Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

KERESZTÉNYSÉG, KÖZÉLETISÉG - Orvos Levente: A „közéleti kereszténység" eszme tartalma Prohászka Ottokárnál

Orvos Levente: A „KÖZÉLETI KERESZTÉNYSÉG” ESZME TARTALMA...

Prohászka politikai felfogása

Prohászka közéletiségének sajnos egyházon belül is egyik legtöbbet bírált szelete politikai pályafutása. Nyilván mert kevéssé köztudott, hogy a püspök politikai tárgyú nyilatkozatain, naplójegyzetein egyértelmű kettősség mutatkozik.

Ha nem lenne egészen kézenfekvő keresztény igazság, akkor azt mondhatnánk, hogy az egyház és a politika viszonyának kérdésében Prohászka éppúgy XIII. Leó hűséges tanítványának bizonyult mint társadalmi működésének egyéb területein. így azonban csak mint érdekes párhuzamot említjük, hogy a pápának, számos buzdítása mellett, melyekben szorgalmazta a hívek aktív részvételét a politikai életben, alkalma I nyílt megfogalmazni ez irányú fenntartásait is, kiváltképp franciaországi egyházkormányzati kudarca (1892) után. Leó elvi problémát látott abban,

: hogy az egyház pártpolitikai küzdelmekben vegyen részt, ugyanis a ka- 1 tolikus hit pártok feletti, egyetemes. H. Jedin így összegzi Leó álláspont- i ját: „Kétségtelen, hogy tisztán politikai síkon (in genere politico) a keresztények harcolhatnak saját véleményszabadságuk érdekében «feltételezve az igazság és az igazságosság tiszteletben tartását», de az egyház nem válhat párttá, mert mindenkié."16

Prohászka hasonlóképpen elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy a j katolikusok ne csak imádkozzanak, hanem dolgozzanak is minél többet s minél buzgóbban a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében.

I Ennek az elvnek az érvényesítését legelőször saját magán kezdi: „Lüktet bennem, dübörög a gőz, [...] tele vagyok tettvággyal, tele lelkesüléssel. - Jegyzi be naplójába említett 1892-es lelkigyakorlatán - Kivált pedig tenni akarnék;

I hatni magamon kívül. [...] A világ üres és hideg; mi lesz vele? Föl kell azt rázni s praktikus kereszténységét kezdeni."17 Vagy néhány évvel később: „Menj ki : a világba és lázíts; áldozd fel magad és mozgasd az embereket. "18 Érez bizonyos j feszültséget befelé forduló alkata és tettvágya között, mégis a közéleti munkát választja az elvonulás békéje és biztonsága helyett: „Mondják,

I nem való nekem; én is úgy vettem többször észre, hogy nekem inkább cella való, de az agitáció nem."19 - írja a lelkigyakorlat kezdetén. Majd két napra rá: „Mégis azt mondom, jobban kellene a külső óvóeszközöket igénybe venni s egy megtestesült külső munkásságot a benső összeszedettség kerekében folytatniZ"20

' 16 JEDIN 1981: 239.

17 Naplójegyzetek 1.1892. VIII. 12,14.

18 Naplójegyzetek 1.1895.1.11.

19 Naplójegyzetek 1.1892. VIII. 12.

20 Naplójegyzetek 1.1892. VIII. 14.

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009

17