Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés
Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A KERESZTÉNY NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS életnek azon ismérveit és erőit, melyeknek életbeléptetése a jelenkor mozgalmaiban biztosíthatná jövőjét."7 A veszteségek valóságosak és fájdalmasak. Azonban Prohászka emelkedett szellemére és komolyan vett keresztény történetteológiai felfogására és theodíceájára vall, hogy ezeket a folyamatokat is a gondviselés kereteiben szemléli, s arra int, ne haragudjunk a barbárokra, Isten küldte őket.8 Nemegyszer ad hangot annak, hogy a nagy korfordulók mind a I kereszténység, mind a nemzet számára a megújulás állomásai lehetnek, j amelyek alkalmával sok képződmény méltán ítéltetik elmúlásra. „Mi hi- j ! szünk a keresztény nemzeti feltámadásban, mi hirdetjük a keresztény kurzust, I fennen magasztaljuk az erkölcsi ébredést, a társadalom szanálását, az életenergi- i ák feltámadását. De mikor ezt tesszük, szemeink előtt lebeg a nagy szimbolikus j igazság is, hogy annak, ami rothadt, ami korrupt, ami csak színre keresztény, de I ténylegesen] pogány és alávaló, annak a magyar feltámadásban része nem lehet."9 „Ugyanakkor azonban a meg nem fertőzött, bár megalázott s elfojtott élet ‘ I támadjon fel bátran! Ilyen meg nem fertőzött, bár elfojtott s létében veszélyeztetett, de még ki nem pusztult élet-elem van még sok a magyar népben. "10 11 Prohászka még joggal úgy gondolhatta, hogy a magyar nép még meg | nem rontott tetemes részére, a falura, az agrárnépességre nyugodtan lehet támaszkodni. A mai viszonyok között ez másként látszik, mert úgy i gondolom, a modern kommunikációs és gazdasági viszonyok közepette a : népnek nem létezik ilyen értelemben érintetlen része. A magyar nép min; denesetre az adott állapotában éli életét, s a mai keresztény nemzeti poli- I tikának ebben a valóságban kell a jót fölfedeznie, mert ennek a készsége j viszont mindig létezik valahol, s ez a belátás szintén a theodíceához tar- j I tozik. Az átalakulások tehát új formák irányába kell, hogy sarkalljanak ben: nünket. Prohászka mindig hangoztatja és markánsan megfogalmazza a I kereszténység küldetésének kívánatos vonásait. Nem akarja, hogy a ke- I reszténység egyfajta ambulancia legyen, különféle egyletek szolgálatában merüljön ki, hanem meg kell látnia a hivatását a jelenben.11 Bírálja az úgynevezett privát katolicizmust is, amelynek képviselője otthon mély hívő, de a liberális közéletben, államférfiúként is, ilyen minőségében hallgat.12 7 ÖM 10,66. 8 Naplójegyzetek 3.1919. VII. 16. 9 Prohászka Ottokár: Keresztény nemzeti feltámadás. In: ÖM 22, 238-239. 10 Prohászka Ottokár: Keresztény nemzeti feltámadás. In: ÖM 22, 240. 11 Naplójegyzetek 3.1919. VII. 18. 12 Naplójegyzetek 3. 1920. X. 30. 26 ProhAszka-tanulmányok, 2007-2009
