prohászka elindult, hogy végül valamiféle korát meghazudtoló ökumené előhírnöke legyen. Fontos azonban leszögeznünk, hogy már a fiatal Prohászkának sem volt központi problémája a felekezetközi apológia. Műveinek csak egészen kis százalékát teszi ki az idesorolható cikk. Fő problémái inkább a liberalizmus és a szociáldemokrácia voltak. Ezeket az arányokat kortársai pontosan látták. Révész Imre - kolozsvári református teológiai tanár, egyháztörténész, későbbi püspök - ezt a kérdést tette fel a Protestáns Szemle hasábjain 1915-ben: „miért van az, hogy a mai magyar katholikusok között éppen az bajlódik legkevesebbet egyházpolitikai és felekezetközi kérdésekkel és éppen semmit protestánsellenes polémikával, akinek legtöbb vallásos mondanivalója van az egyháza leikéből népe lelkének: maga Prohászka püspök?”34 Kulcsmondatra leltünk. A felekezeti polémia ugyanis valahol pótcselekvés. És ha nagyobb a baj, ha valamiféle közös ellenség fenyegeti a különböző felekezeteket, akkor vészesen elaprózza az erőket. Szemlátomást ez a meggyőződés vezette Prohászkát, amikor a gyakorlati együttműködés szószólója lett. „Proto-ökumenizmusának" egyik forrása ez. 33 Tüdős István: Dr. Prohászka Ottokár: Konferenczia-Beszédek, melyeket az Urak fővárosi Mária- Congregatiójában tartott 1903-1904. In: Protestáns Szemle, 16. évf. (1904) 9. f. 520-524. 34 r.i. [=Révész Imre]: Új változatok régi húrokon. In: Protestáns Szemle, 27. évf. (1915) 5. f. 348. Prohószka-tanulmányok, 2015-201 7 21