Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN aki sajátjának tudta Aquinói Szent Tamás eszmevilágát, sőt ezen eszmék talaján állva tudott igazán naprakész és kiegyensúlyozott lenni, szintén nem könnyű feladat. És persze mindebből következően úgy bemutatni a tomizmust, ahogy Prohászka élte valamint művelte, olyan filozófiai rendszerként, amely választ adhat a legmodernebb vagy legbonyolultabb problémákra is, miközben hordozza a legősibb keresztény hagyományt a klaszszikus görög műveltség értékeivel együtt. Prohászka ún. volunt arizmusa A fentek mellett mindazonáltal kissé körül kell járni az intellektualizmus-voluntarizmus feszültséget, mely kétségtelenül az egykori apostolutód életművének Achilles-sarka. A probléma meglehetősen összetett, lényegében azonban Prohászkának a filozófiához fűződő viszonyára redukálható. Prohászka nem volt filozófus a szó szoros értelmében. Egyrészt nem dolgozott jól körülírt fogalmakkal, másrészt nála a bölcselet sokkal inkább ancilla theologiae, vagyis a teológia szolgálóleánya, semmint öncél. Úgynevezett „voluntarizmusa", melyet Az én filozófiám című írásában expressis verbis vállal,20 ezen hozzáállásának megfelelően egyáltalán nem definiált, sőt nem is azonos a hasonló néven számon tartott filozófiai felfogással. Ezt a fenti Schütz jellemzésen túl az is evidenssé teszi, ahogy említett írásában igyekszik tisztázni álláspontját, mely tulajdonképpen állásfoglalás az intellektualizmus mellett. E cikk amúgy Az intellektualizmus túlhajtásai című indexre került művével nagyjából egy időben jelent meg, pontosabban az őt ért támadásokra előadott válaszaként. Szabó Ferenc és Frenyó Zoltán is említik, hogy Prohászka nem az intellektualizmust, hanem az egyoldalú racionalizmust és idealizmust bírálja megtévesztő szóhasználattal, bár ebben csak kora gyakorlatát követte. Schütz fenti jellemzésében „bölcseleti voluntarizmus"-ról ír - és itt a bölcseleti szón van a hangsúly -, mellyel véleménye szerint nem azonosult Prohászka. A bölcseleti voluntarizmus az akarat metafizikai vagy ismeretelméleti elsődlegességét tartja; Prohászka „voluntarizmusa" ezzel szemben azt jelenti, hogy az értelmi megismerés az akarat ért, az élet ért van, nem pedig Vart pour Vart okoskodást jelent: „Már most ezzel az intellektualista21 hajlandósággal szemben sürgettem én azt a nagy korrektúrát, melyet fogalmainkon, vagyis azok tartalmának értékelésén vég20 ÖM 14,186. 21 Értsd: szélsőségesen racionalista. Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015 249
