Prágai Magyar Hirlap, 1938. október (17. évfolyam, 224-248 / 4667-4691. szám)

1938-10-02 / 225. (4668.) szám

1

' ' • r' *}aq9inzs9q9izseu Szjof jsaj-ojaq p ojqojjaj Ájaui ‘qeqe[E} jEqsDBUi ÁS» íje^iaq qoaöjaq qjoziupiq utas auuozs ipzs uaijaiga nÉuuoq ‘uaqi^siÁpq v ‘IJBjqpj -aouozs b jiugq ajjaj. njntíjopuai bajiiui arad"Aupqp^ " •qpupoqippZBJB§ qojo^aq jjo jaaui ‘pqjrpjqB.ieimozs ajpj-uiajsiaAiig p qau -assats Á§oq ‘qBjdBq josauBJedpippj npqfpj qojBJBl'joisaoqdpSjopnaa sazsso 9ipq -jp uaqppaÁSau íjaiaq sojbajj joSub zy

$a69SJ9puaj

luopuoi e eizqpeuípj esgsaeui £63

•jouibjS

01 raOÁU SlJB ajajpIUjaZ^SpU ScÁUB JjBU -zspqjaj jsoiu y *.&jo[z 000'£ZI fajúim aSps ~qoq sazsgg jEjoqjnq B Xáj ‘qajjnjaq Eqij ►ojz U9'8S »ni§« [bssbjjea b qaÁiauiB ‘ia§ -psjioq jjBQBSpqBZSiq Seíub zb Spux qBUjni -?í zaqqg *j[OA Ajo{z 90Z'P9 BJp qanÁiauiB ‘pj qBJipnzspq ;oSbíubui0Ái0s ssSsjuoinq jej9uijaz.í§au OOC'Zí B-iJBloqjnq b ajjg -'bjei -oqjnq qraoggpj p jpin uba uezsaq uasaíjej i§I ‘qBíjopBiBqaapia upq^gpu apui lajajnzs -9q9[a spRjdaapjpizsopaps pÁSu0[ fn zy

EjG;oí]inq quig66?| -ejpizsoieiizs iaA6ua| e uhzs^ia

•[UJOq BfdBJUipzS B §901 jnpjoj jjbib oíodposBw pbzbzsí§9 qqBSjOiíS -§aj b ‘jjbib Ap 000'9S B[9JBjnui qqnsspjSei íuaqafojoqiq Ápuupq pioj p JBsbub ájbS -Bp S9 iíiBdB zb s? J9jazÁ[aq qpSiijoq p 69 pjoq b ‘dpn p ux9upq ‘upfjuod ijauupq -ia b <?pi zp i^uuaui ASoq ‘bíjejuuj jze qsso -VU9U BÍdpiuiBzs uiojBqu9A0U0i;q BjpBposo y •ajps^iapuajgaor iipjjq Bgpq jpdiq íWJzs^q epjo pgpq S9Jiq J9UHUIZ qÁMapoq jaÁ[auiB ‘4ffpj9 qqp;inj[OÁuoq§9l sp qqasajap^qojSai Sbjxa b iq qpjjojin? nBqpuxngznra soíÍuboi -opiij juodzqq jeippqoojj iq-ioÁMau y

efejp qqetingoAuoqfiai 6psiA v

•Ioj9Ípqq9;f9J eaaj

9Z 13 qpHOjqoApj [ajjajniu sajaqis J9Í10S y •jinsaqasSaui ‘U9jj9 Spzsjöqojox JloaiEq 09q§9i9spBq SojoS B uopjui *U9q-Zl6l á§oq ‘9q9zs9 siq;uBZ Mo^nf aoqqa j[esq *uba 9Á[oSBqsnd UBqpfpaqiqBi ASoq ‘qpuojjden? -§9ui iB^^BipSsziAueS^upa ueqzpqapq i-^90 -pis y 7}0p9AU0zs upqspfpiqpi soÁjns soqBi (89[BAi ÍI9Ű ín) I§uo§Bniui siq*UBZ q»Bf

IpiSloBeHsnd e

ueqfr9iqiqpi eipjoq 6ia? 95

*9[9A {9 ag }0>j9A‘u0uipajo qqoiSBO §901 upjn 9s^iS9)0i9qo; q9U9dp§ itSoq ‘H?“*aa •piBXUiui 0}}0A ^Bq9§uop B zeq9S9;zs9qa9Z8 ■§0ux qaupdsá 9IPIb;i9í y qindaa ^aajpuxoiiq £S$u apq§pssB§Bio aajpui zij A§9|u{iu apd -q^aaq i§9i p up;n sp^jpo} zy ’^apf [gaaaq -js sajja; laja^siq <>S[9 zp S9 qanqoaoqqpzs p Í9d9§‘ BHBpjuioq 9I?lB«ai V ‘P* q?hípu| BapJ-p9iu q0d9§9Z9iaojiA b ^ed^SpindaJ y 'BfífBq

[Bqqpi I9A9§9sus3S qojppad pnj’uuaq b jptaBA -BS0S91 qan^iauiB ‘dpgóiudaa 8iq uadd9quop -fB{n^ apdi^aaq {§91 y ‘wajzsaqaazs 4<;apd -qpaaq i§9[“ 9ipiBH9j [aÁSuai jbípíí ^3

jpdqpjaq 1691 e ui

•qa;i9A qau9S9insej -sahara np^ps b íöiCiara ‘ipja ;phppea rju!28 OBiXBqazs b qa;{nqau9Ui uaqpinoipa jnpd q9§BABí nfilíízsu®4! V *3fB;iPIB; jnfaoqjupj -9ja nuizsESz9a uasafja; ‘spgpoi aa^prapnaa u9A9uai;q uaqopaasp BosÁn^j ipiojqoj V

nfjoqiugjaia nuizseszpn

•;9[9| b jaiui qqoj

f

ao9S9[9xna9|B9í. SyjiA p bÍjzsbííSoj BqSay

ipuiai §910 upquozB sj tanain 89uaqqoso g 'uaq9;zaq;aAqq asajaiuaja,} óiba aA^api ‘9PBP3J p ‘juaqqoso Ba-§q 000‘000‘ílZ naqA? ‘8ZILZ61 zb ‘iq JPí »-Sq OOtKOOS'SZZ n9tlA? "Líl9£61 ev ‘Bsp^zspXgojBaj eqguy

ieai qq@}Bai e qpzssg ueqpi|6utf

iung$pfiolippu o $ps&n ij/f

■**jip ^píii§ani aprc *g •spniiBqBH ;í

íöÁa^A^aa aopaps Aiopupo

•q-BZ9A3 ‘8 'üba st enfi^s D9ÁJI ’l 'pgOAGa -9 -A9tf ’9 -ÓBA OBqqBa vpiQ •f -SaaQ -g -papuigpi g -uipzsjezg -j

•.ainfA^aaoü'pi snpnx qisanj^

<3 333 H >T

ralapA^faapqaq !9uao^ bzoubj

(•sa§a|90joj lözaqa) ‘óba sí da§ ua^n "9 'SBqJBj ’f -qiiSyiS íaoa^ag ’g -ntazs -91 aa^i qptiqpí y z ’S^eAau uiej^ j

:9£u9A;fejns9j p;appj aaSnunqx

o------- aq9quana qqop

xa

ÁupAqCaap^eq id^a a§a(j

^gapqjipppp]^

*9 tipa upqBÍa agqo zp 09^9a b jpA-y *g •ez99a B^soa y j -ueiqT 9zoqaiq y -g -izseq. Blqnq y ’g -zspagpiiA o9§pA p [PA-y *jj

9 9^831

íejJu^A^feaqoaBS puap aauzsjy

d

ieXn9A;Ceanqaq pjsid XSb^

•q9z°OBq,Tip§Bai souozy -gy -lyt -SuBqiBgspoi z^a; 'fi ‘qBJBpqeAQzs ^ppqpzs ^IpnzsBqiá '6 ‘Aautapzg '8 -gaotEZ ‘Soszn^jsj; •g •uipzea0Z9-z99diQ •f •sejotan^g n.Caq^aosQ •g “EdBqo -g -sainaaraia ’T :saSaio§3nj "eCaJoq 19'lPBd y xi ‘G3§i uiaupCBpi ’qi •zoqo ypa ’g]; 'naseidan ‘trpjBx ’gT ‘ezspa i£]9qaog q]: •eAzeaaq’ [a^a :bzssi^ 'Ot 'Ses-§0}&g ‘8 •ioz§uBq|BS9poi sea ’l 'izsai zspq

•i«a ‘9 ’M JQ* [oq^iara y ’i :sa;uízsziA

•ANSAXfaaxzssaax

1-1-1 ix aivívj. í-í-i

— ZK —

f- 308 —

Móra Ferenc: Kincskereső kis ködmőn

AZ ÉGBELÁTO (3)

— Ceötkén eomeéid a legüdősebb, ő leg- hamarább sámot tarthat a mennyországra, hát nézzsen ő, — mondott véleményt a cigány.

A varga már akkor ott állt az egeket mutató szerszámnál és reszketett, mint a nyárfalevél.

— Fázik a mester, — mondta a tanító ur, de én tisztában voltam vele, hogy azért reszket, mert azt hiszi, hogy mindjárt szin- ről-szinre látja a Gáborkát, a legfényesebb csillagban.

Sokáig nézelődött, elmúlt a reszketése é6 egy kicsit csalódottan mondta, amikor elvette a szemét a teleszkópról:

— Hát sok szép arany patkószög!

Másodiknak Messzi Gyurira tapasztalta ki

az égbelátót. Az 6 ítélete ez volt:

— No Mitvisz, ezt a gyémántporos mezöt időbe telik megkerülni, ha majd oda- fönt CBŐszködiink.

Báró cigány nem sokat vizsgálódott, nagyon sebesen elkapta a szemét:

— Egy eleventelen malacsért se nézsnék bele másodszor. Kiégetné est a drágalátos eemem világát azs estihajnali csillag. Olyan tüzse van ebben a bosorkányüvegben, hogy ealonnát lehetne nála piritani.

Tündérkémet alig lelhetett elcsalni az égbelátótól. Egész este azt hajtogatta, hogy eohse hitte volna, milyen sok gyöngyház{

'omb van az égre varrva. Nagyon uras do- ognak tartotta.

Szülém csak annyit mondott:

— Hej, ha én azt a fias-tyukot kikeltethetném, én abból annyi pénzt, árulnék hus- vétra, hogy csupa selyembe, bársonyba öltöztetném ezt az én jó gyerekemet ehelyett

az avicska ködmön helyett!

Az „én jó gyermekem”-en akkorát szorított az avicska ködmön, hogy se holt, se eleven nem voltam, mire sorra kerültem és az égbelátó elé álltam. Nem is lepett meg, mikor bele néztem, hogy nem látok semmit.

<— Szép-e, Gergő?

— Sz-é-é-ép, — dadogtam és csavargattam az égbelátó oldalán a srófot előre- hátra. Hiába, nem láttam mást, csak a csil- lagtalan fekete semmit.

— Igazitsd a csövet a hold felé, — mondta a tanító ur.

Alig mertem hozzá érni a csőhöz. Hideg volt, mint a jég, engem mégis tűz gyanánt égetett.

— Na, mit szólsz hozzá? Látod-e benne Dávidot, meg Cicellát, ahogy eiteráznak?

Megint csak sugártalan feketeség mere- dezett rám. Belere6zketett a szivem, hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak látására. Alig birtam kigyögni a választ:

— Lá-há-átom.

A tanitó ur gyöngéden elhúzott ez égbelátótól :

— No hagyjál holnapra is. Hiszen a tied,

akkor mulatod vele magad, mikor akarod. De most eredj hamar, bújj vissza a meleg ágyadba, hiszen csak úgy vacog a fogad. Mink még majd elnézelődünk idekint egy kicsit. : ) ■ , .

Szót fogadtam és örültem, hogy az égbelátó kint marad az udvaron és nem kell vele egy szobában aludnom. De álmomban csak bejött hozzám. Hosszú csövét rám tátotta, mintha el akarna nyelni, a lábait pedig négyes formára görbítette és úgy táncolt rajtam.

ELVISZ A M

Alhogy reggel a szememet kinyitottam, az első tekintetem az égbelátóra esett. Tündér- kém állította oda az ágyam fejéhez, hogy ébredéskor az legyen az első, amit meglátok. Azt hitte szegényke, ilyen kedves semmi sincs most nekem a világon.

A téli nap már besütött az ablakon és eugrarai éppen a teleszkóp szemébe tűztek. Nincs is az az élő szem, ami jobban csilloghatott volna.

— No most, mi lesz, te csaló Gergő, te hazug Gergő — nézett a lelkem fenekébe

az üvegszem.

— Hát az lesz, hogy ón tégedet elviszlek a kis bicebócának, — néztem bele bátran az tivegszembe. — Megmondom neki, hogy rosszat tettem és megkérem, hogy bocsásson meg.

Az üvegszem csillogása egyezerre megenyhült. Szelíden nézett, mintha csak biztatna: „hamar, hamar, kis fiú, az már derék dolog llesz.” Szivárványszinek szikráztak belőle a szemembe. A szivemben is szivárvány sütött ki. Csupa vidámság lett körü#- 309 —

lőttem az egész szoba. A ködmönt szinte huzni se kellett, magától szaladt rám, ahogy hozzá értem és beburkolt, mint egy meleg ölelés.

— Tudtam én azt, Gergő, hogy derék fiú vagy, — cirógatott valami láthatatlan ajak suttogása.

Hát hiszen a jó szándék talpon is volt énbennem. De hát hogy fogjak hozzá a dologhoz?

Tündérkémhez nem fordulhattam tanácsért, mert mire én fölébredtem, akkorra ő már rég nyakába vette a várost. Hordta szét az úri házakhoz a karácsonyi kis ruhákat, nem is várhattam haza esténél előbb. Aztán meg ő úgy se tudta volna nekem megmondani, hogy találok oda az ó-bányába.

Kinéztem az ablakon, szép nagy pilhékben sűrűn hullott a hó. Uttalan utakon, hogy bolyongjak ebben a pogány időben? Már pedig menni kellett, de minél hamarább. Karácsony estéjére hadd legyen meg az öröme a szegény kis bóce-bócának.

— Nini, — vág'ódott eszembe hirtelen, — hiszen Péter apó leghamarább megmondhatja nekem az utat.

Nekivágtam a téli zimankónak és meg se álltam a bányaházig. Meg is találtam Péter apót, de nagyon mogorván fogadott. Az bántotta, hogy akárhogy dolgoznak a gépek, nincs foganatja a munkájuknak, mérges gáz szakadatanul ömlik valahonnan. És örökösen rettegni kell, mert nem kell egy szikra tűznél több s egyszerre szétveti a gáz az egész bányát.

— Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi angyalkák, csak nagyobb lármával, — mondta összeráncolt szemöldökkel. — Azért most kotródj innen, fiú, gyereknek nincs itt semmi keresnivalója.

Megmondta neki, mi járatban vagyrok. Mennék én innen sebesen, csak tudnám az utat az ó-bányába.

— Jaj, kis öcsém, nagy fát mozgatsz, — nézett rám szúrósan. — Mi kereseted neked az ó-bányában?

— Egy kis örömet vinnék Pálistók Petinek, — mondtam zavarodottan.

— A kis bice-bócának ? No az más. Akkor az Isten járjon veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?

—- Nem látom én, csak a nagy havat.

— De azokat a nagy kopasz nyárfákat látod ott?

A nyárfákat láttam. Mint égre intő ujjak meredeztek bele a szürkeségbe.

— Hát a nyárfák mentén haladsz egészen az erdőig. Ott elkanyarodsz jobbra egész a régi mészégetőig. Oda már oda látszik a fekete kőkereszt, amögött vannak a résri bányagödrök. Ott kurjantsd el magad

jó hangosan, arra aztán majd előbujik vagy az öreg medve, vagy a kis bocs.

— Hát... hát a griff madarak? —kérdeztem szorongó szívvel.

— Micsodák? — meresztette ki Péter apó a karikaszemét.

— A grififmadarak, akik az öreg Küsmö- dit őrzik. Akkora szemük van, mint egy tejes bögre és hét nappal előbb meglátják az embert, mint .ahogy oda ér hozzájuk.

Az öreg bányász olyan jót nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele:

— Jaj, de nagy bolond vagy te, kis öcsém. Hát mit gondolsz, hogy maradhatna ott meg a griffmadár, ahol Küemödi a gazda? Rég megette volna már ő azt tollastól, bőröstől, ha akkora lett volna is, mint a torony. Még a veréb se mer odaröpülni, mert az is tudja, hogy ott mindjárt megko- pasztják.

Nagyon xnegkönnyebbedtem a Péter apó jókedvén. Ha griffmadár nincs, akkor nincs mitől félni. De ahogy elköszöntem az öregtől, utánam kiabált.

— Megállj csak, öcskös! Azért mégse ártana, ha egy darab kenyeret tennél a ködmön-zsehbe.

— Tehetek, Péter apó, — mondtam engedelmesen.

Az öreg susogóra vette a szót:

— Mert tudod, az ilyen elhagyott bányában mindig ott ólálkodik a bányapásztor, avval pedig nem árt jó'barátságban lenni. Hallottad-e már hírét?

— Sohse hallottam, Péter apó, — kezdett borzongani a hátam.

— Hát tudod, azt máskép hétsingszakálu embernek is hívják. Olyan kicsi, hogy a csákány lyukán is átbújik, de a jobb kezében akkora botot visz, hogy azt a világon senki se birja megemelni. A másik kezében meg olyan mécsest fog, hogy abból az olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani nem kell, mert a bányapásztor egyik szavára magától kigyullad, a másikra meg magától kialszik. Zöld a ruhája, piros bojtos sapka van a fején, a lábán meg ördögbőr-bocskor. Jön-inegy a bányában szerteszéjjel, azért bányapásztor, de nem bánt senkit, csak akkor haragszik meg, ha fütyülnek. Olyankor, mérgében összerontja a bányát. Hanem, hogyha jókedvében találják és megkínálják kenyérrel, akkor minden kívánságát teljesíti az embernek.

Most már aztán nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e találkozni a bánya- pásztorral, vagy nem szeretnék. Gondoltam magamban, míg oda érek a bányához, majd csak kieszelem, mit kérjek a bányapásztor- tól, ha jókedvében találom.

(Folytatása következők.)

" dVNflvsvA N3qNiw >iiN3i3f03W :—:z..,z=:

vravoomow

se J3qui9|dazs 8S61 ♦ uipzs (681) '6C "JA? 'Al