Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE kor is, amikor azok már nem szolgálják a lelki életet: A haladók - és magát közéjük sorolja - „nem kisebb szeretetből az egyház iránt, de talán nagyobb megértéssel az új idők igényeinek, az új formákat sürgetik. Ez utóbbiak szeretetének bátornak is kell lennie, mely nemcsak küzdeni kész a konzervatív elemek nehézkességével, de a rossz értelemben vett modernizmus vádját is tudja nagylelkűen elviselni, s a gyanúsítást szívére nem veszi. így volt ez mindig; sokféle félreértés, ragaszkodás és féltés, hatalmi vágy, egyéni érzések, rokon- és ellenszenvek és szenvedélyek járnak az egyháztörténelemben is. Miért is ne? Hiszen emberi története az isteni erőknek!..."44 Prohászka minden emberi elemet a történelmi fejlődés szempontjából tekint és értékel. Felhívja a figyelmet arra, hogy a múltból okulnunk kell, és azt kell kutatnunk, hogy miként valósíthatjuk meg az igazi reformot az egyházban, amelyben - a hívők szeretetközösségében - kétségtelenül benne működik Isten pünkösdi Lelke. „A főindulat a szeretet az egyház iránt. Szeretjük az egyházat, benne gyökerezünk, belőle élünk. Mint Szent Athanáz és Görres József, az isteni erőknek megtestesülését látjuk benne végig a történelmen - a történelmi ballépésekkel, hiányokkal, gyarlóságokkal..."45 Ezekből az alapelvekből Prohászka olyan gyakorlati következtetéseket von le az egyházi reformhoz, amelyeket a II. vatikáni zsinat fogalmazott meg:- megfelelő papnevelés, a papok kellő szellemi kiképzése akár külföldön is;- a papok ne szigetelődjenek el a hívektől;- ne a hatalmi érdek, hanem a szolgálat szelleme vezesse őket;- legyenek demokratikus érzelműek;- szükséges a nép nyelvének a használata a liturgiában, valamint az együttműködés az állammal a pluralista társadalomban. Nagy csalódása és keserűsége volt az úgynevezett „keresztény kurzus" kereszténytelensége. Közéleti szereplése részben kudarcba fulladt; talán azért is, mert gyermekien egyszerű lelke és jó szándékú idealizmusa nem tudta, mibe keveredett. 1920. június 30-án ezt írja naplójába: „»Keresztény kurzus« kereszténység s keresztények nélkül! Ez a baj: hogy a hordónak nincs feneke; e pártnak nincs alap, szírt a lába alatt. Azok az emberek nem keresztények. Igaz, hogy elvben, theóriában elfogadják a kereszténységet, de tettekben nem vallják."46 Prohászka visszavonul a napi politikától, és egyre inkább a belső világ szépsége felé fordul. A bodajki Mária-búcsú áhítatának illata megcsapja, 44 Naplójegyzetek 3, 27. - 1919. július 7. 45 Naplójegyzetek 3,28. - 1919. július 7. 46 Naplójegyzetek 3,144. - 1920. június 30. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 23
