Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI Prohászka társadalmi-gazdasági programját kispolgárinak minősítette- mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy erre a minimum-szintre akarta felemelni az alacsonyabb tömegeket. Gergely Jenő gondolatmenete az, hogy Prohászka felmérte: a keresztényszocializmus nem tudott olyan tömegeket megmozgatni, mint a szociáldemokrácia, mert hiányzott belőle annak radikalizmusa; ezért a- „körmönfont demagógia" terepére lépve - eltávolodott a klasszikus keresztényszocializmustól. Helyette egy megelőző, aktív jellegű hungarizmust hirdetett. A „hungarizmus" automatikusan nyerte el a Petőcz-írásból már ismert „prefasiszta" jelzőt. Ám közben a szerző egy roppant találó idézettel finoman jelezte azt a kulcsfontosságú momentumot, hogy Prohászkának nem a zsidóság egészével volt problémája: a „jóakaratú és nemzeti érzésű" részének keresztény táradalommal való összefogását hirdette. Tovább haladva kijelentette: 1919 januárjában Prohászka elismerte a rendszer eredményeit, de kifejtette: a további építéshez a lelki kultúra szükségességét hirdette, míg az osztályharcosság helyett a társadalmi organizmus együttműködését vázolta fel. A korszak historiográfiáját meghatározó politikai előítéletek között öszszességében bámulatos egyensúlyozásnak látom Gergely Jenő megfogalmazásait. Legkarakteresebben talán épp utolsó gondolatai illusztrálják ezt az írás egészén végigvonuló tendenciát. Prohászka 1920 februárjában nemzetgyűlési beszédében visszatekintve a két forradalomra arról szólt, hogy azok nem a magyar történelem és jog harmonikus fejlődésének voltak következményei, hanem idegen elemek benne. Gergely interpretációja szerint ez a prohászkai történelemszemlélet és a proletárforradalom tapasztalata együtt a fehérterror eszmei megalapozásaként értelmezhető. Ez önmagában ismételten nem egy hízelgő megjegyzés - ám ebben a formában, a vörös terrorra tett óvatos utalással Prohászkát olvasatunkban fel is oldotta a felelősség nagy része alól... A korai szakaszból utolsó vizsgálandó cikk Szabó Miklós írása 1973-ból. Ez az egyetlen, amelyik kifejezetten Prohászkával kívánt foglalkozni. Címe: Prohászka Ottokár és a katolikus egyházi reformtörekvések, 1896-1914,40 Az időhatárok kijelölése azt a célt szolgálhatta, hogy a mindössze 8 oldalas szöveg végén a szerző megjegyezhesse: nem tiszte a későbbi, keresztény kur40 Szabó Miklós: Prohászka Ottokár és a katolikus egyházi reformtörekvések, 1896-1914. In: Történelmi Szemle, 16. évf. (1973) 1-2. sz. 257-264. Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015 381
