Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)
ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Szénási Zoltán: Prohászka Ottokár művészetfilozófiája
Szénást Zoltán.• PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVÉSZETFILOZÓFIÁJA sincs. "w Prohászka felfogásában tehát a tragédia az optimizmussal párosul, mivel a pesszimizmus szerinte „a rosszat győzelmes s diadalmas hatalomnak" tünteti fel, s ez a fentebbiekben vázolt tükör-metaforákkal szemléltetett művészet-fogalomba nem fér bele. Másrészt azonban a pesszimizmus elvetése nem jelenti az élet kínjainak, szenvedéseinek tagadását: „A tragédia szelleme a szenvedni tudó, de győzelméért szenvedő s magában a szenvedés- I ben győző hősiesség. Minden ilyen hisz a fölényes jóban s vállalja, hogy a rossz- j ; nak s gonosznak erőit messze fölülmúlják a jónak erősségei." így oldódik fel test és lélek ellentéte is: „Ez a tragédiás hősiesség más szóval azt jelenti, hogy 1 az ember nemcsak természet, nemcsak anyag és ösztön, nemcsak vadság és vak- j I ság, hanem lelkiség is, melynek külön útjai, külön céljai vannak s ezeket küzd- \ ; ve s dolgozva s éppen ezáltal kiemelkedve valósítja meg. Ebből az következik, I hogy minden tragédia tulajdonképpen optimizmusból fakad. Ez az optimizmus \ I a jó szupremenciájáról való meggyőződésnek optimizmusa,"n A jónak a roszszal szembeni felsőbbrendűségébe vetett hit a másik oka - az üdvtörténeti optimizmus mellett - annak, hogy Prohászka különösen a művészetek területén nem tud mit kezdeni a bűn problémájával, s korának deka- j ! dens jelenségeivel. Ugyanez a szemlélet figyelhető meg korszakkritikájá- [ ban is. Bármennyire is súlyos válságként élte meg ugyanis Prohászka saját korát, a modern kor dekadenciájában mégsem látta az európai kultúra I pusztulását, mint ahogy a nyugatosokban sem a magyar irodalom és kul- i ! túra végső hanyatlását. Hitt abban, hogy a keresztény erkölcsiség végül győzelmet arat a dekadens koron, s az visszatér ahhoz az etikai rendhez, j ! mely előírja és garantálja az örök értékek, a morális törvények és a hagyo- I mányok tiszteletét. Prohászka optimizmusának alapja végső soron tehát I a keresztény üdvtörténet zárt történeti horizontja volt. A tragikum és az erkölcsi győzelem szükségszerű összekapcsolása Prohászkánál utalhatna az ókori katarzis-elméletre is, mindez arra engedne következtetni, hogy a pozitív értéket képviselő, s a műben elbukó tra; gikus hős sorsa a befogadás esztétikai élményében a néző/befogadó erköl- [ esi megtisztulását eredményezi. Ezt a katarzist is hiányolhatta Prohászka Madách Tragédiájával kapcsolatban, azonban valószínűbb, hogy a jó győzelmét a rossz felett Prohászka a műalkotás tematikájában kívánta megvalósítani, s nem a befogadás esztétikai tapasztalatában végbemenő katarzisként értelmezte, éppen ezért az ő tragédiafogalmával Madách műve értelmezhetetlen. Prohászka a mű végén a kétségbeesett Ádámot látta, j 10 Prohászka Ottokár: »Az ember tragédiája« s a pesszimizmus. In: Katholikus Szemle, XXXVII. k. (1923) 193. 11 PROHÁSZKA 1923:196. 144 Prohászka-tanulmányok, 2007-2009
