Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN zete és Schütz hozzáfűzött mondata utal is. A molinizmus esetében teológiai-filozófiai distinkcióról beszélni annyiban indokolt, hogy az említett oksági különbözőségtől eltekintve - bár ez is inkább értelmezési, mintsem tényleges differencia - itt nem tanbeli, hanem praktikus, azaz lelkipásztori különbséggel állunk szemben. Ebben az értelemben a vele szembehelyezett „tomizmus" valójában tomista kegyelemtan, nem pedig Szent Tamás teljes filozófiai szintézise. Ha tovább olvassuk az említett bevezetőt, az általánosan ismert és Schütznél is félreérthető „nem-tomista" Prohászka-imázshoz képest meglepő adalékokra bukkanunk. „Végig hű maradt római tanuló-korának eszményéhez, a szenttamási bölcselethez; de ezt azzal a szellemi szabadsággal értelmezte, melyet egy Tongiorgi, Palmieri hagyott örökségül a római jézustársasági egyetemre, a Gregoriana-ra; és azzal a bensőséges érdekeltséggel közeledett a természettudományokhoz, mely egy Secchi tanítványára vallott. [...] Ami ennek a bölcselkedésnek tartalmát illeti, nincs kétség benne, hogy vezérthémája az, ami a modern bölcselkedésnek Descartes, sőt voltaképen Duns Scotus óta főproblémája: milyen viszonyban van valóság és ismeret, őnála: élet és gondolat. S ahhoz sem fér kétség, hogy ebben a kérdésben ő az életnek és az alkotó alanynak többet ír a javára, mint általában a skolasztikusok. De félreértik, akik ezért bölcseleti voluntarizmus, intuicionizmus vagy pragmatizmus szomszédságában akarnák elhelyezni. Prohászka nem tudott és nem vallott kevesebbet fogalmi ismereteink értékére nézve, mint bármely «intellektualista»; azonban a misztikusnak melegségével és az apostolnak tapasztalataival védte a valóságnak fogalmainknál mérhetetlenül nagyobb gazdagságát és az életnek — természetesen a legtisztultabb életnek — elsőbbségi jogait."19 Megdöbbentően mély és pontos Schütz jellemzése és egyértelmű választ ad azoknak, akik Prohászkában egy voluntarista, augustinianus forradalmárt vagy valamiféle romantikus hőst látnak. Hogy miért nem ezek az attribútumok váltak bevetté nála? Talán mert az új skolasztikus alapokra támaszkodó integrista bírálatok ilyen képet alakítottak ki róla. Sajnos Prohászkát tényleg kevesen értették igazán. A többség pedig az ellenséges, legalábbis gyanakvó interpretációkból látta, értette félre és szerette benne azt, amivel esetleg maga Prohászka sem értett egyet. De ő művész lévén átlépett ezeken. Lehet, hogy észre sem vette, hogy nem értik. A maiak számára pedig sokkal fogyaszthatóbb a szociális apostol, mint a filozófus, és hálátlan feladat e két területet összhangba állítani. Másrészről az idejétmúlt újsolasztika árnyékában rokonszenvessé tenni egy olyan Prohászkát, 19 ÖM 14, VI. 248 Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015
