Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZDASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA ellenségeivé tette őket. Ugyancsak ennek a felfogásnak a következménye az, hogy magát a munkát is elszakította természetes éltető gyökerétől, az élettől, az élet valós igényeitől és szükségleteitől. Vagyis a kapitalizmus termel, és csak termel, s az értékesítés kényszere miatt mesterségesen éleszti a szükségleteket, s ezáltal tengernyi álszükségletet úgy mutat be, mintha ez valódi szükséglete lenne a fogyasztónak.181 Ez a kör öngerjesztő, mivel nincs határa a termelésnek és a fogyasztásnak; hol az igények nagyok, hol meg a kínálat óriási. Ez így egy véget nem érő halálos versenyfutás. Végzetesen elszakad tehát a termelés az igények alanyától. A termelő immár nem kerül közvetlen érintkezésbe a fogyasztóval. Ami marad, azt személytelen és absztrakt piacnak nevezzük, ám ez nem más, mint a nagy börzék (tőzsdék) boszorkánykonyhája, s a személytelen pénz válik ezáltal azzá az egyetemes péppé, mely mindent közös nevezőre hoz, mely minden termelés és igény célja. Az ilyen termelés pedig nem alkotás, hanem kényszerű robot, vagyis a személyiséget nem fejleszti, hanem tönkreteszi. Innen már csak egy lépés a kapitalizmus okozta lelki válság felfedezése. A gazdasági válság ugyanis lelki válságot okoz. Éspedig azért, mert a kapitalizmus evilági paradicsomot, annak mohó élvezetét akarja; ám ez elszakadás az élet gyökereitől, elidegenedés a természettől és az életnek természetes emberi alapjaitól, nevezetesen a családtól, a nemzettől és a hivatástól. A belső ürességtől való menekülés ugyanakkor fokozott külső aktivitásba csap át, ám ez nem orvosolja azt. A külső és túlfokozott tevékenység vallási nyelven szólva a bálványok (népvezérek, diktátorok) imádásában és a valláspótlékok (tömegmozgalmak) virágzásában mutatkozik meg. S minden fájdalom és boldogtalanság ellenére a ma individualista embere irracionális módon mégis „önmagát, a maga egyéniségét teszi meg a dolgok mértékének és minden akarás középpontjának; önelégségességet hirdet és autonómnak vallja magát az élet minden területén. És mégis fönntartás nélkül beledobja magát abba a mechanizált és mechanizálódó apparátusba, melyet a gazdasági technika és a racionalizált életkeretek teremtettek. Világnézete kedvenc olvasmányának, nevezetesen napilapjának vetülete, politikai állásfoglalása pártjának programja, ízlése a tömegtermelés és a giccses reklámvilág ízlése. Sohasem beszéltek annyit egyéniségről mint ma, és soha oly kevés isi Ne felejtsük, hogy a mai termelés „nagyobb része haszontalan, felesleges, káros cikkek előállításával foglalkozik. Gondoljunk a szükségletek mesterséges tenyésztésére, fokozására, a reklám fogásaira". )Vö.: Faust Antal: Az örök gazdasági elvek és a mai társadalmi helyzet II. In: Katholikus Szemle, 44. évf. (1930) 12. sz. 987.) - Fogyasztás tárgya immár az információ is. Az információ piaca is teríti és telíti sok fölösleges és káros híradással az emberek tudatát. A jól informáltság még nem igazi ismeret, még nem hozza az embert valódi döntési helyzetbe, hiszen épp a szükséges és elégséges igaz információtól vonja meg az igazságra (egy darabig) éhező embert. Prohászka-tanulmányok, 2015-201 7 107
