Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)

IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai

Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI zus alatti Prohászka-aktivitással foglalkozni, miként kultuszával sem. E két témáról a korabeli „mainstream"-történetírásnak megvolt a megfel­lebbezhetetlen, politikai indíttatású ítélete. A téma leszűkítésével megnyer­te a szerző a lehetőséget arra, hogy Prohászka korai korszakáról kedve sze­rint beszéljen. így leírhatta például: „Az egyházi tevékenység több területén kibontakozó megújulási törekvések metszéspontján a visszatekintő szem előtt Pro­hászka Ottokár alakja áll. Az utókor közvéleménye szemében ő maradt meg, szinte osztatlanul a katolikus reformtörekvések reprezentálójaként, mondhatni szimbolikus megszemélyesítőjeként. "41 Utánanézve a szerző kilétének kiderül, hogy Szabó Miklós egy 2000- ben, komolyabb monográfia hátrahagyása nélkül elhunyt, motyogó előa­dásmódú eszmetörténész volt. Eredeti látásmódját sokáig csak lakásokon tartott „magánszemináriumok" vagy „illegális szabadegyetemek" hallga­tói élvezhették. Az SZDSZ alapítói közé került, képviselő is volt - de visz­­szavonult az aktív politizálástól, amikor a liberális párt koalícióra lépett az MSZP-vel.42 E háttérrel érthető, hogy miért Prohászka liberalizmussal va­ló viszonyát helyezte vizsgálódásának középpontjába. A tanulmány Egon Friedeil művelődéstörténeti könyveire43 emlékeztető: élvezetes a stílusa, ta­lálóan emel ki és állít szembe egymással elemeket - még akkor is, ha a fi­nom árnyalatok iránt talán nem fogékony. írása első részében Szabó Miklós azt taglalta, hogy az 1904 előtti újkon­zervatív politikusok gondolkodásától miben tért el Prohászka. Vélemé­nye szerint elsősorban abban, hogy noha liberalizmus-kritikájuk fő elemeit osztotta - tehát a liberalizmust túl haszonelvűnek és antiszociálisnak tar­totta, amelyben a jogegyenlőséget nem követte szociális kiegyenlítődés -, hangsúlyai egészen mások voltak. Prohászka ugyanis nem a konfrontáci­ót kereste a liberalizmussal. Talán azért, mert elfogadta azt a kor uralkodó eszmeáramlatának; nem konzervatív politikai fordulatot várt, hanem a de­mokrácia továbbépülését sejtette a jövő útjának. Gyökerei is mások voltak: míg a hazai elit osztrák újkonzervatív mintákat honosított meg, addig Pro­hászka a német, polgári jellegű Centrum-párt működését ismerte közelről. Az írás második részében a püspökké emelkedő Prohászka összetettebb viszonyrendszerét vizsgálta a szerző. Fontos gondolata, hogy a közjogi vál­ság nyomán átrendeződő belpolitikában Prohászka már nem a tömegek 41 SZABÓ M. 1973: 257. 42 Pető Iván: Szabó Miklós (1935-2000). In: Mozgó Világ, 26. évf. (2000) 11. sz. (http://epa.oszk . hu/01300/01326/00011/novl.htm - utolsó letöltés 2014. október) 43 Pl. Friedeil, Egon: Az újkori kultúra története. I-VI. Budapest, 1989-1994. 382 Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015

Next

/
Oldalképek
Tartalom