Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN re kell hajtanunk. Ezzel a korrektúrával biztosítva volna az értelemnek objektív értéke, s ugyanakkor — s ez a fő — az ismeret be volna állítva a maga rendeltetésszerű kapcsolatába az élethez s a cselekvéshez. Ki volna rajta fejezve, hogy azért ismerünk, hogy tegyünk s éljünk. Minden ismeret, a legnagyobb tudomány is csak elvont jellegeit adja a valóságnak, csak érintkezési pontjait nyújtja a világnak s az értelemnek s nem azért nyújtja azokat, hogy rajtuk megfenekeljünk, hanem azért, hogy rajtuk eligazodva tegyünk."22 Világossá teszi továbbá azt is, hogy „anti-intellektualizmusa" nem külön bölcseleti irányzat, pusztán az értelmi megfontolás elsődlegességét hirdető filozófia funkcióját rögzíti és emeli vissza eredeti helyére. Prohászka ezzel a neotomizmus tétova partikularitása helyett arra az életközeliségre és célra irányultságra mutat rá, amely annak idején Szent Tamást is motiválta: „Ebből a rossz értelemben vett intellektualizmusból sok van mindenfelé; volt is s lesz is belőle. Nem mondok én intellektualistának egy iskolát vagy korszakot; nem mondom, hogy Plátó s Aristoteles intellektualisták s a szofisták nem azok; nem sütöm rá egy-egy filozófiai irányzatra az intellektualizmus bélyegét; hanem igen föltalálom az intellektualizmus túlhajtásait minden oly filozofálásban, mely a súlypontot az észre fekteti, mégpedig azáltal fekteti, mert oly tartalmat tulajdonít az ismeretnek, mely kimerítő s mely nem ingere s motívuma a cselekvésnek, hanem megakasztója s elaltatója. [...] Méltán állíthatom, hogy ez a filozófia23 az akciót s az életet szolgálja; szolgálja azt az akciót, mely legjellemzőbb s legfontosabb s mely a szó teljes értelmében a mienk. Ugyancsak állíthatom azt, hogy ez állásfoglalásra nem a tudomány kicsinylése, sem pedig a vallásos élet iránt való előítélet vezetett, hanem igenis ismeretelméleti fejtegetés. [...] Meg vagyok győződve, hogy e fölfogás térfoglalása fölfakasztja ismét a lélek eliszaposodott forrásait, nevezetesen az akaratot s az erkölcsi ideálok szerint való cselekvést, s megerősödik bennünk az a nézet, hogy minden ismeret a szép s nemes egyéniség kialakítására való s hogy minden törekvés voltaképen ezt szolgálja s ezt sürgeti."24 Pregnáns példa a neotomizmus és az eredeti Aquinói Tamás közötti eszszenciális értelmezésbeli különbözőségre a halhatatlan szellemi lélek fogalmához való viszonyulás. Erre Joseph Ratzinger mutat rá. A neoskolasztikus antropológiai felfogás a szó teljes értelmében vett autonóm, „szubsztanciális" lélekkel számol, melynek természetéhez ún. „beépített halhatatlanság" 22 ÖM 14,186. 23 Mármint Prohászka saját filozófiája. 24 ÖM 14,185-191. 250 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
