Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE jött, hogy itt baj lehet; dehát lett. - Én megtettem, amit meg kellett tennem, alávetettem magamat."39 1913 őszén Rómában járt. Összefoglalva útját többek között megjegyzi: „A pápa fogadott; én megmondtam neki, hogy fájlalom az index-esetet; de nagyon kérem, hogy tudassák az emberrel előbb, ha van kifogásuk..." És a jegyzet végén: „Hazajöttem; Rómában tiszteltem a pápát; hazahoztam Itáliából sértetlenül hitemet s szeretetemet.’40 Később, nov. 22-én még visszatér az index-esetre és megjegyzi: „az index-história után valahogy idegenül érzem magam az egyházban, idegenül, mint ki nem tartozom az egyházat képviselő s inkább a formalitások tógáiban feszelgő emberekhez, akik az akták és trakták közt nem törődnek sokat a világ problémáival [...]. De meg azért is érzem magam idegenül, mert nem lehet biztonságosan és barátságosan dolgoznom, s azt kell hinnem, hogy félreértések hínárjába kerülök...'41 De aztán elül a vihar, és újra visszabillen egyensúlya. Tovább dolgozik. A régi élmény (az albanói) ismét visszatér, de most már sok-sok élettapasztalattal gazdagodva, az élet visszás oldalát is ismerve így elmélkedik: „Nem tudom, kinek tulajdonítsam, de az én lelkemben a legnagyobb hatalom a szépség, melynek hódolok. Nem értem az igazságtól s jóságtól absztraháló szépséget, hiszen ilyet nem is fogadnék el; de az igazság- és jóságnak előttem a szépségbe kell öltözködniök, mert míg ezt nem teszik, azt érzem, hogy szegények s nincs ruhájuk, az ami jár nekik [...] A szépség a legnagyobb hódító erő: Kár, hogy az Isten szépségérül semmi fogalmunk; de mi lesz velünk, ha az egyszer elénk lép, s a mi szépségszomjas lelkünket elárasztja! Nekem a szépségének és élvezet...'42 Az 1919-es vörös terror mérhetetlen undorral tölti el lelkét, de igyekszik észrevenni az „idők jeleit". Prohászka 61 éves 1919. július 7-én, amikor egy hosszú naplójegyzetben reflektál az első világháborút követő fölindulásra, a forradalom új szeleit érezve keresi az egyház holnapi küldetését. „Hát mi a lényeg az egyházban? Az, ami a kereszténységben az égből jött s mint isteni erő lépett a világba; szellem és lélek és élet volt, a történelmi csak akkor kezdett lenni, mikor emberi viszonyok közé lépve elhelyezkedett... "43 Miután jellemezte a kereszténység alakváltozásait az őskeresztény közösségektől a középkoron át az újkorig, arról szól, hogy a korszerűség megítélésében a haladó és maradi irányzat ütközik. A maradiak a múlt formáihoz ragaszkodnak, megszentelt hagyományaikat akarják fönntartani, még ak39 Naplójegyzetek 1,301-302. -1911. június. 40 Naplójegyzetek 1,339. - 1913. okóber. 15. 41 Naplójegyzetek 1,344. -1913. november 22. 42 Naplójegyzetek 1, 345. - 1913. december 15. 43 Naplójegyzetek 3, 25. - 1919. július 7. 22 Prohószka-tanulmónyok, 2009-2012
