Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN ten-adta elmeéllel, nagy szellemi energiával és termékenységgel elmélyedni azokban a nagy kérdésekben, melyekkel a természet és lélek, a történelem és kultúra, a hit és élet minden gondolkodó elé odaáll, akkor Prohászka egészen kiváló fokban bölcselő; mondhatni, szellemi karakterének egyik fővonása a bölcselkedés. Ennek beszédes külső bizonysága az a tény, hogy bölcseleti dolgozatai átfogják irodalmi működése egész tartamát — halála után jelent meg az utolsó — és felölelik a bölcseleti alapproblémák egész körét."17 Hogy pedig filozófiai érdeklődése milyen nyomvonalon haladt, nos erre vonatkozóan elég egy szempillantást vetni e kötet tartalomjegyzékére, ahol is olyan címeket találunk mint: „Horror causae finalis" (1884), „A causa formalis győzelme a modern természetbölcselet fölött" (1888), „A philosophia perennisről" (1908), „A philosophia perennis és egyéb filozófiai irányok" (1914), „A középkori skolaszticizmus keletkezéséről" (1927). A cikkek melletti évszámok jól mutatják, mely időszakokban nem foglalkozott Prohászka filozófiával és nyilván nem azért, mert nem érdekelte. 1914-től elsőként „a háború lelke", „a vihar", majd az 1918-as „kultúra és terror", a kommün után megváltozott helyzet, az „új idők", valamint a püspökséggel és a politikával járó szerteágazó tevékenység kötötte le figyelmét. Ezzel párhuzamosan pedig hitvédelmi és szociális törekvései. Teljesen érthető, hogy a primum vivere deinde philosophari elvnek megfelelően18 azokban az időszakokban, amikor fontosabb, akár lélek- vagy országmentő cselekedetekre volt szükség, nem foglalkozhatott bölcseleti problémák boncolgatásával. A molinizmus kérdését, mely szintén előkerül Schütz jellemzésében, ugyancsak megfelelő ismeretelméleti kontextusba kell helyezni. A tomizmus-molinizmus ellentétpárnak elsődlegesen kegyelemtani jelentése van, nem pedig filozófiai alapállásra utal. Hogy érthető legyen, Luis de Molina és követői nem alkottak önálló filozófiai rendszert, mely az uralkodó tomizmussal konkurálhatott vagy konkurálni akart volna. Az a minimális filozófiai eltérés, melyben a molinizmus mást tanít (ok-okozati értelmezési különbség, concursus simultaneus) a kegyelemtani szinten jelentkező igények következetes bölcseleti megalapozására szolgáltak. Schütz állítása könnyedén összesimítható mindezzel, hiszen ő Prohászka teológiai és nem filozófiai elkötelezettségét nevezi molinistának. Ebben a modellben, vagyis teológiai síkon értelmezendő Prohászka „egyre inkább thomista leszek" kijelentése is - amint erre a naplóbejegyzés szövegkörnye17 Schütz Antal: Bevezetés. In: ÖM 14, V. 18 Előbbre való élni, mint filozofálni. - latin (A szerk.). Prohószka-tanulmányok, 2012-2015 247
