Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI elszánt hitvalló, igaz próféta és szinte evangéliomi aszkéta", aki bátran támadja a hierarchia „rothadt gyökereit". Prohászka fő ellenfelét a lap itt is a „jezsuitizmus"-ban látta. Amikor a meghurcolás 1911 nyarán indexre tétellé ért, a lap továbbra is kiállt a püspök mellett állt. De ezek a megnyilatkozások már nem annyira Prohászka személyének szólnak, erősebbnek érezzük benne az Egyház megosztottsága felett érzett káröröm tónusát. Látunk karikatúrát a mindent elsötétítő pápáról, akit zavar a világosság [Függelék 13.]; látunk karikatúrát a pápa környezetéről, akik takarni igyekeznek előle a fényt [Függelék 17.]; látunk karikatúrát az index hírének fogadásáról különböző szintű egyházi körökben (azt sem palástolva, hogy az bizony jó reklám is az inkriminált műveknek). [Függelék 14.] De olvashatunk viccet arról is, hogy mennyire érthetetlen és értelmezhetetlen a falusi plébános szintjén az egész modernizmus vita, amely a püspök kálváriájához vezetett [Függelék 16.]; olvashatunk egy elképzelt vatikáni jelenetet is az index hátteréről, ahol fokozatosan nő a pápa dühe, ahogy hallja az egyre „súlyosbodó" vádakat: Prohászka ellene van az analfabéták szaporodásának.- Bajnak baj ugyan ez, de nem a legnagyobb baj.- Azt mondja, hogy több intelligens embert kell nevelni.- Mire nem ragadtatja magát ez a Prohászka?!- A műveltséget szélesebb körökben szeretné terjeszteni.- Nehéz lesz a bűnbocsánatot megadnom.- Végül pedig az összes katholikusoknak figyelmébe ajánlja a keresztényi szeretetet.- Keresztényi szeretet? Elég! Indexre vele!" [Függelék 15.] Prohászka egyházi és társadalmi kérdésekben is kétségkívül nyitottabb volt koránál. Utóbbira jó példa, hogy egy beszédében kritizálta a dzsentriket. A Borsszem Jankó erre a püspökhöz intézett nyílt levéllel reagált 1912 januárjában: „Méltóságos Uram, olvastuk beszédét, amely a magyar úri társadalom homlokára sütötte a dologtalanság, a henye élvezethajszolás tüzes bélyegét. Többek közt azt is méltóztatott mondani, hogy fulladozunk az adósságokban. Ha ez így van (már pedig, fájdalom, így van), mért foszt meg bennünket Méltóságod attól az egyetlen kárpótlástól, hogy a zsidót szidjuk? Ezt kérdezi sok ezer magyar úr". [Függelék 18.] Itt álljunk meg egy pillanatra. Mi történt itt? Prohászka - akit manapság kellő distinkciók nélkül gyakorta vádolnak antiszemitizmussal - a jelek szerint mást jelöl meg beszédében a társadalmi bajok okának, 68 Prohászka-tanulmányok, 2009-2012
