Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN szolgálatot tesz ennek ellenőrzésére a Roberto Busa SJ által készített hatalmas adatbázis, az Index Thomisticus,u mely Tamás összes műveit szóra kereshetővé teszi. Eszerint Aquinói teljes korpuszát figyelembe véve Szent Ágostont 9204 helyen említi, de a legnagyobb atyákra is többször hivatkozik. Schütz Antal minősíti11 12 Prohászka filozófiai elköteleződését, melyet Frenyó Zoltán is tolmácsol.13 Eszerint bár tomista képzésben részesült a római évek alatt, mégsem lett filozófus; Leó pápa említett kettős alapállása közül hozzá inkább a szociális eszmék álltak közelebb, semmint a spekulatív gondolkodásmód. Ez utóbbi úgyszólván nem érintette meg.14 Vagy másutt Schütz Prohászka molinizmusát emeli ki és állítja szembe tomizmusával: vagyis Prohászka nem tomista volt: hanem molinista.15 1921. szeptember 21-i naplóbejegyzésében szereplő „egyre inkább thomista leszek" megjegyzését szerinte „a benne egyre jobban elmélyülő misztikus mondatja vele, aki természetszerűen egyre inkább Istent tolja előtérbe a kegyelmi életben".16 Nos Schütz e megjegyzéseit árnyalni kell, mert kiragadva a történelmi összefüggésből, ma már félreérthető és kissé anakronisztikus. A történelmi keret Prohászka kedvenc pápájának Aeterni Patris körlevele által erősen befolyásolt tudományos közélet, melynek hatása még a 20. század hatvanas éveiben is érződött. Minden írásmű, mely ebben az időben született, felépítésében, nyelvezetében, módszertanában a bevett skolasztikus sémákat követte, javarészt természetesen Aquinói Tamás eszméi domináltak. Schütz ehhez képest mondja Prohászkáról, hogy nem filozófus alkat, de ha műveit egy mai teológiai vagy filozófiai munkával összevetnénk, a kontraszt szembetűnő és egyértelmű lenne. Első olvasatra is teljesen nyilvánvaló Prohászka írásainak tomista jellege. Persze Schütz önmagához képest sem volt teljesen konzekvens, hiszen külön kötetben közli Prohászka bölcseleti írásait Az elme útjain címmel. A bevezetőben így fogalmaz: „Ha bölcselkedni annyi, mint «keresni» világnézetet, életirányt és célt, akkor Prohászka nem volt bölcselő. Hisz ő kezdettől fogva zavartalan birtokában volt annak az igazságnak, mely homálytalan világossággal ragyog a kinyilatkoztatásból a hívő lélekbe; és ez több, erősebb, mélyebb és elevenebb, mint amennyit a kereső elme csak megsejdíteni is képes. De ha bölcselkedni annyi, mint Is11 http://www.corpusthomisticum.org/it/index.age - hozzáférés: 2014. december. 12 Schütz Antal: Prohászka pályája. Budapest, 1929. (Továbbiakban ÖM 25). 26-32. 13 FRENYÓ 1998: 210. 212. 14 ÖM 25, 29. 15 ÖM 25, 26. 16 ÖM 25, 26. 246 Prohószka-tanulmónyok, 2012-2015
