Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés
Frenyó Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A KERESZTÉNY NEMZETI ÚUÁSZÜLETÉS uralmán, majd a '45-ben betelepített kommunizmuson át az abból átvedlett arcátlan és gátlástalan liberalizmusig legújabb történelmünk túlnyomó részét ezek a szisztémák teszik ki. Mindkettő internacionális, ateista és materialista, s így mindkettőnek esküdt ellensége a keresztény és nemzeti elv. Szemben azonban a liberalizmussal és a szocializmussal, amelyek mozgalmukból hatalmat és rendszert tudtak megvalósítani, a keresztény társadalmi gondolatnak - részben természetéből fakadóan, részben világtörténeti meghatározottságok folytán - az a tragikuma, hogy - leg- I alábbis nálunk - történetileg mindezidáig nem tudott az eszméinek nagyjából megfelelő maradandó rendszert életre hívni. Egyedül a Horthy- I rendszernek nevezett korszak tartalmazott némi reményt arra nézve, I hogy - amennyiben múltjának tehertételeitől megszabadul és a történe- j I lem hosszabb távú szuverén kifutást enged neki - fokozatosan valóban j I megfeleljen annak a keresztény nemzeti gondolatnak, amelyben megfő- [ gant. Ez azonban megnyugtató módon nem valósult meg. Prohászka mindkét ellenséges irányzat, a liberalizmus és a szocializmus helytelenségére és embertelenségére korán felfigyelt, azokat széleskörűen, szakszerűen és mélyrehatóan bírálta, életében pedig mindkettő pusztításait bőven megtapasztalta - az ő szavajárásával élve - „az élet j ! egész vonalán". Ezekkel a keresztény nemzeti elvet állította szembe, ame- | 1 lyet elvi alapon, keresztény világnézetével és szociális tanításával egész J I életében és munkásságában képviselt. Prohászka alapvető tétele és üze- | nete az, hogy Magyarország valóságos újjáéledése csakis keresztény I és nemzeti alapon képzelhető el és valósítható meg. Ennek az elvnek a I gyakorlati bevezetésére, a társadalmi életnek ilyen szellemű átalakításá- I ra Prohászka életében a nagy korforduló, az 1918-1921 közötti néhány év adott reményt mindaddig, amíg a politizáló nemzedékéből való kiábrándulás meg nem változtatta közéleti tevékenységét. Csalódásának és di- I lemmájának legeklatánsabb ismert formulája: „keresztény kurzus kereszté- \ j nyék nélkül"} Prohászka e korszakbéli politikai szerepvállalásáról, amelyet | j persze mindig ellenséges félremagyarázás kísért, az elmúlt években a mi oldalunkról már megnyugtató összefoglalások születtek, s nekem itt nem célom az erre vonatkozó történeti adatoknak és Prohászka ilyen irányú megnyilatkozásainak részletes számbavétele és elismétlése. A következőkben a keresztény nemzeti újjászületés kérdésköréből nagyjából két témát szeretnék feleleveníteni és szemügyre venni. Az egyik a keresztény kultúra, a másik a nemzeti munka kérdése. 1 1 Naplójegyzetek 3.1920. VI. 30. 24 PROHÁSZKA-TANULMÁNYOK, 2007-2009
