Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2012–2015 (Székesfehérvár, 2015)
II. KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár a katolikus nagygyűléseken
Mózessy Gergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEKEN va vagy semmibe véve a kereszténységet. Fel kell vetni a kérdést - mondta - hogy szükség van-e még a kereszténységre a szekularizálódó világban? A válasza természetesen igenlő, mint mondta: „minden kultúra értéke s virága az ember", ám annak harmóniáját nem teremtette meg az új világ. „Kontár az ember a lélek körül" - jegyezte meg epésen. Úgy ítélte meg: ami tartása még van a modern emberiségnek, az a kereszténység öröksége. A kereszténység hivatása nem változott meg: hordoznia kell az emberiség erkölcsi értékét. Hangsúlyozta: pusztán a parancsok és utasítások közvetítése kevés, láttatni kell a tetteink Isten felé vezető voltát. Az erkölcsnek dogmák kellenek. Prohászka nem ítélte el a dogmák nélküli - „polgári" - erkölcsöt, mert úgy vélte, származhat abból sok jó tett; de jelezte, hogy vallási alap nélkül az erkölcs halálraítélt: óhatatlanul rideggé lesz, mert nincs mögötte Krisztus szeretete. Másfelől viszont - hirdette Prohászka - ahogy dogma nélküli morált nem akar, úgy morál nélküli vallást sem, mert az csak kompromittálja önmagát. A cél tehát az, hogy tegyük etalonná újra a keresztény erkölcsiséget a köznapi életben - az örök célok miatt. Ám a kereszténység nem keltheti azt a látszatot sem, hogy megveti az emberi élet evilági céljait, sőt munkálkodnia is kell a földi lét, a kultúra felvirágoztatásán. Összefoglalva ismét csak azt látjuk, hogy Prohászka aktivitást sürgetett. A krisztusi morál megélése ugyanis harc a mindennapokban: „a keresztény élet nem virágos rét, hanem építési telek" - mondta sommásan. Talán 1910-es beszéde az, amelyre először áll maradéktalanul Hermann Egyed kritikája. A hitetlen világ útjai Krisztushoz című szöveg nem több annál, mint amit a címe sugall. Prohászka alapgondolata itt az volt, hogy a Gondviselő Isten a „képtelenségek s lehetetlenségek megtapasztalásának útján, csalódások és bukások, dekadencia s szenvedések vargabetűin át" is képes hatni a világra. A modern korban az egyént Krisztushoz vezető utakat elsősorban pszichológiai természetűeknek nevezte. Megrajzolta a lázadó lélektípusokat, és próbálta lehetséges jövőjüket feltérképezni. Az intellektualista majd belefárad a szkepszisbe; az anyagi értékeket és kényelmet hajszoló ember világa elviselhetetlenül kiüresedik majd; a korlátlan és féktelen individualisták - az übermensch-ek - fellépése nyomán pedig olyan társadalmi bomlás támad, amely visszamutat az elhagyott krisztusi tekintélyre. Következő, 1913-as beszédében az 1909-ben feltett kérdéséhez nyúlt viszsza. Címe is ez: Miért van szükség ma is a katolikus egyházra? Azt vette sorra, mivel szolgálhatja az egyház a jelenkort. Elsősorban azzal, hogy van célja (és útja is hozzá) - mondta Prohászka, mert ez már önmagában is jel abban a kultúr-káoszban, ahol semmiben nincs egyetértés; ahol miként min102 Prohászka-tanulmányok, 2012-2015
