Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
LELKISÉG - Orvos Levente: A „sentire cum ecclesia" ignáci elv nyomai Prohászka írásaiban
Orvos Levente: A „SENTIRE CUM ECCLESIA" Római Kúriához intézett beszédében2 a „szakítás és törés hermeneutikája" helyett a folytonosság, a hagyománnyal való teljes összhang lelkületét nevezte a „reform hermeneutikájának", s ezzel tulajdonképpen az egyházias mentalitást állította a megújuló teológia s egyházi élet fókuszába. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a Prohászka-életmű nemcsak modernsége, szociális érzékenysége, ökumenikus irányultsága folytán hordoz jelentős üzenetet korunk útkeresői számára - ahogy ezt a korábbi kutatások rendre kimutatták -, hanem hozzá kell vennünk az egyháziasság szempontját is. Ignác szabályai mint forrás? Valószínűleg túlontúl akadémikus fölvetés, mégis megkerülhetetlen, hogy tudniillik honnan származik Prohászka egyháziassága. Nyilván az egyházból - hangzik a kézenfekvő válasz. És noha már az a kérdés is számos tanulsággal kecsegtet, hogy milyen normák szerint rendeződik az az éppen adott egyházi közélet, amelyben egyházias érzületű papok nevelkednek (akik példának okáért nemcsak ismerik a Tanítóhivatal rendelkezéseit, de tartják is magukat hozzá, a zsolozsma mellett végzik a rózsafüzért, rendszeresen elmélkednek, nem utolsósorban pedig tudnak még latinul), most csak az alábbi problémára szorítkozhatunk: létezik-e jól behatárolható oka, forrása Prohászka egyházias érzületének? Fönntartva azt az állításomat, miszerint erre a kérdésre nem adható kielégítő válasz, vonzónak tűnik Csávossy Elemér értelmezését elfogadni, aki talán a legjobb magyar nyelvű kommentárt fűzte a Lelkigyakorlatok jelen fejezetéhez. Csávossy, Ignácnak az egyházias érzületre vonatkozó szabályait a maga nemében mintegy abszolút hivatkozási pontként definiálja, amikor is Szent Tamás Summájával állítja azokat párhuzamba. Míg Tamás fő műve - mint mondja - „a tanítást illetőleg örök érvényű kritériuma a katolikus gondolkodásnak, úgy Szent Ignác lelkigyakorlatai, elsősorban az Egyházzal való együttérzés szabályai örök érvényű megkülönböztetője az igazán katolikus, egyházhű aszkézisnek s lelkiségnek minden más kétes vagy helytelen lelki irányzattal szemben."3 Csávossy „egészen természetesnek"4 tartja, hogy Ignác szabályi „a kor jellegét viselik magukon",5 ám egyúttal meg2 3 4 5 Ad Romanam Curiam ob omnia natalicia. In: Acta Apostolicae Sedis, Vol. XCVIII, No. 1. [6 Ianuari 2006 ] 40-53. Csávossy Elemér: Manréza iskolája. Budapest, 1941.190-191. CSÁVOSSY 1941.190. Uott. 232 Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012
