Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban
Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA" jelöli bennük a katolikus lelkiség ismérveit nemcsak hitvédelmileg, bár ebben a negatív megközelítésben ragadható meg leginkább a kérdés lényege. Szerinte az Ignác szabályaiból kirajzolódó „egyetemes katolikus felfogás" olyan tévedésekkel szemben fogalmazódik meg s jelent „örök érvényű" fogódzót, mint modernizmus, naturalizmus, laicizmus, kvietizmus, amerikanizmus és álmiszticizmus. De pozitív formában is nyugodtan kijelenthető, hogy az olyan hitelvek hangsúlyozását, mint engedelmesség, a szentségek gyakori vétele, a liturgia szeretete, a papi nőtlenség s az evangéliumi tanácsok szerinti élet nagyrabecsülése, Mária-tisztelet, búcsújárás, értelmetlen csupán a protestantizmus elleni küzdelem eszközeinek tekinteni. A 16. századi hitújítás sok hasonlóságot mutat Prohászka korának kihívásaival, így Ignác amúgy is sarkalatos irányelveit a küszöbönálló modernizmus tette időszerűvé elsősorban azokban a jezsuita intézetekben, ahol Prohászka eszmevilága formálódott. Prohászka római útirajzában maga is szól „az egyházias érzelmet reprezentáló kollégiumok befolyásáról".6 Tudvalevő, hogy mind a Német Magyar Kollégium mind a Collegium Romanum alapítása Szent Ignác nevéhez fűződik, aki ezeket épp azért hozta létre, hogy bennük Róma-hű papok nevelődjenek. „A római kollégiumokban nyert kiképeztetés - írja Prohászka - zálogul szolgált a pápának, hogy azok növendékeit híveinek tekinthesse, - s éppúgy a hithez hőn ragaszkodó fejedelmek bennük látták képviselve az orthodoxiát."7 A „Római Iskola" hatása A római évek hatása érhető tetten tehát itt is. Mindazonáltal figyelemreméltó tény, hogy az említett ignáci elvek erős apologetikus illetve értékőrző jellege mégsem alakított ki Prohászkában túlzott tradicionalizmust, és ebben nem kis szerep jutott a Római Iskolának. Szabó Ferenc monográfiájában8 külön fejezetben elemzi azt a szellemtörténeti hatást, amelyet az Iskola gyakorolt. Elsősorban Giovanni Perrone munkásságára mutat rá, aki az akkortájt meglehetősen gyanús pozitív, történeti teológia irányában tett lépéseivel tulajdonképpen előkészítette a talajt a modernizmusra adott koherens katolikus válasz számára, jóllehet maga is az új-skolasztikus mozgalom 6 ÖM 16,189. 7 ÖM 16,189-190. 8 Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve (1858-1927). Budapest, 2007.19-20., 47-55. Prohászka-tanulmányok, 2009-2012 233
