Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Szénási Zoltán: Prohászka Ottokár művészetfilozófiája

Szénási Zoltán: PROHÁSZKA OTTOKÁR MŰVÉSZETFILOZÓFIÁJA

ja róla hanem valóságos szadizmus űzi mindennek, ami szent és nagy, bemocskolására. '7 8

Hasonlóan hamis ábrázolásnak tartja azonban azt is, amikor a gyermekien naiv művész pusztán a szépséget ábrázolja, s nem vesz tudomást az emberi lét tragikumáról. Róluk így ír A diadalmas világnézetben: „A lepkékkel karikáznak, a tücskökkel ciripelnek, a verebekkel csiripelnek, örülnek a napj sugárnak, s amellett szívtelenek gondatlanságukban s kegyetlenek örömeikben, j mert az epedő az életet megörökíteni vágyó léleknek kérdéseire süketek. Ha eped és I í szenved és kutat és vágyik bennük a lélek, ők csak a napsugárra s a virágra mu' tatnak s a mélységbe gravitáló s a mindenség mennyországába magát beleszántó \ lelket magára hagyják, magára, az ideiglenes, haldokló létnek nyirkos, ködös kör- | j nyezetében. "® Prohászka, amikor Petőfi költészetében a mélységet hiányolja, a lélek tragikumának ebben az értelemben vett figyelmen kívül hagyáj sát érti rajta. A Petőfi-centenárium évében pedig ezt jegyzi le naplójába:

; „Petőfit ünnepeljük. Ez a géniusz a magyar szabadság hullámain fölvijjogott mint I a vízimadár a háborgó tengeren s pompás akcentust adott az érzésnek. De mély- I ség nincs benne. A családi érzés is olyan hausbacken jófiúság! Hát az eucharisz- j j tia körül vijjogó s villámló sasokkal szemben mi ez a kiskőrösi színdarabjelentés- | ; kihordó?!"9

Prohászka harmadik kategóriája ellentmondani látszik az elsőnek, i Ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldása akkor lehetséges, ha ! megvizsgáljuk Prohászka tragikum-fogalmát. Nála a tragikum forrása - ahogy erre az előbbi idézet is utal - az ember lelki-szellemi és anyagi-ösz- I tönös létének konfliktusa, tehát az az ellentét, mely az embert egyszerre köti a véges anyagi világhoz és a végtelen transzcendenciához. A tragi; kum Prohászka értelmezésében azonban nem kapcsolódik pesszimizmushoz, sőt kizárja azt. Madách művét bíráló tanulmányában így ír erről Schopenhauer pesszimista filozófiájával is polemizálva: „De a tragédia I nem pesszimizmus; sőt azt kell mondanunk, hogy ahol igazi pesszimizmussal állunk szemben ott tragédiának helye nincs. A tragédiában u. i. nemcsak küzdelem, szenvedés és letörés szerepel, hanem éppen úgy, sőt mindenek fölött szerepel ott a szellem, a lélek s az erkölcsi győzelem; ahol ez utóbbi nincs, ott tragédia

7 ÓM 5, 329.

8 ÓM 5, 21.

9 Naplójegyzetek 3.1923. II. 21.

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009

143