Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)

IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Virt László: Prohászka mint Mindszenty „alternatívája"

Virt László: PROHÁSZKA MINT MINDSZENTY „ALTERNATÍVÁJA"

tak, a lovas rendőrök pedig kardlappal rohantak a tüntetőkre. Halottak és sebesültek maradtak a kövezeten: a forradalom első áldozatai."24 Károlyi az emlékiratainak lábjegyzete szerint Friedrich Istvánt tartotta Tisza István gyilkosai felbujtójának.25 Friedrich ezután hadügyi államtitkár lett a Károlyi-kormány idején, így akár még felelősséget is viselhet a hadsereg szétzüllesztése miatt, ami olyan területi veszteségeket okozott, melyeket majd Trianonban szentesítettek. Ez a Friedrich 1919 augusztusában megpuccsolta Peidl Gyulának, a tanácsköztársaságot kezdetektől elutasító szociáldemokratának a kormányát, mely működésének hat napja alatt lényegében megszüntette a tanácskormány rendeletéit.26 József főherceg, akire Friedrich Károlyi kinevezése érdekében vérontásba torkoló nyomást gyakorolt, most őt nevezte ki miniszterelnöknek. Friedrich István miniszterelnökségének három és fél hónapja alatt káoszban élt az ország. A párizsi békekonferencia nem fogadta el őt, ezért a prágai brit követ közvetítésével alakult új kormány, amit Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére is elfogadott. Friedrich ekkor távozott a kormány éléről.27 - Ez a gátlástalan karrierista bizonyára ekkor lett hirtelen legitimistává, aki mögé 1922-ben odaállt Pehm József, Magyarország későbbi hercegprímása, akit ma sokan istenadta éleslátással és bölcsességgel megáldott személynek tartanak. Mindszenty a náci és a kommunista diktatúrákkal szemben valóban megfelelő élességgel látott. Úgy tűnik azonban, hogy ha egy politikai kalandor legitimista színben jelentkezett, akkor Mindszenty József elveszítette az éleslátását, és kritikátlanná lett. (Érdekes, hogy az Emlékirataimból kimarad a Friedrich Istvánnal való kapcsolat, pedig az akkori megyei pártvezérségéről ír.)

IV. Károly király 1921-ben két ízben is megpróbált visszatérni a magyar trónra, noha számára is felismerhető volt, hogy az antant-hatalmak ellenkezése miatt komoly nemzetközi konfliktussal, akár szuverenitásunk elvesztésének veszélyével terheli az országot. A kisantant fegyveres beavatkozással fenyegetett, ám a király nem mondott le trónigényéről. Ezért a Nemzetgyűlés - a magyar történelemben harmadszor - az 1921. évi XLVII. törvénnyel kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, ezzel talán megmentve Magyarország szuverenitását, amit a legitimisták veszélyeztettek. A három trónfosztás (1707, Ónod; 1849, Debrecen; 1921, Budapest) egyértelműen kifejezi azt, hogy Magyarországnak nincs szüksége a Habsburgokra.

24 Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. Budapest, 1977.151.

25 KÁROLYI 1977: 467.

26 Salamon Konrád: Ez volt a magyar 20. század. Budapest, 2008. 35.

27 SALAMON 2008: 37-38.

Prohászka-tanulmányok, 2012-2015

355