Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2007–2009 (Székesfehérvár, 2009)

ECSETVONÁSOK A PÜSPÖK ARCKÉPÉHEZ - Sarnyai Csaba Máté: Prohászka Ottokár és a valláspszichológia megjelenése Magyarországon

Sarnyai Csaba Máté: PROHÁSZKA OTTOKÁR ÉS A VALLÁSPSZICHOLÓGIA...

mélységeinek s mint pszichológiai adatokat s tényeket vizsgáló s magyarázó tudományosság akar a vallás problémájával foglalkozni."6 A két látásmód között az a különbség, hogy a racionalizmus le akar számolni a vallással, míg a valláspszichológia komolyan számol vele. Eddig a pszichológiai könyvek átsiklottak a vallásnak a lélektanra vonatkozó vetületein. Vannak, olyan pszichológusok is, akik a vallást a primitív lélek elfajulásának tekintik. Ezt a magyarázatot nevezi Prohászka „elsikkasztási" módszernek. A kö- j zépkori skolasztikusokat azzal szokták vádolni, hogy minden fogalomnak entitást tulajdonítottak, és így szembe kerültek saját alapelveikkel - mindenek előtt azzal, mely szerint „nem kell megsokszorozni a létezőket”.7 A modernkor „új skolasztikája", a racionalizmus az ellenkezőjét műveli, az! az nem megsokszorozza, hanem megsemmisíti a létezőket8. Teszi ezt azáltal, hogy elvitatja a szellemi világ valódi létét. A történeti materializmus i például az egészet objektív tartalom nélküli ideológiának tekinti, míg a pragmatizmus „eltünteti belőle az ismereti jelleget s értéket, az igazságot".9 \ I Prohászka értelmezésében Herbert Spencer követői biológiából s szociá- | ; lis életviszonyokból magyaráznak etikát. A vallást animizmusra, álmokra j s szubjektív képzetek játékára vezetik vissza, melyekben semmi objektív I tartalom nincs, ezzel le is tudva a szellemi erők s tények világa.

A következőkben azt a célt tűzi maga elé Prohászka, hogy össze! gézzé a hívő valláspszichológus szerinte legjellemzőbb vonásait. Az első lépésben, elkülöníti egymástól a hívő és nem-hívő valláspszichológusokat, majd megjegyzi, hogy bizonnyal mindkét részről meglesz a szándék, hogy a vallás természetfölötti elemeit saját világnézete szerint értelmezze.

A hivő pszichológusok vallani fogják, hogy:

1. kétféle lelkivilág van, a természetes és a természetfölötti;

2. a kegyelem a cselekedeteknek természetfölötti jelleget s értéket ad;

3. a kegyelem az ember képességeivel és készségeivel együtt valóságos, objektív hatóerő;

4. ennek az objektív hatóerőnek a hatását nem lehet csupán a rendkívüli tettekre korlátozni, hanem az az ember leghétköznapibb cselekedeteiben is szerepet játszik.

5. Valószínűsíthető, hogy a hívő valláspszichológusok a kegyelmet a maga valóságában meg is akarják majd ragadni, hatásait tudományos módszerekkel igyekeznek majd kimutatni.

6 ÓM 14,215.

7 „Non sunt multiplicanda entia."

8 „Non multiplicat, sed annihilat entia."

9 ÖM 14,216.

134

Prohászka-tanulmányok, 2007-2009