Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2009–2012 (Székesfehérvár, 2012)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK - Horváth László: Lelkigyakorlat és közéleti szereplés. Prohászka Ottokár és a pécsi egyházmegye kapcsolata
Horváth László: LELKIGYAKORLAT ÉS KÖZÉLETI SZEREPLÉS 587 rendes és 138 rendkívüli kongresszusi tag támogatása finanszírozta a kongresszust. Az alakuló ülés 1907. október 2-án este 9 órakor kezdődött a Polgári Kaszinó nagytermében. Dr. Beöthy Zsolt, az Intéző Bizottság elnöke nyitotta meg az ülést, aki Zsolnay Miklós indítványára a Kongresszus elnökévé is választották. Ezen a napon választották meg a társelnököket, a szakosztályok elnökeit és a titkárt. Az alakuló ülésen mintegy 400 kongresszusi tag volt jelen. A megnyitó ülésen a személyesen megjelenni nem tudó Márki Hugó ügyvédnek - a budapesti kereskedelmi akadémia tanárának - A szabad tanítás történeti fejlődése című előadását Vörösváry Ferenc olvasta fel. Őt követte dr. Hegedűs István budapesti egyetemi tanár, aki a szabadtanítás hazai jelentőségét mutatta be. Az ország 49%-a ekkor még analfabéta volt, s olyan intézmények szükségességét sürgette, mint a Szabad Lyceum vagy a Népakadémia, hogy a számában megnövekedett munkásságnak is legyen lehetősége a szellemi kitörésre. Az együttes ülés 1907. október 5-én délelőtt 9 órai kezdettel a Nemzeti Kaszinó dísztermében kapott helyet. Beöthy Zsolt az ülés megnyitása után dr. Pikier Gyulát kérte fel előadásának megtartására A szabad tanítás tárgyai és módjai és eszközei címmel. Őt dr. Gaal fenő miniszteri tanácsos követte, aki Pikleréhez hasonló előadást tartott. A két beszéd heves vitát váltott ki, mert Pikier Gyula beszédének első felében sokak vallásos érzületét megsértette azzal, hogy fejtegetésében kijelentette: a boldogságot és a felebaráti szeretetet nem lehet önző módon elvárni a tanulóktól, mint kötelességet. Szerinte „a tanítás célja, hogy a társadalomnak hasznos polgárokat neveljen." így lesz a „társadalom haszna az emberek boldogsága, egyéb haszna nincs." De mint folytatta: „Semmiképp se várjuk a társadalmi rendnek, az igazságosságnak létrejövetelét a felebaráti szeretettől. Ne tanítsuk azt, hogy az ember úgy szeretheti felebarátját, mint önmagát; az lehetetlen. Az összes eddigi társadalmi rendeket, az igazságosság növekvését a földön, az alkotmányokat ellentétben a zsarnok uralkodókkal, [...] mindig küzdelem hozta létre és nem a felebaráti szeretet."23 Véleménye szerint az ember természeténél fogva rendelkezik az altruizmus24 képességével, nem kell, hogy azt folyton tanítsák neki. Ugyanúgy nem helyeselte a boldogság folyamatos ismételgetését, mert a boldogság követelése örök célja az emberiségnek, de egyben viszonylagos is, mi számít egy adott korban boldogságnak. Elsőként Giesswein Sándor szólalt fel Pikier beszédével vitába szállva. Kifejtette, hogy a boldogság szubjektív érzet, és igenis meg kell egyeznie 23 Az 1907. évi szabadtanítási kongresszus naplója. Budapest-Pécs. 1997. 55. 24 Önzetlen viselkedés. 194 Prohószka-tanulmányok, 2009-2012
