Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
III. PROHÁSZKA LÁTÁSMÓDJA - Mózessy Gergely: Prohászka, a jogalkotó
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA, A JOGALKOTÓ Fehérvár a kalapviselésre és a vörös öv viselésére jogosultak körére is kitér, amit a többiek hanyagolnak, illetve nem itt tárgyalnak...) A közügyekben, politikában való forgolódás viszonylag egyöntetűen tárgyalt kérdéskörében vannak még megfogható stiláris különbségek. Valamennyi egyházmegye papi kötelességnek tekinti a katolikus politika támogatását, de püspöki engedélyhez köti a törvényhozásban - Veszprémben az országos jellegű, Fehérváron a plébánia területén túlmutatóan - végzett politikai munkát. Vác azonban fontosnak tartja kiemelni, hogy az efféle aktivitás nem jelentheti a papi munka háttérbeszorulását; Veszprém a szenvedélymentességre és általánosságban a pap békítő jellegű fellépésre hívja fel a figyelmet. Fehérvár kifejezetten a korteskedést tiltja meg. A többi, papi életre vonatkozó érintett kérdésben (mint pl. továbbképzések, zsinati vizsgák, papi találkozók, kereskedelmi ügyletek, váltók és kezességvállalások kérdése) inkább a párhuzamok, mintsem a különbségek dominálnak a dekrétumok között. Összességében azt mondhatjuk: a fehérvári szöveg a „legéletszagúbb", de egyben a legszigorúbb is. E tekintetben zárásként a dispozíciókhoz való viszonyulás szabályozását érdemes megvizsgálnunk még. Mindhárom zsinat leszögezi, hogy a pap engedelmességgel tartozik a püspökének, áthelyezését köteles elfogadni. Arra is kitérnek a dekrétumok, hogy a néphangulatot szítani, a hívek körében aláírásgyűjtést szervezni, vagy őket a helyezés felülvizsgálását kérő beadványok írására buzdítani szigorúan tilos. E mögött természetesen megint csak a kódex kánonjai - és persze a tapasztalatok - állnak. Fehérvár azonban nem csak tilt, hanem világosan, félreérthetetlenül és keményen szankcionál is: felfüggesztéssel (suspensio) fenyegeti meg a püspöki rendelkezésnek ellenállót, és egyenesen kiközösítéssel (excommunicatio) azt, aki világi hatóság segítségét kéri, hogy pozíciójában maradhasson. A három dekrétumot összehasonlítva hasonló észrevételeket tehetünk más fejezetek tekintetében is. A papságra vonatkozó általános előírások után mindhárom szöveg beosztásuk szerint tárgyalja az esperesek (és főesperesek); a plébánosok (adminisztrátorok, lelkészek és kihelyezett káplánok); valamint a káplánok és hitoktatók speciális kötelezettségeit és jogait. Lényegüket tekintve ezek a szövegek egyezőek. A váci alapokhoz itt is szorosabban ragaszkodott Veszprém, mint Fehérvár. Előbbi csak kicsit átrendezte a gondolatrendszert és csekély mértékben kiegészítette azt, utóbbi átstrukturálva a tárgyalási módot mélyebben mert szerkezeti kérdésekhez is nyúlni. A tartalmi különbségek csekélyek, de árulkodnak az egyes egyProhászka-tanulmányok, 2012-2015 237
