Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)

1938-10-02 / 225. (4668.) szám

totiíA qjSpiTA1 - WX *b?a-isi qqiQj, :: ‘99'PnK T«T®«S ‘lJ?DI »2j©q nu’áig ‘lopupg S9§ :: ‘puep lauzstyr ‘leoj-gyj; geuisra :: Sf[w 80}iBft :: ‘ouaiog 813 ‘gsz *©Q lVzsaI°2 J^ZS&IOX ‘J3}9J SO^A-03 :: ‘ujoio WIFf :: ‘J§«i2?2 sbjbjj :: ‘ÁITOK ®^an£) :: ‘equuiH qopSjog ‘9qrpn qa-ygioj ‘BZ99 öoqjBj :: ‘pjyitzS sbajbq ;: ‘Buunssznsz 9du9£) :: ‘vquoji Bjpjg ‘oa©i pqugg ‘u?a}si pjig :: ‘upA}9i Joppy :2©ui 9}}©}f©j aaso-íiaq }©q©.<Cn9A}f©j y •zs'yqioq }aira ‘őbu qqöj, lO/íupAtfaJwoq iasz9p q^ujog — ’i ‘qp ‘iBq ‘jeqo '‘qreqoz \10qozg laAü^A'jfajqoiBS .<CS.10.i9 jpzsa[Og — ‘gQ ‘pqB ‘npo ‘9<Jb ‘bjb ‘bj9 ‘PPV :eiíu9Aifa.iou'9i jCejj — 'zspaBny ^92 ‘up.n ‘1U9U ‘íl^T ‘um[y ^ueA^fajnsaj £Sj.oíq yísD^d — ’-ipq ‘q?-i ‘J0? ‘I98 ‘sora ‘u’9P ‘pn[ ‘qyq. ‘;nrg :&£u9A}L'ajouiq [ajg ©Sifl — •pi'eeieA ^eáuftA}!©! xoqjx xqszog — rara ‘S© ‘in} ‘im (%\ ‘qn ‘jo ‘tqqo}BS ‘qi} ‘J? ‘qnf ‘pAjasag — ••itqje.<C8ti ‘qmn ‘naA ‘}}i ‘p? ‘p *}nq ‘qos ‘un' ‘flyíypg rAn^AífaJjzsaJag cas^ifajSaux saijaq qPujaAupAg'aJ urpzs ‘i£ y xasairadoaH •raopn} 99 09 ,íPpiIII‘»-9íTW x UBqu}Buyq up}nzB ö-9}i©qau9 iSop[ qqqsipí Som B}}Bbű}yi 08 9811 áSa aApzaq [£>}}3 •bzs’oia qqííogqiq — üdül -9; ^goqiqcl'ia Bq ‘qBnp'eSera [pBJBjq; — •gl?z8 9J0} ppue ZB 8 }Bd-B909S1J x ípnpioySora uyqzy q9q9qon9 q©iq -qg} b }}0Zs>}B[iBq os iq bCt^h Bq9]j\[ Auoz -tg }u;ra ‘Spra }[oa raau ^uasiaASuBq-pSii iiBiCp' eqog •qo^iqAá'npo púira ipSu q9Áuapq v ojiui ‘naA[aÍup8ii 89[9 o}iqA;q} — Pinnm-pJim ^T^dra B}XSBq os qtspra y 4t'OJ9qso ’}®a}9Í duq raou ‘ojjozsASo d9i inon iqy*‘ :}B}pu b aqpzaq iu[QiC}nj — iiü? í!113# ‘}zb yupnq iqB ‘qo^9;zoq sí oSij uogoiSa itba li'Bqqioqst oq — •quupsqjrBd U9q-2snq íqpuora — zgq'BSii'Bq]9 ■Bq ‘qqop — •}9poz8-oq x qzo 'Bqq'BggBq BA^raAgj sqsifí 9Q •S^ita ‘B} ‘n| x i}J9 upra -joj.íSo qz'B piára tqo2piÍA ‘qoAnj ‘q'B} b qou -poaqo búb •-pinpiq ‘ping :i9uq&n99-“íJ ?s9 zb qau9 qqoze souiu quiiozs pSiJ pBqBZS B }j9j^ tDBqraoAu uozb qoqzooA sí ozssq ;9°u UBgBpnq ‘sgSös -nozoq ASo Bfipzsoi A3i ;pÁupuiopnq ASbu 9 zb ÁSoq S9H iqqoq MOII^q 9g qBUBqsifli (:qoq9a9-9'Sii d9Z9 b i^ra pop -popfoiogo upp ‘zsioAppBjBq Ptra ep pi?g — :«pzopu9q sí Sera ‘BgogBq bi Sopf •qpinzpq ASo qqpiBSo[ BC'nBqSora qBSO p[Bra ASoq ‘ps^aAio} aopA^O} ‘ppozBpqu ‘pipiípj' sti PJ9ZB ‘BqpBinrapq ospfo pBqpSix b iáoq ‘pxfÁ búb ‘BX'pAu^raopnp b go a eqzepq hoASbnj 'opoA qgy es Bqpzs Bqsrpj- o<3 ^ “BAZoqipp-000 opzopu9q — gpu9pxop ira po[OA ppg — :iqou p}op popBppáiozo ASbu uba[o aoq9f -api ’ 9910 bS^sSo} iqB ‘qpj9A b ^zzoq pppza sí Bpo -Bqo9 p[oq ppBi-9} uiou ‘uoqi9p ‘uBq qBufBq eppaqou9 pzg jojapso psop9i dBq raou ‘ouezsASo dpp raou iqy :A3oq ‘ppfpipp[ora B qBU'pppU B qBUUB UBopSodoj ‘uBspgogBd uiouBq ‘pigip-niifip :ASoq ‘Bqsgv epjoAinf pzB raou x^ra 'jeora pjora ‘qoaaquio ‘qoqoi -9A b qBppBqpoq{9tai^ uos^zopj'pA A2bu b qB«Q qa BppU'j raas -qouiqugs — qpqAiq AS{ j'ptu psora pjora — q^Sii Bqsip^ ‘pioa’ {oa^p giui ‘ppB[B ppi ZB PPB[B ZB pU9pÍ<)p IUI AűOg •BfpqgiBq b ppoSSuj noAjoq ppoq -oz8 b qnso puiSora uoiaSSai d9zs Aga joq -tuib ‘q'pppBits sí jo J^ra ‘Auoziq í[oAuu9goz9 ppo'40qu9pjp; ira ‘ppopeqoi ^Aoq ‘q^ppBSjyiBX •iBfippÍBd q9psoxoq Bq’piq OApzoq lopig •iujoApu} pi?p-pu p^foSu b Sora bspiubp ASoq" ‘qoujaqrao B9pnp ÁSÓ BppBBpo BÍ'ppzBS b Agoq ‘goAp -pj uod9ze ubA|o uoq9A-poq9l' 9p ‘my uogp •i'pui isora ruoraozs goA sí raog •qis'pui joqspui ‘jjriAgo jozsAga ‘iBSppfBd qpppB^&p -^iSoui űbu napúira OApzoq ]oppg qoxqoza ppogBq Ag'oq ‘gnxo 9igpra ‘oaizs 9a'u 919 UBqg-psqBi b bi pf'pj Bg' jb} gapéguox b lP9J ng'ciiABqiBp sogasd9Z8 b zy ’pioa S99niQAa -qÁS bi iigopuoS Sara ajopaa ASbu b ‘pjoa qqqune g9ra joqoqBAuog'B^BS b ‘qBnzojpq -pnj qpSii uiígy snp BjBzpoq b ‘Auozig •luvogzapiaq íöSa[a ppozpAS mag — ^aqppia ÁSbu b e-qopi'pp 1 joqoqBAuoSB{Bg b g^ira 0 -ipip8 d9z9 ubAio i,B}Bzpoq b j^uiso pijg — ’UBqj'ppBq zspSa zb j^pBiu qqBSop|oq B]yu pjoa meg jpgfzs bj -'pfpqpqBq b 9SU peja zb JoqiuiB gera }Bg jnq-pq ‘pinnpip-pinip :papzaq iujeq -8U9 uaqaraojo ‘a^op ppoznsonqia q9.i9A b loq -ira s pguajaqa} b qaupajpSi zb ppniogapí •qBUjBpzsBSiASara qozB ‘pBpiBS'ppfBdpgii pyz -zoq uiopip’qia pfBiu ‘aiiAuüa ÍJ9.ZB finsnq en ág — •qaxaÁ b 9p[aduiso — inpiiaq Bq -pqpifBq q9upaiaz9 09 U9 ‘zbSi apui zy — ;p§u qBi b njoraozs ‘9!HÍHí‘níIIIlL — iiuoráozs Ap ASba }J9iu’ ‘duiso-diéo — :BJ^CpqpiiBq b PHpzs qpiaA ub'Ízb dB'U Agg qpopoqjoráoz8 qBSO pgu opoqa} y jbu]oa gq[9 sí qBupg'ii tuojBq ASoq ‘iAuub pop -BAiuua uba ‘pai b púira ‘ppz UBAp ‘ppqgp -Bq’ d^zg uba ‘popq ’ ;^z9[nsnq qang^ —" ibC'ppzbS b bpppzsbSta Bqpig •uBqpqxBS Bqpq -Bq b ppopzsBqqng SiqodBu ubpzb xoqqB ‘bi -BSB99|BABqBtq B9B}Bg[Bq9ad ppfpi ubsojboi -Bq 9Q -luiqpppzs Bppqpid pBfpoip BqpgBq b ASoq ‘ppjpeo bSi^s ‘dazs BgBpdoq jbzzb apui -óig •pSuapaqaj b UBqprpqpgBq sbS^p goqB[ u-pfppuBjaA zpq ppazsará oipqa} siq ÁS3 QOiu v — »6 ~ feApaui v op ‘suSip v wpizx ppsprag “pstiStp * Bpi'fi'BpSaui árra ‘p|apa[aq sí drenp} Auoziq op ‘j^pnj-uyizBOJQ zb bi ppBpBzg 'zaqeiiSip ’b |© uaCuara pq ‘iflZQq qnSBra qygoqzsBpAiq 01S9^ -au© ppBuryp BqjSiop^Siqa AgBg jyzzoq zsBABi 891© ‘qBUfApnq b Bi^ppnp BfpB gtem Bqpi B ‘qBU^qpa b »BqiB} b ‘qBUOBq’iB} v ©Apára x ‘qaupApera x pze Sora Bfpuoj^ ’uiBpf'Bj ppapta zsypBA b piuib ‘eiraaqaa b ©u©n©q JiASpAS ‘qoÁgBA Sepeq uoASbu ASoq ‘qausuSpp b qopafuazq ‘pyq raou-pq mag — :qpzs ASt zb Sím ‘qau -pfia} ppgSjqAuqq Srppy 'poSiop x uBqiAuuB BpASBq ra©u eS9sáp} iLíupiosASBg 03 jpBA'pApnq saS^suozgq ASa van Sbpbais b gyBq9zo Auoztq uppx — :paASa ppoSiom gr ppCupiqsASBg gpra auo oq jzoq'pAp-nq b pupparnp piqBpBA luapgiq paq 13 — igoppiqpj aS980ia} pAu9iosASBg •«t pz© Bppoora xoqqy •raaqau pjpaam 191919}-uoputur B TUBZ9pT?f ur^zzoq ppülVro joqtra-a. ‘TiospvzBg ASbu b ureppozspyr uadaj — -u 3 -Z8010 9tq B BppozsBiyA — I9P?A]nq y — ápz© ptBpponBq ippig — :0pzepi9qSoin ‘tup9 S9UI BU[OA pp©}9I0Z© uoASBu iqB ‘iu£u9jos -ÁSBg ©p‘—qBppoA Bt qBnjoraozs uaAprajpq — qoa'fizBOio zb au© qoppOAeu poASBg •gaq iiASpAS uaAjira ©jqas uaApra ASoq ‘qitfpnj, •qBupu; 91 iuBpiASpAS uieuBq ‘luz^qsnd qBsaraaa qBuq'pip^q b ASoq ‘uiBponBq ízb ug — tpipzs ASi UBqioa ps[np|q3ai b ‘ub[ -zsoio siq AS© loqira ‘pnAupaosASBg lupámé} -pa qBfSoj pApdraod uaApira ‘qBgopnoS búb •©zsip SBpBAia b uBqqot ppap raau Auoziq P9PP0 ap ‘pzsppBA b Bpzoqp^ bCASbu ‘afieaig •piqp ajtn©p©p9 iqB ‘zsúpba b p}ozo*qpp uaASai ‘— apSqAu —’ uba raaSoA ‘fuf — •p9z&ip Snp-BAI9 b ‘pqAu9ipsA8Bg ap!9 pApoSBqsng -UBq -pypBsaup[Z90io zb ppoA BpAU-SpiIS ASBg föWVj&SIKH) 25 •BiqoA q9ppaqipaASiiiSara dpBpBmziaa 991a zb Satu ‘dreppdio raoun x ASoq ‘zb eppasiA ppfpuoS ASg -BiprppzBS tu ppopBqpoqzsBUBd 81 raau ©q •iuz9u^jí ppoA iupiö ASoq l8l9pq qBpqBzs pogo}’ (Í9Z8 ubA]0 8 5f??I?i0qaI ‘q^Ppopu^zsSaiu iBidpBpioqsooq Au9S©zs ppauiA pap fn OApzaq p}}3 TBgBpBip BZBq sí eppíA •ppo} Bioqpr ASa pa^paq qgápiq qB9Q *P9PBA0JiraBjBA ASa qapzsapiq qsso uappag •Bi^dpBp tupdio U9 zb pazeap 9C ugddg — igoSAposora sí ^j Spra 89 I9qjps b eppamaiq ‘ppqaapao b Bp -SojSara :yzzoq) ©p ppofBq qaiaAS 9iq Agg nos -9pjA0g qpoppBq pgqaspdpp qqBÍn piára ‘Si^q -08 ’ ra©u ©p ‘dpBpioqsooq AupSezs ppnsng •puara-qqrpAop s? naagpípop Bppuoui pza — ipppuos -Bq pyzzoq pupazdpqp© Bupnp inas BfqqBZS -zeciSap y ^qBuraBpzBS na zb uba BL'pSpozg qqBinoui} ppuqqBmoui} Aupq ‘op popnx — •djupodio uiotri} b ppapaAau — Bq-Bq-Bg — •ppupppzBS ap B uaqraaqapip zb ppz9 ASa fppzs ‘qapipq uadpzg qpuppzBS o{ ASa gora up qpuuap Bg[0Z9 9Í pipzB oq •piÁuuB qoSodiz9 pisza ‘zia b iubpCbjí ipfeq-iq uopApo} ASoq ‘u/bpCbj uba qnÁp ASbu ubAiq -ppapizaaApa BCppzBg b piqB ‘qBSO up qoASBA dpBpioqsooq sÓASuoi AŰaSazs ‘fpuSBJBq ©u ‘[Bf — •UBppBpBqiiqiq jbui zb ASoq ‘BgBq-Bjqqof ZBpoqzsnid ASg’ ^uáqaua} 1-99 b ppp ASba paziazs ©ip}ira ep ppg — •ppuuop ppqApaqed Bqpuiui ‘pasadpp b nAuuoq ubApo jsp ASba dpBppdio raouij ‘dpzs ©a — tBqqBABzs b ppapiAS -0A 91 }S9poq[©ziq zsbabj stq ASa jbui peora op ‘pi'^fpúira ppB[pz9 91 Sopip — -qqopa púira ‘zsap rapsoiiaiazs qqop psora Bipp^q ‘— UBq -ygBtu BgopuoS — asouaiazs ‘Bqpig — •ppoA dpBpodto Auaqsaq ‘qqaAuuoq Aga Z3 •qapdpj'pj I9q{ii piára ‘ppopoqioraozs Sii?q -os mag ’Bípj ppedyp sí ap jp;ui Sam dpBjBux -ziso b ‘dpBpioqsooq b aua ppopoJoraozgp3 [ASba ap uaApiuiB púira ‘bjASuoi uoApt zb zpu os yi m^pzBS up zy — ippepoAeu qB9o dpupBiuziao Cu ‘Sbpsba b ag ^qBupypzBS b raeSua eq pyuBpuyfB uiog — :p[Bp9zsg©ra 69 ppíaia uepKiiin ©ppazg -azssq pjpzB ap ‘updazpq b ppoA qnAp ASbu pisra qpBgnjSara pfBin sí psora AupSazg •uaqziA x mappoqzsTUd ‘raapSosoiózg ASu qB90 ASoip ‘09 púpra ‘ASn raau ‘ppoSodizs es paASa ‘— BppopuoS — peqai dpBp S0J3 — •ppedppBi dpBp ASa qBso lazeASa 99 ppoppBg paqaspdpp ©S -oddno ©p ‘BupoA ppopBSÍBf sí qqBAop Spp^ jpaASpOA-paASaq iÁuub ppipASa qunpj'pC Bqppg qqpiuBpzBS b poABp ‘— ppozopfBqpg — iuoupnpzsudíp© ppaq ASi p'pq ‘CbC ‘tBf — •ppoqoppit} 09 d-azoq BAposood qqoASBuSap b loqira ‘dpBpioq -sooq AuaSazs b ppq bujoa ppsqpzsaAÍBf au -ASog '019P qappafiSaiu 91 qysoBq b Spin up} ASoq ‘ppOA zia-jbs ASbu ubApq '9S© zb }}09a pnuBppBpBqBzs paTCp raoipq sg dBU raoj'pg \3D3/\mVJ / i — 90£ — 310 — 307 — KIS MAGYAROK ÍRÁSAI A KISMAGYÁROKHOZ. Fel-fel, kedves kismagyarok, írjatok és ne lustálkodjatok. Költsétek a sok szép verset, János bácsinak szerezvén örömet. Rajta, fogjátok meg a tollat, S eszetekbe jut szaíntalan gondolat, fis ne legyen bosszús á képetek, Ha nem sikerül néha a versetek. Elére! Fogjatok hozzá lelkesen, Fáradozástok megáldja az Isten. Akkor sosem lesz üres a lapunk, Mert felvirágzik a mi kis táborunk. Bállá Ilonka, 11 éves, Kismácséd. ERDŐBEN. Sűrű erdőt jártam A lombos fák között, Ahol minden bokor Belém ütközött. A bokor aljában Szép virágok nyíltak, Mig a moha között A gombák elbújtak. Bokorban a fészek Fiókákkal teli, Az óehegyen anyjuk Vigyázva figyeli Magas fának ágán Vadgalamb turbékol. Más ágon a párja Nagyokat búg olykor. Egy ftlrge evetke Ugrál ágról-ágra. Gyakorolja magát A halálugrásba. A lombos erdőben Fenyves szakaszt érek, Síkos tiilevelek Telitik a földet. Itt már mohos kövek Szétszórva hevernek, És hegyi jelleget Adnak a vidéknek. Forrás som hiányzik Nefelejccsel partján, Kis csermely esti rgedéi A hegynek r’dalán. Balzsamos levegő Telíti tüdőmet, Sajnálom elhagyni Ezt « szép vidéket. Lövés* Emese, Losonc, TÜNDÉRALOM. Elaludtam az erdőben, Álmodtam én szépet, A tündérek körülöttem Víg táncot lejtettek. Csiklandozták az orromat Egy arany virággal, Tóncrakértek tiindérifjak Mosolygós szép arccal. Harangvirág csengetyüvel Hívták a törpéket, Mohaágyon a törpékkel Király elé vittek. Király keze simogatott, Ébresztgetett engem, Teli asztal ott ragyogott Az erdei réten. Édeshangon szólltgatott: „Ébredj kisleányom! Jó ágyacska vár, majd otthon, Tovább tart az álom.” Felnyitottam szemeimet. Édesanyám keze Cirógatott. Ébresztgetett Tündér! beszéde. Az anyámat megöleltem, Elhagyott az álom, „Édesanyám te vagy nekeni A tiLndérkirályom.” Lovász Emese, Losonc. AZ ÁLMAFA. Udvarunkban, az ablak alatt Régen áll egy almafa. Mikor kicsiny voltam, Játszadoztam alatta. A nagyapám ültette, Mikor póiyás voltam. Sok homokvárt építettem Hajdan én ottan. Nagyon szép az udvarunk Különösen nyáron, Mikor a sok érett alma Piroslík az ágon. Ősszel aztán leszedjük A sok szép piros almát, Telerakjuk a pincénket És az éléskamrát. ürge Etelka, 13 évéé, Zsigáid. barlangja olyan messze volt, ihogy öreg este lett, mire odaért. A medve éppen mé­zet nyalogatott és csöppet sem örült a vá­ratlan látogatónak. Hát még mikor azt hal­lotta, hogy tüstént induljon a farkashoz! — Már csak befejezem a csemegézést — mondta —, aztán holnap is nap lesz! •— Hiába magyarázta a tigris, hogy Nagysö- rényü a halálán van, a medve megvárta a reggelt, csak akkor ment el a farkashoz. No, aztán, mire a farkas is elment a ró­kához, a róka meg kieszelte, hogyan adja tudtára a kutyának, hogy hozzon a gazdá­jától orvoseágot az oroszlán számára — há­rom nap is beletelt. A kutya olyan jószivü volt, hogy menten megszerezte gazdájától a csodálatod kenő­csöt, mert éppen ő volt ^z, aki a kis orosz­lánnak az emberek nagy hatalmáról és jó szivéről beszélt. Szaladt is rögtön, hogy minél előbb ott legyen a drága gyógyir, de a róka messziről rákiáltott: — Csak nem gondolod, hogy egy közön­séges kutya a hatalmas Nagysörényü ma­gas színe elé kerülhet?! — S be sem várva a kutya válaszát, elvette tőle az orvosságot, hogy a farkashoz vigye. De mert a farkas éppen vadászni volt, a medve meg aludt, a tigris meg azt mondta, hogy ne zavarják folyton, mire az orvosság Nagysörényii fe­leségéhez ért, a sivatag dísze már régen a föld alatt porladt. Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt. MAKI Hatalmas banánfán élt egy Maki család, de nehezen éltek, mert ©őrsük gálád volt. Nem mondom, éhettek banánt ők eleget, de viszont tűrték a pokoli meleget, ott az Ős­erdőben, a sivatag szélén; de a vadállatok sose hagyták békén szegény Makiékat, akik ©őse fáztak, hanem csak egész nap banán­fára másztak. Maki papa ebbe liem nyugodott könnyen, hanem kigondolta őkelme nagy bölcsen, mit lehetne tenni? Egy kis mellékesért hova kéne menni?! Nem kellett, hogy sokáig tör­je á fejét, hiszen ő mindennek tudja jól a helyét, azt i© tudja jól, hogy zsúfolt mindén pálya, bármihez is fogna, biztosan megbán­ja. Azaz, hogy nem neki, fiának keresett olyan mesterséget, ahol van kereset. Orvos lépvén, ügvvód, vigye el a kánya, ha nem megy a praxis, ezt bizony megbánja! Éjjeli­őr, kandúr, vagy házőrző kandúr nem lehet belőle, miket is írnának a lapok felőle! Mert Ő ilyesmire igen iokat adott, családifája ed­dig foltot floeem kapott. Fia nagy örömmel légtornásznak menne, no ugyan belőle nem sok öröm lenne! Légtornász.., hm, azt nem, lenben tornatanár, mert úri mesterség az. Nebulók fejébe a tudományt vemil — Gyere ide, Maki —- ezóllitotta fiát —, ugy-e nem követtél el ma semmi hibát? Na­hát, ha jó voltál, elmondom a tipem, olyan jót gondoltam, hogy magam sem hittem! Úgy-* Maki fiam, te tornázni szereszt? Na­hát, hogyha akarsz, most tornásznak me­hetett. Azaz, hogy tanárnak, aki tornát ta­nít, aminek szerintem nagy jövője van itt. Akarsz tanár lenni, édes Maki fiam, mert akkor elmegyek « rendbehozom magam és ki is függesztem a nagy banánfára, hogy itáz mogyoró leez majd egy óra Ara! — hlát hogyne akarnék, édesapám, lel­kem, azt a kis diplomát én hamar meg­szerzőm! Vagy tán nincs is szükség itt a diplomára, úgy is kitelheted a táblát a fára? Meg is írták legott, szép majombetiikkel, azzal a rém szőrös, vén majomkezükkel; nem hiába tették, meg is lett a haszna, Maki a tanítványt egyre-másra kapta. Zsiráf ur jelent meg elsőnek nejével, aki sosem tud­ta, mit kezdjen fejével; velük jött két róka, no meg három medve, valamennyiükaek tornázni volt kedve. Férfi alig volt a tanít­ványok között, caupa nő volt, kikkel üzle­teket kötött, hogy megtanítja majd tornázni a nőket S közben szép csendben lefogyaszt­ja őket. Persze ott is fogyni akart minden állat, ilyen problémával modern nő üem várhat! Mentek is nagy buzgón és így min­den este, rogyásig megtelt a Maki torna­terme. Igen ám, de aztán rém éhesek lettek, tor­naóra után kétszer Annyit ettek, persze, hogy nem fogytak, gyarapodtak szépen, amint ez látható a mellékelt képen. Ilyet még nem pipált a dalai láma, a fogyókúrá­tól meghízott sok dáma. Nem lettek ők kar­csúk, légiesek, nettek, a sok tornázástól gömbölyűek lettek! Ki nem találhatta sen­ki, aki látta, hogy mitől hízott meg Kengu- runé háta; mitől lett oly vastag, Vízi Ióné lába, mikór életében sem mászott egy fára! Kis Makinknak bizony ellátták a baját, megcibálták szörnyen azt a gyapjas haját. Ott is hagyták szegényt, búsulni egyedül, úgy hallom, azóta remekül hegedül. Mert most zenetanár Szeretne már lenni, jövő héten már ő vizsgázni fog meúni. Felveszik Őt a Zeneakadémiába és ott megtanítják a harmonikára. Azt hiszem, gyerekek, hallunk métf felőle, hamarosan híres zenész lesz be­lőle! \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom