Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
IV. UTÓÉLET ÉS ÉRTÉKELÉSEK - Mózessy Gergely: Az akadémikus történetírás Prohászka-képének változásai
téneti Szemle 1912-1930, a Történettudományi Értesítő 1950-1955 között létezett.) Előzetesen nem vártam túl sok Prohászka-említést, hiszen nyilvánvaló, hogy bármely közszereplő csak halála után bizonyos idővel érhet a civil történettudomány számára témává.6 Kell idő ugyanis a reális értékelés kikristályosodására. Prohászka 1927-ben hunyt el, így mire történészi „témává érhetett", Magyarországon már a kommunista ideológia volt uralkodó, a korszak historiográfiájában pedig a marxista történelemszemlélet. Az egyháztörténet egésze vált marginális kutatási területté, sokkal inkább az ideologikus alapú politika- és munkásmozgalom-történet került előtérbe. így érthető meg, hogy amíg a lap hasábjain Csernoch János esztergomi érsek neve 40; utódjáé, Serédi Jusztiniáné 143 alkalommal került kinyomtatásra 2010-ig, addig a politikusoké nagyságrendekkel többször. Például Apponyi Albert miniszter említéseinek száma 700 feletti, Horthy Miklósé meg éppen 1956 darabot tett ki... A politikusok mellett az egyházi személyiségek alulreprezentáltsága már-már nyomasztónak mondható. Az egyházi Prohászka-kutatás pedig azt is hangsúlyozza, hogy Prohászka személyét a marxista egyháztörténet-írás igyekezett agyonhallgatni. A kijelentést jelen vizsgálat nyomán árnyalni lehet kissé, hiszen a Prohászka-említések száma - mint látni fogjuk - önmagában nem kevés, és meghaladja a kortárs főpapokét, érsekekét. Azonban azt is tapasztaljuk, hogy életművének érdemi mérlegre tételére alig-alig kerül sor: említései többségében annak köszönhetőek, hogy személye a történészek számára ikonikusan jelenítette meg a felső klérust vagy épp a keresztényszocialista gondolkodó archetípusát. A lapban 1958 és 2010 között 303 esetben fordul elő a „Prohászka" szó; s további 22 esetben e név valamely toldalékolt vagy képzett alakja. A szám elsőre kifejezetten nagynak tűnik - ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a találatokat, nem kell revideálnunk a fenti állításokat. A „Prohászka" bejegyzéseknek ugyanis csaknem fele - 161:164 ellenében, egészen pontosan 148 ragozatlan és 13 toldalékolt - nem Prohászka Ottokárra, hanem Prohászka Lajosra (1897-1963) vonatkozik. Utóbbi - a püspökhöz hasonlóan - akadémikus volt, neveléselméleti szakember, kultúrfilozófus. Személyéről születésének centenáriuma apropóján 1998-ban Lackó Miklós értekezett _______Mózessy Gergely: AZ AKADÉMIKUS TÖRTÉNETÍRÁS PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI_______ Prohászka esetében egyházi szerzők jelentkeztek kevéssel halála után életrajzokkal, de maradandónak ezek közül csak Schütz Antal: Prohászka pályája. Budapest, 1929. írását tekintjük, mely a díszkiadás lezárásaként jelent meg (ÖM 25, 3-152.). 372 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
