Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár és a „nagy háború"
Mózessy Cergely: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A „NAGY HÁBORÚ' netek pszichológiájába... "2S - írta a kötet legelején. Ezek után nem meglepő, hogy az esszék egyik gyakran visszatérő momentuma a háború értelmének, világ- és üdvösségtörténeti szerepének keresése. Prohászkában szemernyi kétség sem volt afelől, hogy a háború botrány; fő oka pedig az emberi bűn. Az emberiségnek azonban visszatérő tapasztalata a pusztítás. Újra és újra feltette tehát a kérdést magának, miért van mindez? Prohászka értelmezésében a háború egyértelműen nem Isten akarata - de látni vélte helyét Isten művében. Olyan eszköznek tekintette, amely megcsontosodott, önmagán túllépni nem képes szerkezeteket elpusztítja, így a fejlődés reményét, az új ígéretét rejti magában. Egy szellemes hasonlattal élt: „Szememben a háború olyan mint a kalapács, mellyel diót - akarom mondani, embert, emberi életet s kultúrvilágot - törnek; s amely törésben az eszményiség s a lelkiség úgy válik ki, mint ahogyan a mag válik ki a tört \ hüvelyből, s nyilvánvalóvá lesz, hogy mi hát az élet magva és tartalma, s mi az ember s a kultúra tulajdonkép[p]eni értéke s értelme."26 Felvetette, hogy a háború lehet isteni büntetés vagy próbatétel is27 - de nem foglalt állást benne, hogy melyik is -, hangsúlyozta, hogy lehetőséget teremt egyúttal a világ bűneiért való engesztelésre.28 Kereste, hogy a i magyarságnak lehet-e valami speciális szerepe a harcban, milyen okok hívták a csatamezőre. Mert a magyar „Nem harcol önzésből, nem hiú foglalási s terjeszkedési vágyból. [...] Nem harcol zsarnoki ösztönök szolgálatában [...]. Nem harcol kalmár-pénzvágyból [...]. Nem ámítja magát birodalmi nagyság ábrándjaival.29 Vélekedése az, hogy a magyar - vértanú nemzet. Két 1915-ös szövegre kell még felfigyelnünk. Mindkettő kései volt ahhoz, hogy bekerüljön a kötetbe: „...aminek csontja, vére, aminek lelke s szíj ve van, az mind elhárítja magától a háborút, az mind antimilitarista. Militaristák a theóriák, - nem a theoretikusok - s az ördög. Igen, az ördög, a rossz, a bűn."30 I És egy összegzés: „A mi álláspontunk a háborúval szemben tehát az, ami egyáltalában a rosszal szemben. Nem állunk dogmatikus szemponton s nem mondjuk, hogy a háború Isten akarata, vagy a gondviselésnek valamiféle világtörténelmi intézménye; nem idealizáljuk e rettenetes történést, hanem úgy fogjuk azt föl, mint 25 Prohászka Ottokár: Mi a harcok lelke? In: Prohászka Ottokár: A háború lelke. Budapest, 1915. 5. 26 Prohászka Ottokár: A hősiesség lelke. In: PROHÁSZKA 1915:15. 27 Prohászka Ottokár: Szent István alakja 1914-ben. In: PROHÁSZKA 1915: 73. 28 Prohászka Ottokár: A háború erkölcsi kihatásai. In: PROHÁSZKA 1915:174. 29 Prohászka Ottokár: Vértanúság és szeretet. In: PROHÁSZKA 1915: 94. 30 Prohászka Ottokár: A hívőnek magatartása a háborúval szemben. In: ÖM 10, 292. 38 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
