Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2015-2017 (Székesfehérvár, 2017)
I. LÁTÁSMÓD ÉS NÉZŐPONTOK - Kuminetz Géza Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogása és aktualitása
Kuminetz Géza: PROHÁSZKA OTTOKÁR PÜSPÖK GAZOASÁGBÖLCSELETI FELFOGÁSA ÉS AKTUALITÁSA viszonyát, s mindenre ráteszi a kezét, s ezért követeli magának a föld tőkésítésének lehetőségét, a szabad iparűzés és kereskedés jogát. Ilyen aszimmetriát a középkori céh-rendszer nem engedett meg, mert egészséges szabályozási elvei voltak, melyeket érvényesíteni tudott. A középkor alapvetően szolidáris és igazságos volt a gazdasági javak termelése és elosztása tekintetében egyaránt.152 A földbirtok adja tehát a tulajdonnak mintegy az analogatum princeps-ét. A társadalomban akkor van béke, ha rendezettek a tulajdonviszonyok, különösen is a földbirtokok. Ha senki sem kerülhet monopolhelyzetbe. Bizonyos értelemben minden tulajdonra kiterjeszthetjük a föld birtoklásával kapcsolatos megállapításainkat, hiszen ha mindenkinek megvan a maga birtoka és azt műveli, akkor le fogja kötni annak gondozása, tehát nem irigykedik a másikra és nagy kedvvel is törődik annak megmunkálásával (jövedelmezőbb lesz). Bár ma az ipar és főleg a kereskedelem mozgatja a gazdaságot, ám ne feledkezzünk el arról, hogy a termőföld az alapja az egész társadalmi létnek, hiszen innen származik a megélhetésünk fő tényezője, az élelem. A földet és annak termékenységét elsőrendű stratégiai kérdés védenünk, ha sokáig szeretnénk e bolygón élni. Akármilyen típusú tulajdonról van is szó, ép tulajdonszerkezetre kell törekednie a társadalmaknak. A földdel kapcsolatban az ép tulajdonszerkezet - Werdenich Endre nyomán - nagy vonalakban az alábbi.153 Legyen a termőföld nagyobb része az adott ország kis- és középbirtokosainak tulajdonában, illetve jelentős területen maga az állam is, mint tulajdonos gazdálkodjon.154 Harmadrészt pedig kis mértékben, főleg a társadalom előkelőségei birtokolhatnak nagyobb termőföldet.155 így 152 VÁRADY 1888-1889: 84-85,88-90. 153 Werdenich Endre: A földbirtokjog főbb tételei Aristotelesnél és a keresztény bölcseletben. In: Bölcseleti Folyóirat, 17. évf. (1902). 2. f. 212-257. 154 A keresztény bölcselet szerint a természetjog nem követeli meg, hogy minden tulajdon közös legyen. A természet törvénye „általában csak azt mondja, hogy a földbirtok az emberé; de mennyit és mit kapjanak belőle az egyes emberek, azt a természetjog nem határozta meg. A természetjog tehát az egyes embert még avval a joggal is felruházza, hogy magának a földből magánbirtokot szerezzen, mert a magánbirtok úgy egyesekre, mint a társadalomra nézve szükséges. Ez az embernek ún. elvont tulajdonjoga. Ez az elvont tulajdonjog úgy lesz konkrét joggá, ha a tulajdon megszerzésének jogcímei, amelyek egyébként pozitív tények, hozzájárulnak. Ezeket a pozitív tényeket pedig mint jogcímeket a természet törvényének megfelelően, törvények vagy megegyezés határozzák meg, mint amilyen jogcímek pl. a foglalás, szerződés, végrendelet stb. Azért mondja sz. Tamás, hogy a magánbirtok nem ellenkezik a természetjoggal, hanem csak annak a kiegészítője emberi ész (megegyezés, törvények) által. [... ] Tehát a természet törvénye szerint minden közös, de nem abban az értelemben, hogy közösnek kell maradnia, hanem olyformán, hogy megfelelő jogcím mellett bárkinek, akár egyeseknek, akár testületeknek a birtokába juthat." (WERDENICH 1902: 223-224.) 155 A jól rendezett államban tehát „a lakosság nagyobb része mérsékelt, habár egyenlőtlen jólétnek örvend. 100 Prohószka-tanulmónyok, 2015-2017
