Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
ÚJ IDŐK ÁRAMÁBAN - Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége
Szabó Ferenc SJ.: PROHÁSZKA OTTOKÁR IDŐSZERŰSÉGE szerkeszti Az intellektualizmus túlhajtásai című akadémiai székfoglalóját, amelyet 1910-ben olvas fel és az Athenaeumnál jelentet meg. A Pascendi utáni modernista-üldözés légkörében ez a munkája gyanússá válik: az esztergomi vigilancia-bizottság felterjeszti a római Indexkongregációhoz egy karácsonyi cikkével együtt. Esztergomban egy szigorúbb és egy enyhébb véleményt fogalmaznak meg. A Kongregáció domonkos titkára „biztonság kedvéért" kikéri a Rómában tanító magyar domonkos, Szabó Szádok véleményét, aki latin ismertetése és kritikája végén határozottan az indexre tételt javasolja. Saját kezdeményezésére még a Modern katolicizmus ismertetését is elküldi; bár elismeri, hogy van abban sok pozitív szempont, mégis bizonyos pontokon modernista nézeteket sugall, ezért azt javasolja, hogy ezt is tegyék indexre. 1911 júniusában Prohászka említett írásai: Az intellektualizmus túlhajtásai című székfoglaló, a Modern Katolicizmus és a Több békességet! című cikk a tiltott könyvek jegyzékére kerül. Már idézett tanulmányomban38 megmutattam, hogy Prohászka székfoglalója fogalmazványában (amely háromszor olyan hosszú, mint a kinyomtatott szöveg) bőven felhasználja a modernista viták egyik vezéralakja, Edouard Le Roy Dogme et critique (1907) című cikkgyűjteményét. A bergsonista katolikus filozófus, aki egyébként Teilhard de Chardin barátja is volt, bergsoni és blondeli gondolatokat közvetít Prohászkának, aki főleg egy bizonyos racionalizmus ellen küzd, tulajdonképpen „egzisztencialista" irányt képvisel: a megismerésben az intuíciót és az átélést hangsúlyozza a merev skolasztikával szemben. A püspököt villámcsapásként érte 1911 júniusában az a hír, hogy három írását Róma indexre tette. Tudta, hogy voltak rosszindulatú cenzorai; a modernista válság légköre olyan volt, hogy a legegyházhűbb emberek sem menekültek meg a gyanúsításoktól (gondoljunk csak a francia hívő katolikus M. Blondelré). Prohászka mindig az Egyház hű gyermeke akart lenni. Most az indexre tétel ugyan súlyosan megsebezte, de alávetette magát a Szent Officium döntésének. Az Intellektualizmus túlhajtásai című, indexre tett akadémiai székfoglalóra reflektálva 1911. júniusi hosszú jegyzetében ezeket mondja: „Elhiszem s beismerem, hogy van abban a füzetben sok egyoldalú megjegyzés; több mondat, melyet kár volt olyan élesen kifejezni, s kellett is volna félreértések elkerülése végett másképp fogalmazni. No, dehát »in Ecclesia catholica loquebatur et ideo catholice intelligebatur«. Szent Ágoston Aranyszájú Szent Jánosról való szava szerint, félni nem tudtam; eszem ágába se 38 Vö.: SZABÓ 1996. Prohaszka-tanulmónyok, 2009-2012 21
