Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Mózessy Gergely: Egy liberális élclap, a Borsszem Jankó Prohászka-képének változásai
Mózessy Gergely: EGY LIBERÁLIS ÉLCLAP, A BORSSZEM JANKÓ PROHÁSZKA-KÉPÉNEK VÁLTOZÁSAI mint amit „szokás". Kizárja a „zsidózás" lehetőségét - véli a zsidó hátterű liberális lap indignálódottan. Bizarr ez. Beigazolódni látszik tehát itt is Gergely Jenő sommás véleménye, mely szerint „a fő cezúrák, a törésvonalak tehát az ő [t.i. Prohászka] társadalom-felfogásában a társadalmi igazságosság és igazságtalanság, a hit és a nemhit, a hazafiság és hazátlanság mezsgyéjén húzódnak". Nem pedig a vallási vagy faji hovatartozás vidékén.24 Prohászka nimbusza a lapban a következő hat évben még töretlennek mondható. 1914 tavaszán az újság az Úristennek címzett levélke álarcát öltő gúnyversben fakadt ki Csernoch János hercegprímásra. Az érsek szapulása mellett ellenpontként villant fel Prohászka [Függelék 20.]: „Istenkém, bocsásd meg e borús fohászkát: Miért engedted, hogy megvédje Prohászkát? Éppen Csernoch lép föl a modernek mellett: Szegény Prohászkának még csak épp ez kellett!" A világháború alatt Borsszem Jankó hangvétele természetesen sokat változott. A belpolitikától az érdeklődés a külpolitika és hadügyek felé fordult. 1915-től egy hosszabb karikatúra-sorozat jelent meg azokról, akiket a lap a Signum Laudis Civilis kitüntetésre javasolt a háborús hátország vezetői közül. Prohászka Ottokár 15,-ként, „a szomorúak vigasztalója" indoklással került be az impozáns galériába. [Függelék 21.] A népszerűségnek újfent csúcsain járt a lapban Prohászka 1916-ban, amikor az OMGE közgyűlésén javaslatot tett a frontot megjárt katonák földhöz juttatására egy örökbérlet-tervezet formájában. Ez, a nagybirtokrendszert az egyház oldaláról is megbontani szándékozó kezdeményezés revelációként hatott az országban.25 A Borsszem Jankó ismét üdvözlő verssel fogadta a kezdeményezést. [Függelék 22.] Harmadik szakasz: az elfordulás Prohászkának ez - az egyébiránt egyáltalán nem keresett - „sikere" váratlanul, egyszeriben és menthetetlenül omlott össze 1918 nyarán. A lap ekkor össztüzet zúdított Prohászkára, majd a következő években pedig agyonhallgatta az egyre komolyabb közéleti szerepet játszó főpapot. Azt hihetnénk, hogy 1920 után a nemzetgyűlési képviselőként és pártel-24 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1996. 201. 25 Vö.: Balogh Margit: Örökbérlet vagy verkli? - Prohászka örökbérlet javaslata. In: Prohászka ébresztése II. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1998.110-126. Prohószka-tanulmányok, 2009-2012 69
