Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)
1938-10-11 / 232. (4675.) szám
XVII. éyf.232 (4675) szám ■ Kedd ■ 1938 október 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. 9 Ft képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. Egyes szám ára 1.30 Ki, vasárnap 3.— K£. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská ll 1 i c e 12, 11. emelet. 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 11, III. emelet 9 9 TELEFON: 3 0 3 -1 1. • * SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Ipolyság visszatért... — Az első megegyezés Komáromban: Ipolyság és Sátoraljaújhely átadása — A szlovák bizottság átvette a magyar kívánságokat — Hétfőn folytatódtak a tárgyalások — Leírhatatlan lelkesedés fogadta Komáromban a magyar küldöttséget (sp) A komáromi tárgyalások első napja a legszebb magyar és szlovák barátság jegyében folyt le. Ha később ellentét is támadhat a szlovák és a magyar felfogás között az átadandó területek nagyságáról, ez a kezdet mindenesetre jó jel és egészséges perspektívákat nyit. A szlovák kiküldöttek azonnal eleget tettek a magyar kívánságnak és átadtak két várost, ezzel mintegy szimbóldkusan jelezve jóindulatukat és tárgyalási készségüket. Magyar körökben leírhatatlan örömet okozott ez az első siker. Mi is innen, a beláthatatlan messzeségből, ahová odaköt a kötelesség, megindultan gondolunk Ipolyságra és az eddigi szlovákiai Sátoraljaújhelyre, erre a két helyre, amely először tér vissza a nemzet kebelére. Egyelőre nem sok e két határmenti helynek visszaadása, de a kezdetet jelenti, egy húszéves kemény abroncs megtörését, s a jövőbe száll gondolatunk, amikor hire érkezik Ipolyság és a sátoraljaújhelyi állomás átadásának. Szinmagyar helyek térnek vissza, s emlékezetes, hogy a sátoraljaújhelyi állomást húsz évvel ezelőtt csak azért csatolták el Magyarországtól, mert erre futott az egyetlen vasútvonal, amely Kárpátalját összekötötte Szlovákiával. Húsz év előtt a vasútvonal fontosabb volt, mint a nemzeti önrendelkezés és a nemzeti hovátar- tozandóság. Stratégiai szempontokból vonták meg a határokat, olyan szempontokból, amelyek éppen az elmúlt hetekben bizonyították be teljes tarthatatlanságukat. Akkoriban Sátoraljaújhely környékén hajózható folyókról szólt a fáma, s igy került a Bodrog szinmagyar vidéke más országba. Most a szlovákok voltak azok, akik Komáromban önmaguk belátták a húsz év előtti ítélkezés igazságtalanságát és készséggel siettek jóvátenni a régi hibát. Ipolyság, ez a magyar város, amely soha nem ismert más szellemet, más embert és más kultúrát, csak magyart, ez a város, amely légvonalban alig hatvan kilométerre fekszik Magyarország szivétől, Budapesttől, elsőnek tér vissza anyanemzetéhez. Itt az idegenben együtt érzünk azokkal az ipolysági magyarokkal, akik ma könnyezve és boldogan járják városuk uc- cáit és néznek dél felé. Ipolyság igényt tarthat arra,, hogy örökké annak a városnak nevezzék, amely először tért vissza a nemzethez. A Szlovákiából érkezett jelentések arról számolnak be, hogy mindenütt az egész országban ünnepük az uj helyzetet és a felszabadulást. Ünnepelnek a szlovákok, akik végre elérték függetgenségüket és most boldog lázzal fognak hozzá országuk önálló megszervezéséhez és elveik érvényrejut- tatásához. Ünnepelnek a magyarok, akik a szlovákokkal szent testvériségben kivannak élni s nem mint ellenségek, hanem mint barátok távoznak tőlük. Kárpátaljáról egyelőre nem érkeznek részletes hírek. Az egyetlen vasútvonal, amely ezt a földet összeköti nyugattal, most magyar kézben van (ha nem számítjuk a tere- Ibesi mellékvágányt), d'e a magyarok máris taKOMÁROM, — A budapesti rádió jelentése szerint a csehszlovák-magyar ha- tármegállapitó tárgyalásokra kiküldött magyar bizottság Ujkomáromba vasárnap este fél 7 óra előtt érkezett meg. A bizottság Kánya Kálmán külügyminiszter és Teleki Pál gróf kultuszminiszterrel az élén pontosan félhet órakor hagyta el Ujkomáromot s a Duna-bídon Ókomáromba indult. Ujko- márom nemzetiszinü zászlódiszt öltött s a hídfőt is magyar lobogók díszítették. Amerre a magyar államférfiak elhaladtak, lelkes tömegek éljenezték. Csehszlovák oldalon a hid nem volt földiszitve. A magyar delegáció autón indult Ókomá- romba. A hid közepén a még ottlevő spanyollovasok között a csehszlovák kormány megbízásából dr. Krno követ és dr. Kobr Milos budapesti csehszlovák követ várta a delegációt. Dr. Krno sajnálkozását fejezte ki Kánya külügyminiszter előtt, hogy a hid még ei van torlaszolva (a csehszlovák hatóságok ugyanis arra számítottak, hogy a magyar államférfiak az ókomáromi parton kötnek ki a „Zsófia" szalongőzössel), s kimentette a megjelenésében akadályozott csehszlovák külügyminisztert. A magyar delegáció tagjai a hid közepén kiszálltak -intőikből s gyalog folytatták útjukat. Az Erzsébet-szigeten ókomárom magyar lakossága tolongott és mámoros lelkesedéssel, hatalmas üdvrivalgással fogadta a magyar delegációt. A kishidon túl a parton elsőnek Jaross Andor, az Egyesült Párt országos elnöke és Esterházy János, a párt országos ügyvezető elnöke „Éljen Kánya!" kiáltással üdvözölte a magyar külügyminisztert. A magyar küldöttség diadalmas bevonulása Komáromba Ezután a delegáció tagjai autókban he-| lyezkedtek el. Az első kocsiban foglalt he-f lyet Kánya Kálmán magyar külügyminiszter [ dr. Krno követ társaságában. A parton az érkezőket a komáromi autótulajdonosok hosszú sora várta, akik egymással versenyezve tessékelték kocsijaikba a vendégeket és a közönséget. Mindegyik autó magyar nemzetiszinü zászlócskákkal volt díszítve. A parton és uccákon, amerre a menet elhaladt, a komáromi Jókai-cserkészek, továbbá a komáromi magyar tűzoltóság és a csehszlovák katonaság állott sorfalat. A mindenütt sürü sorokban álló, ezrekre menő közönség lelkesedése leírhatatlan. Mindenein magyar nemzetiszinü kokárda vagy karszalag. Valósággal virágesővel fogadták a magyar államférfiak autóit. Amerre a magyar bizottság autói elhaladtak, a tömeg rajongó lelkesedéssel éljenzett Ókomáromban a Szent András római katolikus templomon és a református templom tornyán magyar zászló lobogott. „Éljen Horthy Miklós 1“ A komáromi magyarok lelkesedése tetőpontjára ért, amikor észrevették az egyik autóban a magyar küldöttség két katonatiszt-tagját: Andorka vezérkari ezredest és Szentpétery vezérkari századost. — Magyar tisztek, magyar katonák! — kiáltozta lángoló hévvel a tömeg. —• Éljen Horthy Miklós! Éljen Magyarország kormányzója! mijeiét adták együttérzésüknek és előzékenységüknek: biztosították a szlovákokat és a ruszinokat, hogy a vasút a megszállás ellenére rendelkezésükre áll és nyitva marad a tranzitó- forgalom számára. Amig Komáromban a tárgyalások a barátság szellemében folynak, a szlovák' nép hozzákezdett országa átszervezéséhez. Első törekvése, hogy a szlovák nép túlnyomó részének világnézetét és poütikai meggyőződését' bevezesse és megszilárdítsa. , i A szlovákok önálló hatáskörükben most radikálisan szakítanák a múlttal. Az uralkodó szlovák néppárt kiáltványa, mint ismeretes, 'kimondotta, hogy Szlovákia határozottan antimarxista poÜtikát kivan követni és együtt halad azokkal a szomszédokkal, amelyek ugyanezt a politikát követik, azaz Németországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal. Az uj szlovák kormány első tevékenysége volt, hogy betiltsa a kommunista párt működését és megvonja a kommunista újságoktól a postai szállítás jogát. Ennek az első lépésnek óriási hordereje van és biztos, hogy továbbiak is követni fogják. A szlovákok magatartása nem maradhat hatás nélkül a köztársaság többi részeire sem, viszont a szlovák kormány intézkedései közelebb hozzák Szlovákiát a szomszédokhoz, amelyek nem utolsósor A menet a Kishid-uccán s a Baross-uccán át a régi vármegyeházához tartott, ahol a katonaság zárta el a teret. A vármegye- háza előtt a komáromi szekeresgazdák ősi ezüstgombos öltözetben Füssy Kálmán szenátor vezetésével jelentek meg a magyar delegáció tiszteletére, FQlöp Zsigmond üdvözli a magyar minisztereket A megyeháza kapujában Parasin járási főnök magyar nyelven üdvözölte a magyar delegációt. Ezután következett a fogadás legmegin- ditóbb jelenete. Fülöp Zsigmond bankigazgató, Komárom város polgármestere lépett a delegáció elé. Az ősz városbiró annyira meg volt hatva, hogy hangja többször elcsuklott. Üdvözlő beszéde végén Kánya Kálmán külügyminiszterhez e szavakat intézte: — Engedje meg, Kegyelmes Urunk, hogy ez ősi város nevében szeretettel üdvözöljem s megköszönjem mindazt, amit eddig értünk tett. Isten áldja meg munkájukat!, A polgármester köszöntése mélységesen meghatotta az összes jelenlevőt, igy Kánya Kálmán külügyminisztert is, aki percekig tartó szótlan kézszoritással köszönte meg az üdvözlést. Megkezdődnek a tárgyalások A magyar küldöttség ezután fölment a járási főnök fogadószobájába, ahol Tiso miniszterelnök, Durcánsky miniszter és Viest tábornok, a csehszlovák vezető delegáció tagjai várták a magyar államférfiakat. Rövid üdvözlőszavak után mind a két delegáció visszvonult a tanácskozóterembe s nyomban megkezdte munkáját. Itt említjük meg, hogy a Tiso miniszterelnök vezetése alatt álló csehszlovák deleban azért néztek eddig bizalmatlanul a köztársaságra, mert annak politikai rendszere annyira elütött az övéktől. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szlovákia belső rendje hamarosan hozzáilleszkedik a. szomszédok rendszeréhez és a kormány mindazt átveszi onnan, amit jónak talál. Mielőtt ez a nagy átalakulás megtörténhet, a magyar ügyet kell rendezni. Nem tudjuk, milyen soká tart a komáromi konferencia és milyen hangulatban fog befejeződni. Elképzelhetetlen azonban, hogy a szlovák-magyar kérdés rendezése más alapokon történjék, mint amit Münchenben elhatároztak és a rendezés elvei és módszerei is ugyanazok lesznek. A szlovákiai magyarság türelemmel és fegyelmezetten várja az, eredményt, de szivébe boldogság költözött és Ipolyság példája máris föllelkesítette.
