Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA vényeinek, nem tehet meg akármit. Cselekvésének határt szabnak a természet megváltoztathatatlan törvényei, ezekhez kell alkalmazkodnia, különben tevékenysége végzetes következményekkel járhat. [...] A gazdaságnak a társadalmat kell szolgálnia, és utolsó helyen kell állnia a pénzügynek, mint a gazdaság egyik eszközének."177 Mindezek a folyamatok egyre igazságtalanabbá teszik a társadalmi viszonyokat, s az ilyen közegben „rosszabb az emberek egészségi állapota, rövidebb a várható életkor, nagyobb a gyermekhalandóság, kisebb a gyermekek iskolai teljesítménye, csökken az egymás iránti bizalom, több mentális betegség lép föl (beleértve a drog- és alkoholfüggőséget), több az erőszak és a gyilkosság. Nagyobb a bebörtönzöttek száma. [...] Az egyenlőtlenség növekedésével az emberek egyre stresszesebbé, egyre nyugtalanabbá válnak."178 Épp ezért van a történelmi mának, a haladás és fejlődés korának tragikum, vagyis permanens válság jellege, aminek két kimenetele lehetséges: az emberi élet medre vagy visszazökken a rendes kerékvágásba, vagy a civilizáció pusztulását, halálát okozza. Már-már azt is mondhatnánk, hogy büntetés jellegű (az ember önmagát bünteti!) az aktuális emberi történelem, hiszen a fejlődés álcája mögött egy alacsonyabb szerveződési szintre való visszatérésről, vagy épp katasztrofális bomlásról van szó.179 Mert hát mi is ennek a kapitalista válságprogramnak a lényege? Schütz Antal nyomán válaszolunk e kérdésre,180 aki szerint három módon jelez válságot ez a szellem: 1. A gazdasági szemléletében, 2. nyomában a lelki válsággal és 3. az individualizmusában. A kapitalista szellem azt akarja elhitetni a tömegekkel, hogy az emberek boldogulásának egyedüli eszköze a gazdasági termelés és fogyasztás állandó fokozása. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a több termelés lehet nyomorodás és szegényedés forrása is. A hatékony termeléshez pedig munkára, ám egyre jobban racionalizált és mechanizált munkára van szükség. Ezért a kapitalista termelés szövetkezett a tudománnyal és a technológiával, mivel ezek az eszközök biztosítják a termelés hatékonyságát, a versenyben maradást, s így a szerzést. Ám ezzel a lépéssel elszakította, éspedig elvszerűen és intézményesen, a munka embereit, vagyis a munkást és a vállalkozót; sőt, nemcsak elszakította, hanem egymás ádáz 177 Kerényi Dénes: Korunk válsága. In: Jel, XXII. évf. (2010) 4. sz. 105. 178 KERÉNYI 2010:106. 179 Megjegyezzük, hogy a büntetés nem csak abban áll, amikor valaki (Isten vagy hatóság, netán önbíráskodáskor a sértett egyén) egy másik embert büntet, hanem az is, amikor egy ember vagy embercsoport tartósan visszaél hatalmával, s ignorálja, megveti a természet alapvető összefüggéseit, törvényeit. Ennek a megvető magatartásnak szükségszerű következménye lesz a bekövetkező kellemetlen állapot, a krízis, a háború, az igazságtalanság, a belső békétlenség, mely főleg ártatlanok elviselhetetlen szenvedésével, gyötrődésével jár. 180 Schütz Antal: Isten a történelemben. Budapest, 1934. 285-291. 106 Prohószka-tanulmányok, 2015-2017
