Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés

Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A KERESZTÉNY NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS

Ezzel szemben áll az az aktív, közéleti katolicizmus, amely a keresztény elveket érvényesíteni akarja a társadalmi élet minden szintjén. Ennek az eszmének a legjellegzetesebb megnyilvánulásai közé tartoznak azok a nagyszabású beszédek, amelyeket Prohászka a Katolikus Nagygyűlések vezérszónokaként 1900-tól 1926-ig elmondott. A Katolikus Nagygyűlések a századfordulótól kezdve a magyar katolicizmus évenkénti nagy seregszemléi voltak,13 14 és e helyről is szeretném jelezni, hogy ma is igen nagy szükségünk lenne ilyen rendezvényekre. Néhány cím e beszédek közül híven jelzi szellemüket: A katolikus elvek érvényesítése (1902), A kereszj ténység kultúrfeladatai (1907), A keresztény erkölcs a kultúrában (1909), Miért \

I van szükség ma is a katolikus egyházra? (1913). Engedtessék meg mutatóban |. j egy jellegzetes idézet 1902-es beszédéből, hogy hassanak ismét Prohászka |

] szavai.

„Mélyen Tisztelt Kongresszus! Miért kell a keresztény katolikus elveket az élet j i egész vonalán érvényesíteni? Világos feleletet adok: Mert a katolicizmus világné! zet, amely következőleg az egész világot, az egész életet le akarja foglalni. Mert < a katolikus kereszténység nem egy gondolat, nem egy eszme, nem egy fantom.

A katolikus kereszténység az élet központjában székelő erő, amely hiten, fílozófi- j I án, művészeten, iskolán, családon végigjár, amely kitűzi az ember, a család, a kul- {

I túra, az emberiség egére a vezető csillagokat, amely értéket ad erkölcsben, jogban, I az emberi életnek, amely minket megtanít élni, mindent úgy tenni, elv szerint. "u ! A kultúra emberformálás,15 16 de Prohászka érzékeli, hogy létezik ; elerőtlenítő, bágyasztó, dekadens kultúra, és létezik alkotó, serkentő kultúra. Naplójában ezt veti papírra: „Igazi kultúra az, mely nem lágyít, nem \ j puhít abban, amiben keménynek kellene lennünk. Igazi kultúra az, melyet az érzelmek félre nem vezetnek, hanem amely az egészből veszi tájékozódását. Igazi \

J kultúra az, mely nem tagadja a finomságokat, de éppen úgy nem zárkózik el a tér- j ! mészet s az élet kemény, ropogó pontozatai elől. Csak így lesz képes magát az álla- [ J mot s a társadalmat szolgálni, ellenkező esetben romlásba viszi az emberiséget.'n6 | A keresztény kultúrának ebből a helyes felfogásából vezet az út [

; Prohászka jellegzetes üzenetéhez, az aktív, tevékeny, gyakorlati kérész- }

I ténység elvéhez, amelyet számtalan alkalommal megfogalmaz, min- I denekelőtt pedig éppen Gyakorlati kereszténység címmel a Püspökkari

13 A témához lásd: Szögi László: Katolikus nagygyűlések Magyarországon. In: Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos István - Beke Margit. Esztergom, 1992. 509-512. Prohászka vonatkozó beszédei az Élet igéi I. kötetben találhatóak meg (ÖM 13,158-292.) - szerk.

14 ÖM 13,178.

15 Naplójegyzetek 3.1919. VII. 17.

16 Naplójegyzetek 3.1919. XII. 12.

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009

27