Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE és 1922-ben így elmélkedik a boldogságos Szűzről: „Ah, ez az igazi szépség, mely Istentől való s Istenre utal s róla beszél s tanúskodik. Ő lakik benne s sugárzik belőle. így nézem a Szüzet, s így nézek minden szépséget; nem szép nekem, ha nem szakramentális! Az asszony szépségét is így nézem! Csak ha szép lélek van benne, akkor élvezem; ha nincs, elfordulok tőle; akkor élvezhetetlen nekem, csinált virág, nincs gyökere. A gyökérből való szépség, az élő szépség, a lélekből fakadó s azt sugárzó s azt meg nem tagadó szépség az ideálom!"47 Az 1920-as években egyre inkább az Eucharisztia kerül lelki élete homlokterébe. Igaz, eddig is az Eucharisztia volt a napja, erőforrása; de most elözönli lelkivilága egét és egész tevékenységét. A naplójegyzetek lassan elfogynak, mert az Eucharisztiáról írja könyvét, amely befejezetlenül, posztumusz kötetként jelenik meg majd az Elet kenyere címen. Itt tárul fel teljes mélységében a misztikus Prohászka lelke. Híresek voltak Prohászka beszédei, amelyeket a katolikus nagygyűléseken mondott. Kidolgozta beszédeit, de aztán szabadon adott elő, magával ragadva a közönséget. A szem- és fültanú Schütz Antal írja: „Azt meg kellett élni: amint a zsúfolt teremnek és a végsőkig fűtött várakozásnak izzó légkörében [...] orkánszerűen fölzúduló tapsok közt megjelent csupa erő, finomság, lelkiség alakja, azzal a páratlan tartással, mely önérzetet és mély alázatot sugárzott egyszerre. [...] Valóban, az elragadtatásnak és eszmeszületésnek, a katolikus önérzet és magáraébredés fogantatásának, a tettrefeszülésnek és talpraállításnak órái voltak azok. »8-10 ilyen ember forradalmat tudna csinálni«, írta akkoriban egy liberális újság. Hát ezt a forradalmat megcsinálta ő egymaga, minden egyes alkalommal."48 A magyar püspöki kar 1919. augusztus 22-i értekezletén „nagy lelkesedéssel" elfogadta egy közös pásztorlevél fogalmazványát, amelyet Prohászka Ottokár készített el. E körlevél leírja a Tanácsköztársaság pusztításait; majd megjelöli a teendőket a jobb jövő építéséhez.49 A közös pásztorlevél az első feladatnál hangsúlyozza: „Mindenekelőtt a hitet s a hitből fakadó erkölcsöt, mint minden élet- és rendnek alapját kell megvédenünk. [...] Védjük meg a hitet, az erkölcsöt, az igazságot, a tisztességet s ezáltal az emberi szabadságokat, a munkát éppúgy, mint a magántulajdont! [...] Védjétek meg a gyermekek vallásos oktatását s nevelését s ne engedjétek meg, hogy néhány hitetlenért a keresztény Magyarországban Krisztustól s az evangéliumról az iskolában szó ne essék. [...] Álljunk ellent a rossznak, s fogadjuk meg, hogy csak olyan képviselőjelöltekre adjuk le szavazatunkat, kik a keresztény hit alapján állnak, kik a hitvallásos iskoláknak hívei, kik a keresztény elveket az élet egész vonalán érvényesíteni akar47 Naplójegyzetek 3,206. -1922. szeptember 10. 48 Schütz Antal: Prohászka pályája. In: ÖM 25,55-56. 49 Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. Budapest, 1984. 74. és 320-324. 24 Prohászka-tanulmónyok, 2009-2012
