Prágai Magyar Hirlap, 1938. szeptember (17. évfolyam, 199-223 / 4642-4666. szám)
1938-09-10 / 207. (4650.) szám
4 1938 szeptember 10, szombat, UWEHHmiMI GENF... Talán nincsen olyan város, amelyiknek nevét többször olvastuk és többször hallottuk az utóbbi húsz esztendőben, mint ennek a svájci városnak. S azt hiszem, kevesen vannak, akik ezt, a Lac Lehman partjain elterülő gyönyörű várost emlegetve, valami különös örömet éreznének. Legalább is nekünk, magyaroknak — különösen kisebbségi magyaroknak, — kevés okunk van rajongani Géniért.. ♦ És mégis, valahányszor találkozom ezzel a négy betűvel, nem mindig a politika jut az eszembe, a név azonban mindig fáj! A ma élő magyarok között — azt hiszem — már nagyon kevesen vannak a hozzám hasonlók, akiknek Genf említésekor az a tragédia jut eszükbe, amelyik ott pontosan ma negyven éve játszódott le. Mi öregek, akiknek gyermekkora a múlt évszázad két utolsó évtizedére esett, még tudunk emlékezni, még tudunk kegyelettel gondolni arra | a szomorú, nagylelkű és jószivü Asszonyra, aki! bennünket magyarokat olyan őszintén szeretett | és akit mi is minden fenntartás nélkül igazán sze- S rettünk Ha gyermekéveimre, az ausztriai intézeti időkre visszagondolok, még ma is úgy érzem: hiába zengtek nekünk dicshimnuszt az osztrák császárról, a magyar családi nevelés hatása mindennél erősebben élt bennünk és semmi sem tudta elfe- ledíeíni a szabadságharc levereíésének, Világosnak, Aradnak s az azt követő szomorú történelmi eseményeknek emlékét. Mi, a kiegyezés után születettek is elsősorban az osztrák császárt láttuk az uralkodóban, de Erzsébetben a magyar királynét tiszteltük. Erzsébet a magyaroké volt s talán ez volt az oka annak, hogy Ausztriában nem szerette senki. Hányszor hallgattuk mi, gyermekek, vacsora után az asztalra könyökölve, tenyerünkbe támasztott fejjel, ha Jenő bácsi mesélt nekünk a királynéról . ♦. Szépségéről, csodás fejedelmi alakjáról, jóságáról, irodalmi műveltségéről, — Deákról, Andrássyról, a kiegyezésről, Zsófiáról, aki rebellisnek nevezte magyarbarátságáért... És arról, hogy miképp lovagolt mellette Jenő bácsi nem egyszer a gödöllői falkavadászatokon ... Azután jött egy borús téli reggelen a hir: meghalt Rudolf, az ő egyetlen fia s mindenki Erzsébet nagy fájdalmáról beszélt... Egyszer később szemben álltam vele; gyászdiszes magyar ruhában ült a férje mellett a fehér lovaktól vont udvari hintóbán, sorfalat álló fehérruhás zárdanövendékek között... És egy délután megjött a hir, hogy megölték, tőrré hegyezett ráspollyal 9 átszűrték azt a szivet, amely már csak a gyász-8 nak élt!.. ♦ 1898 szeptember 10-ét Írtak akkor. Negyven éve .. ♦ Ugyan megemlékezik-e erről a szomorú évfordulóról mindenütt a magyar sajtó? Múlt év karácsony estéjén volt száz éve, hogy született, — sehol sem olvastam róla csak egy sor megemlékezést sem. Pedig negyven év előtt a nagy bécsi temetésen csak onnan hangzott zokogás, ahol a magyarok állottak. (A bécsiek inkább érdeklődésből vonultak föl a temetésre, megnézni azt, hogy hogyan temetnek egy császárnét.) Igaz, nehéz időket éltünk át azóta. Megváltozott az egész világ képe, koronák gördültek a porba ... S Erzsébet szobrát is csak évtizedek múlva állították fel Budapesten — egy nagy park közepén — fehér márványból, sok-sok virág között. A szobor Erzsébet szép, bájos, szelíden mosolygó, szomorúan titokzatos és mégis királynői, amilyen az életben is volt. Egyszer évek után ott álltam a cap martini tengerparton a szobra előtt és sírtam s azt éreztem, hogy nem a trón és nem a vagyon az, ami boldogságot ad. Szegény Sziszi talán boldog lett volna, ha nem övezi dús bamafürtü homlokát a súlyos császári és királyi korona. Talán nem ko- szoruzta volna meg a sors mártirkoronával, amelyet oly szent türelemmel viselt. — Szegény Erzsébet! A genfi Beau Rivage szálloda előtt leesett a fejéről mind a három koronája és a kapucinusok sírboltjába már csak egy egyszerű emberi testet vittek be. Lelke már ott volt, ahol osztják a dijat a jóságért, a nemesen viselt szenvedésekért. Negyven éve pihen a kapucinusok kriptájában. Egyszer azt olvastam valahol, hogy évtizedek múlva is tele volt a koporsója virágokkal, amelyeket olyan nagyon szeretett és amelyeket a magyar látogatók tettek le oda kegyeletük jeléül. Magyar virágok!... Szeretnék én is összeszedni egy nyalábbal a mezők harmatos virágaiból és oda szórni koporsójára és megkérdezni tőle, mit álmodik negyven év után? Haragszik-e, hogy a mai tülekedő, zűrzavaros, rohanó életben nem érnek rá már a magyarok sem emlékezni őreá? Mi, öregek még emlékezünk... De olyan kevesen vagyunk és egyre kevesebben leszünk, akik őt még rajongva szerettük és igaz szívvel sajnáltuk, hogy császárnénak lellett lennie. Neki, aki viráglélekkel, szabadság iránt rajongó szívvel akkor volt boldog, amikor gyalog vagy lóháton a possenhofeni kastély vidékén bebarangolta az erdőt, mezőt, a falvakat, a starhembergi tó partjait és boldogan tért be egy pohár tejre és egy darab fekete kenyérre a legszegényebb falusi viskóba is. Ember volt, anya volt, asszony volt és szerette a magyarokat! Szerette a szegényt és mindenkihez jó volt. ♦. Szerette a cigány magyar nótáját és magyarul olvasta Petőfit, Jókait... Én ma is szeretem és kegyelettel gondolok Reá. (Rimaszombat.) —á—a—a. Runciman lordhoz fordult a lévai magyarság a magyar gimnázium felállítása érdekében POZSONY. — Az Uj Hírek írja: Lévának I régi fájdalma, hogy az államfordulat után meg-1 szüntetett magyar gimnáziumát eddig minden erőfeszítése ellenére sem tudta visszakapni. A lévai magyarság megpróbált már mindent: az országos hivataltól kezdve az iskolaügyi minisztériumig fordult minden illetékes fórumhoz, az Egyesült Párt törvényhozói interpellációkat nyújtottak be a parlamentben, a város elöljárósága küldöttségileg járt el Pozsonyban az ille-3 tékes tényezőknél, de eddig minden akció hiábavalónak bizonyult. A lévai magyarok kaptak már Ígéreteket is, csak a jogosan igényelt magyar gimnáziumukat nem kapták még vissza s az uj iskolai év kezdete ismét azt a fájdalmas helyzetet találta Léván, hogy azok a magyar gyermekek, akik anyagi okokból nem kereshetik fel más város magyar iskoláját, a lévai szlovák gimnáziumban kénytelenek folytatni tanulmányaikat. I Történik pedig mindez akkor, amikor a csehszlovák kormány hónapok óta tárgyal a nemzetiségi sérelmek orvoslásáról és a legkülönfélébb tervek és elgondolások látnak napvilágot. Pedig a lévai magyarok már odáig mentek a magyar gimnáziumért mindenre kész áldozatkészségükben, hogy felajánlottak tantermeket és vállalták az iskolai berendezés költségeit is, csakhogy megkapják az engedélyt a gimnázium megnyitására. Azonban a kormányzati tényezőknek ez sem volt elegendő és az iskolai év kezdetéig sem adták meg hozzájárulásukat. Ez az eljárás most arra indította a lévai magyarság vezetőit, hogy sérelmüket angolnyelvü memorandumba foglalják és eljuttassák Prágába Runciman lordhoz, akit felkérték arra, hogy járjon közbe a kormánynál a lévai magyar gimnázium felállításának mielőbbi engedélyezése érdekében, A lévai magyarok remélik, hogy ez a lépésük meghozza az eredményt és a magyar gimnázium, melyért két évtizede folytatnak elkeseredett harcot, a közeljövőben megnyílik. olyan közös kincsek és értékek, amelyeket!, féltő gonddal kell ápolnunk és átmentenünk a jövő számára. Ilyenekül kell tekinteni az emberi társadalom békés fejlődésének két hatalmas pillérét: az Isten előtt való meg-1 kódolást és a közös feladatokért valói együttmunkálkodást. Végül Bódy József presbiter tolmácsolta bensőséges szavakkal az egyháztagok szívből fakadó jókívánság gait a püspök-lelkész előtt. Az üdvözlő beszédekre Sörös Béla püspök hosszabb, tanubizonyságtevő erőkben gazdag beszédben válaszolt. Vázolta az egyház és a nemzet érdekében végzett szolgálatait, a hitélet, a belmi'sszió terén való munkásságát, amelyet a kegyelem Istene gazdag eredményekkel áldott meg. Abban a pozícióban, amelyre a gyülekezetek bizalma emelte, ezeket az Isten által megmutatott tapasztalatokat és közölt áldásokat kivánja felhasználni és érvényesíteni. Végül lelkes szavakkal köszönte meg a nem keresett ünneplést és a személye iránt megnyilvánuló őszinte szeretetet és ragaszkodást. A püspök óriási éljenzéssel fogadott beszéde után az ünnepség véget ért, de a vacsora közönsége még sokáig maradt együtt a leglelkesebb és legfelemelőbb hangulatban. A létért való küzdelemben gyakran hathatós segítségére van a dolgozó egyénnek egy pohár természetes „Ferenc József" ke- serüviz reggel éhgyomorra bevéve azért, mert ez gyorsan szabályozza a szellemi és testi munkaképességre oly igen fontos bél- müködést és anyagcserét. Kérdezze meg orvosát. 33 I losonci református egyház és a város egész társadalma meleg imitepléshiü részesítette Sörös Béla református püspököt LOSONC. —■ A losonci református egyház a gyülekezeti szervek bevonásával nagyszabású templomi hangversenyt rendezett a püspökké választott és hivatalába beiktatott Sörös Béla református lelkész tiszteletére. A templomot az ünnepi alkalommal teljesen megtöltötték a hívek, a püspök tisztelői, a környék előkelőségei. Megjelentek a hangversenyen az egyházak, a katonai, a polgári hatóságok és társadalmi kö-1 rök képviselői is. Pontban hét órakor, amikor az estharang- szó elnémult, lépett be a templomba az ünnepelt püspök, akit a közönség felállással, a szimfonikus zenekar pedig a „Próféta" cimü opera indulójának bevezető akkordjaival fogadott. Az ünnepi hangulatot keltő bevonuló után a püspök és hitvestársa elfoglalta helyét a virággal borított Ur asztalánál s kezdetét vette az ünnepi hangverseny. Dodek Jenőné gyönyörű szárnyalásu szoprán hangján Crebs: ,,Miatyánk‘‘-ját, Tosti: ,,Fohász‘‘-át és Reger „Mária böl- csődalá“-t énekelte. A mély érzéssel előadott énekszámokat, valamint a teljes műsort a hangszórók közvetítésével az. uccá- kon az áhitatos tömegek ezrei hallgatták és élvezték végig. Tanka Jenő bankigazgató, a Szlovákiában közismert, magas énekkultu- rával rendelkező szólóénekes a püspök kedvenc zsoltárát (89. sz.), majd Hándel: Lar- go-ját énekelte rendkívül mély hatással, a legfinomabb árnyalatok tökéletes kidolgozásával. A Losonci Magyar Dalegylet férfikara Riszner Zoltán karnagy lendületes dirigálása mellett Beethoven: Isten dicsősége és Schubert: A Teremtőhöz cimü énekszámok előadásával emelte az ünnepi koncert magas színvonalát. A Losonci Zenekedvelők Körének szimfonikus zenekara Márkus János elnök-karnagy kipróbált és kiváló vezényletével Hándel: Arioso-ját és Meyer- beer: Hugenották cimü operájának nyitányát adta elő biztos felkészültséggel, minden elismerést és dicséretet megérdemlő technikai készséggel. A szólóénekeket is a szimfonikus zenekar kisérte diszkrét finomsággal és közvetlenséggel. Megállapítható volt, hogy ez a már sok sikert látott zenekar Losonc város zenei életében jelentékeny tényezővé fejlődött. A hangverseny műsorán egy tömör rö- vidségü költemény is szerepelt, amelyet Héderváry Sándor harmadéves teológus adott elő teljes közvetlenséggel. A biblikus hangulatú, bizonyságokban gazdag üdvözlést Kövy Árpád református lelkész, az ünnepségek rendezője irta. Az ünnepség második része a Polgári Köj nagytermében rendezett ünnepi társasvacsora volt, amelyen körülbelül kétszázan vettek részt Losonc és vidéke társadalmának tagjaiból. A résztvevők nagyszáma a Sörös Béla püspök személye és kimagasló egyénisége iránt érzett őszinte tisztelet és szeretet megnyilvánulása volt. A vendégek soraiban ott láttuk a losonci! hitfelekezetek lelkészi és világi vezetőit, a katonai és a polgári hatóságok s a társadalmi egyesületek képviselőit és a losonci polgári társadalomnak szinejavát. A losonci református egyházközség tagjai is feltűnő számban jelentek meg a társasvacsorán püspök-lelkészük iránt való szere- tetüknek és ragaszkodásuknak megnyilatkozásaképpen. Vidékről is számosán jöttek el erre a mindvégig lelkes és meleg hangulatban lefolyt társasvacsorára. Az ünnepség első szónoka dr. Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok, szenátor volt, aki nagyhatású beszédében igaz ölömének adott kifejezést afölött, hogy a j püspöki székbe olyan férfiút emelt a !j gyülekezetek bizalma és szeretete, akij Isten által adott fényes képességeinél t fogva nagy és értékes szolgálatokat vé- j* gezhet úgy egyházának, mint nemzeté- ; nek. Dr. Resofszky Artúr neológ izraelita főrabbi a losonci hitfelekezetek és a lelkészi kar megbízásából lendületes és költői szárnyalásu beszédben üdvözölte Sörös Béla püspököt. A megtiszteltetéshez, a koronához, amely a püspöknek osztályrészül jutott, — úgymond — Sörös Béla a maga nagy tehetségéből és értékes egyéniségéből| három gyémántot adott hozzá és pedig: jj széleskörű tudását, az ékesszólás erejét:; és művészetét és nagy akaratát, amellyel a prófétai iskolát, a teológiát lét-1 rehozta és azt ilyen nagy és komoly hiva- jj tást betöltő intézménnyé fejlesztette. Ezután Cicmanec Iván járási főnök a já- j rás és az összes hivatalok nevében üdvö-jj zölte a püspököt s azt a kívánságát fejezte! ki, hogy a főpásztor munkája szeretetbenl való szolgálat legyen és sok áldásos eredménnyel járjon. Dr. Hilmer Iván városbiró Losonc város és polgárságának tiszteletéről és nagyrabecsüléséről biztosította a püspököt. Riszner Ede zenetanár a magyar társadalmi egyesületek meleg üdvözletét tolmácsolta lendületes, szép beszéd kíséretében. Varga Imre rimaszombati református lelkész megragadó beszédében a teológia régi tanítványainak és előadói karának háláját, elismerését és ragaszkodó szeretetét juttatta kifejezésre és azt az egyetemes kívánságot tolmácsolta, hogy a losonci református teológia továbbra is Sörös Béla püspök irányítása alatt maradjon. Dr. Deil Jenő bankigazgató, egyháztanácsos a losonci református egyházközség és presbitérium nevében megkapó beszédben ünnepelte a szükebb család, az egyház gondozóját, a páter familiast s kívánt áldást Istennek tetsző munkájára. Kövy Árpád lelkész a hatóságok, egyesületek és intézmények képviselőit köszöntötte föl, hangsúlyozván azt, Hogy vannak Óin az sgps»Jtpé?ts Bonga Andrást választották Szopránt községi Csirájává SZOBRÁNC. — Az újonnan megválasztott szobránci képviselőtestület szeptember 7-én tartotta alakuló ülését dr. Zsofcsák István járási főnök vezetése mellett. Az alakuló közgyűlésen a képviselőtestület megválasztotta az uj községi bírót. A választás eredményeként 21 szavazattal 24 szavazatból Bonga András kisgazdát, egyesült párti képviselőtestületi tagot választották meg a község birájává. A további választások során az Egyesült Párt még két tanácstagot szerzett. Bonga András vezette eddig is a község ügyeit és újbóli megválasztása általános örömet és megelégedést keltett Szobráncon. Bonga András már az elmúlt ciklusban is a község minden rétegének és felekezetének megelégedését és megbecsülését vívta ki. Megválasztásához a zsidó pártok is hozzájárultak, csak egy agrárpárt! és egy cseh nemzeti szocialista képviselőtestületi tag szavazott más jelöltre. Szombaton és vasárnap ünnepli Nagyszombat 700 éves jubileumát NAGYSZOMBAT. Történelmi nevezetességű ünnepség lesz Nagyszombatban szombaton és vasárnap. Most van ugyanis 700 éve annak, hogy II. Béla király külön privilégiumokkal ruházta fel Nagyszombatot és szabad királyi várossá léptette elő. Már egy évvel ezelőtt megalakult a jubileumi ünnepségeket előkészítő bizottság és az előkészítő munka során nagyszabású kétnapos műsort állítottak össze. A jubileumi ünnepségek védnöke Or- szágb József, Szlovákia országos elnöke. A kétnapos ünnepségek megnyitása szombaton délelőtt lesz a Wilson-téren. Revolveres banditák kifosztottak egy német gépkocsit a mosoni országúton BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Vakmerő rablótámadás ügyében nyomoz a Dunántúl csendőrsége. Még szerdán éjszaka Moson határában Kurt Ewers hamburgi lakos gépkocsiját négy ismeretlen férfi megállította. A banditák pisztolyt szegeztek Ewersrc és kényszeritették, hogy adja át értéktárgyait. Lecsatolták arany karkötőóráját s elszedték egész készpénzét, majd kitették őt a kocsiból* maguk ültek bele és Budapest felé vették útjukat. A gépkocsiban még közel 3000 márka értékű holmi volt. Kurt Ewers még az éjszaka folyamán jelentést tett a csendőrségen a vakmerő támadásról. Támadódról nem tudott személyle- irást adni, csak annyit mondott, hogy valószínűleg szlávok lehettek, mert egymás közt valamilyen szláv nyelven beszéltek.