Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Orvos Levente: Prohászka filozófiai felfogása kora neotomizmusának tükrében
Orvos Levente: PROHÁSZKA FILOZÓFIAI FELFOGÁSA KORA NEOTOMIZMUSÁNAK TÜKRÉBEN Prohászka tomizmusának háttere és jellemvonásai Szabó Ferenc Prohászka monográfiájában7 külön fejezetben elemzi azt a szellemtörténeti hatást, melyet a Római Iskola gyakorolt. Elsősorban Giovanni Perrone munkásságára mutat rá, aki az akkortájt meglehetősen gyanús pozitív, történeti teológia irányában tett lépéseivel tulajdonképpen előkészítette a talajt a modernizmusra adott koherens katolikus válasz számára, jóllehet maga is az új skolasztikus mozgalom alapítói közé tartozott.8 Ez a tulajdonképpeni kettős, helyesebben arányos: modern, mégis ortodox mentalitás nem véletlenül jelent meg a pápa környezetében, bár ezzel a megjegyzéssel nem Perrone jelentőségét szeretném kisebbíteni. Frenyó Zoltán fontos megállapításokat téve elemzi az Aeterni Patris körlevél tartalmi részét és rámutat arra a nem elhanyagolható tényre, hogy noha valóban ez az enciklika hívta életre a neoskolasztikus mozgalmat, maga a pápa és közvetlen környezete mégsem tehető felelőssé a tomizmus későbbi integrista torzulásaiért. Mint írja, a körlevél bár „kimondottan Aquinói Szent Tamás filozófiáját ajánlja a kortárs teológia és filozófia figyelmébe, mint amely a leginkább alkalmasnak látszik az elmélet megalapozása és továbbgondolása szempontjából; mintegy fele részben azért a patrisztika legnagyobbjainak, Jusztinosz, Alexandriai Kelemen, Órigenész, a kappadókiai atyák, Jeromos, Augustinus és mások gondolatainak méltatásával foglalkozik, sőt ezen belül mintha valamelyest nagyobb hangsúlyt helyezne a görög atyák tevékenységére, amelyben a filozófia hatékony teológiai hasznosítását értékeli nagyra."9 Kitér arra is, hogy XIII. Leó Aeterni Patris és Rerum novarum enciklikái10 nem mintegy skizofrén tudatállapotot testesítenek meg, mintha egyiket a maradiság, másikat a modernség gondolata motiválta volna. Persze mindez egy kortévesztő interpretációban kétségkívül így jelenne meg. A valóság ezzel szemben az, hogy Leó nem volt integrista és körlevele sem az újskolasztika bűvkörében született. így Prohászka római évei után egy nagyon kiegyensúlyozott, patrisztikus alapokon nyugvó tomista képzést tudhatott magáénak. Másrészről maga Aquinói Szent Tamás sem vádolható elfogultsággal, mintha summái megírásánál nem szentelt volna kellő figyelmet a források, nevezetesen mind a Biblia mind az egyházatyák ismeretének. Jó 7 SZABÓ 2007: 19-20., 47-55. 8 Vö.: The Church in the Industrial Age. In: History of the Church. Ed. Jedin, Hubert. Vol. IX. London, 1981. 310. 9 FRENYÓ 1998: 208-209. 10 Szövegkiadás utóbbihoz: XIII. Leó: Rerum novarum. In: Az egyház társadalmi tanítása. Szerk. Tomka Miklós, Goják János. Budapest, 1994. 27-55. Prohászka-tanulmónyok, 2012-2015 245
