Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-07 / 179. (4622.) szám
12 ■*g**iJ * im-mr——ml',,- i n ■<■.»« 'i—»—a. _ f Ju eséítem cvinefi Irtai Thary Lajos Évi szeptemberben lesz három éves, két és háromnegyed esztendeje bizony még igen zsenge ifjúságot jelent. Azt hiszem, ebben a korban a legkedvesebb a gyerek, Évi legalább, az én kis keresztleányom, egyenesen elragadó. Igazán olyan, mint egy francia baba, kis barnapiros arcocskával, bámész, nagy szemekkel, apró, kövér, rózsáshasu kis tagokkal, minden ember megáll és utánunk fordul. Még nagyobb a feltűnés, ha egyik kezemen Évit vezetem, a másikon a kis fekete pumikutyámat, Lacikát. Az emberek megállnak, lehajlanak Évihez és megkérdezik: — Kié ez a kutyuska, kisleányom? A tiéd? — Nem az enyém, — mondja Évi és nagykomo- lyan néz az emberekre. — Bözsi mamáé. Én Lajos papa vagyok, a keresztanya pedig Bözsi mama. Évi nagyon szeret bennünket, különösen, ha némi csokoládé is van a láthatáron. Egy szelet csokoládéért Évi mind a két karjával átöleli a nyakamat és belémcsőkol nagymennyiségű kiflimorzsát, azután teletömi a száját félszelet csokoládéval és megelégedetten szemléli a világ folyását. A szeretete forró és önzetlen, mint a nálánál idősebb hölgyeké. Jelenleg egyébként az én kislányom Évi, otthonról száműzték, mert a testvérkéje beteg, ragályos betegsége van, el kellett őket választani egymástól. Már nálunk derült ki, hogy az elválasztás későn történt, Évi is köhög, napról-napra jobban köhög, fáj a kis feje, lázas is meglehetősen, ő is benne van már a betegségben. Borogatással a fején fekszik a kis ágyban, keserű orvosságot kap, amelyet csak némi csokoládé ellenében hajlandó lenyelni és aszpirin-törmeléket, félgram harmadrészét egy adag gyanánt. Az orvosságtól és betegségtől bágyadt és nyűgös, nehéz boldogulni vele. Csak az étvágyával nincs baj, csodálatosképpen betegen is nagy kitartással táplálkozik,. mindenből kér és semmit sem hagy a tányérján. Nehéz hét végén értük el a mostani vasárnap délutánt, amikor is, hogy, hogy nem, de egyedül vagyunk ketten a lakásban. Évi bágyadtan fekszik a kis ágyban, Lacika, a fekete kutya mogorván hever előtte a földön, rá sem néz, csak néha morog elégedetlenül, de nem tágítana mellőle semmit. Lacika derék állat, szereti a kis gyereket. Évi vizet kér, borogatást kér, másik párnát kér a feje alá, azt a párnát, amelyiken szép virágok vannak cérnából, azután azt mondja: —- Lajos papa, mesélj Évikének. Mesélj az icurka- picurka cicuskáról. — Miről meséljek, kislányom? — kérdeztem meglepetve. Éva megismétli, hogy az icurka-picurka cicuskáról meséljek, ami meglehetősen nyugtalanító követelés. Sejtelmem sincs a szóbanforgó meséről, egy pillanatig habozom, hogy megpróbálkozzam-e eredeti kitalálással, talán megy majd valahogyan, hiszen elvégre is költő volnék, vagy mi a szösz, de nincs hozzá bátorságom. Évi ismeri már a mesét, a mamukája, vagy a mindenesleány mesélt valamit otthon ez alatt a cim alatt, ha én mást adok elő, biztosan baj lesz belőle. Egyebet kell kitalálnom. — Az nem jó mese, Évikém, — mondom tehát rá- beszélőleg. — Tudok én sokkal szebbet; mesélek Hófehérkéről, jó lesz? — Mesélj Hófehérkéről, — nyugszik bele Évi a dologba és lehunyja a szemét. Közelhuzom a székemet az ágyához, látom, hogy a kis keze nagyon maszatos, amint ott fekszik a fehér paplanon, behozom a szivacsot, megmosdatom, megnézem az órát, hogy nem kell-e még orvosságot adni neki, mindezt csak azért, hogy időközben összeszedhessem valamennyire Hófehérke meséjének romjait, amelyek még meg vannak bennem. Csodálatos, milyen bizonytalanul emlékszem az ügyre. Még nem régen azt hittem volna, hogy a kisujjamban van az egész történet, most pedig sehogy sem tudok hozzákezdeni. Évi alighanem látja, hogy amerikázom, mert türelmetlenül sürget. Meséld már a Hófehérkét, Lajos papa. — Igen, szivecském, — mondom megadóan. — Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kis kurtafarku disznó túr, volt egyszer egy szép királyné és annak a mostohaleánya volt Hófehérke. A szép királynőnek volt egy tükre, csodatükre volt, a királynő belenézett, látta, milyen szép asszony az örömében megkérdezte: —■ Kis tükröcském, modd meg nekem, ki a legszebb a világon? Ugy-e, én vagyok a legszebb? — Szép vagy, szép vagy, szép királyné, mondta a tükröcske, de százszor szebb nálad a mostohaleányod, Hófehérke. —- Nálunk is van tükör otthon — mondja Évi köz- bevetőleg. —- Anyuskám mindig megnézi magát benne, amikor felöltözik és elmegy a hivatalba. — Igen — mondom én nyugtalankodva. — Persze, hogy van tükre. — Az a tükör nem tud beszélni — jelenti ki Évi és nyugtalanul fészkelődik a helyén, az arcocskája csak úgy tüzel a láztól. — Lacika sem tud beszélni, csak ugatni tud, mert ő kutya. A labdám sem tud beszélni és a bölcsőbabám sem, beszélni csak az eta- berek tudnak. Ezekben a megjegyzésekben nyilvánvalóan elitélő kritika, vagy éppen hitetlenség rejtőzik, sietve igyekszem megmagyarázni a dolgokat: — Mondtam már, hogy az csodatükör volt. Az a tükör beszélt és a szép királynő nagyon megharagudott érte. Rettenetes, azt mondta mérgében, nem lehetek a legszebb a világon, mert itt van ez a Hófehérke. Na, megállj, Hófehérke, gondolta magában, majd adok én neked. Megöllek most mindjárt, hogy mégis én legyek a legszebb. Évi hirtelen tágranyltja a szemet, rám bámul csodálkozva cs megkérdezi: , • — A kislánya volt Hófehérke? A mostohaleánya — mondom rábeszélőleg. — És megölte a kis mostohaleányát? — Várj csak, majd meghallod mindjárt. — És miért ölte meg? — Hiszen mondom, féltékenységből. Azt akarta, hogy ö legyen a legszebb, nem pedig Hófehérke. Miért akarta? — Azt akarta, na — mondom most már kissé ingerülten. — Egyszóval fogott egy fésűt, egy mérgezett fésűt, behívta magához Hófehérkét, elkezdte fésülni a szép, hosszú aranyhajót, azután egyszerre csak beleszurta a fejébe a mérgezett fésűt és Hófehérke összeesett, meg sem mozdult többé. Engem is mindig megfésül Bözsi mama, —■ mondja Évi és aggodalommal telt pillantást vet rám. — Margit is szokott fésülni otthon, meg anyukám is, amikor nem megy hivatalba. — Igen, szivecském, de téged nem bánt senki. Te jó kisleány vagy, — igyekszem gyorsan megnyugtatni. <— Hófehérke nem volt jó kisleány? «— De igen. Nagyon jó kisleány volt, de a mostohája volt rossz, a királynő. — Bözsi mama nem rossz, — motyogja Évi, nyilvánvalóig a maga megnyugtatására. — Margit sem rossz, nem bántja Évikét. — Nem kisleányom, ne félj semmit. Hófehérkének sem lett semmi baja, mert jött a hét törpe, kivették a fejéből a fésűt és ő nyomban magához tért, megint kacagott, csokoládét evett és nagyon szép volt. Jaj, nagyon haragudott ezért a gonosz mostoha. Hivatta a vadászt és megparancsolta, hogy vigye ki Hófehérkét az erdőbe, ahol farkasok, tigrisek, mindenféle vadállatok járnak, hagyja ott magára Hófehérkét, hadd tépjék szét a vadállatok. A vadász el is vitte Hófehérkét, a hét törpe azonban megtalálta és hazavitte a kunyhójába. Azontúl ott élt a törpéknél, főzött, mosott, takarított nekik és a törpék nagyon jók voltak hozzá. — Én is szoktam takarítani, — mondja Évi, megzavarván engem ezzel a vakmerőén valótlan állítással. Egyébként is nyugtalan vagyok, mert a hét törpe szerepe kezd kissé összezavarodni a mesében. Mintha már előbb kellett volna szerepelniök, vagy későn jöttek, vagy korán jelentek meg a színen, de valami zavar van velük. Mindegy, no, az a fő, hogy itt vannak már és tovább mesélek. — Egyszerre csak megtudta a gonosz mostoha, hogy Hófehérke él, semmi baja és borzasztóan megharagudott. Nyomban levágatta a vadász fejét, hogy miért csinálta ilyen rosszul a dolgot. — Miért vágatta le a fejét? — érdeklődik Évi izgatottan, J j i Mert nem bántotta Hófehérkét —• A vadállatok nem bántották, — jelenti ki Évi. — A farkasok, akik megették Piroskát. POZSONY. •— Néhány nappal ezelőtt borzalmas tüzkatasztrófa sújtotta Füleket. Leégett a munkáskezek ezreinek kenyeret adó füleki zománcgyár és egyik napról a másikra háromezer magyar munkáscsalád vált kenyértdenné. A magyar társadalom nem mehet el szó nélkül e példátlanul álló szörnyű szerencsétlenség mellett és nem tagadhatja meg segítő kezét azoktól, akik a magyar népcsalád, a magyar nemzetközösség hasznos tagjai. Ezért az Egyesült Magyar Párt nevében segélytkérő szóval fordulunk mindenkihez, akiben nemesen érző szív s magyar szeretet lobog, hogy segítsen a szerencséden, önhibáján kívül kétségbeejtő helyzetbe jutott magyar munkáscsaládokon. Mindennemű adományt elfogadunk és köszönettel veszünk. Az adományokat kérjük a pozsonyi Signum szövetkezethez küldeni Pozsoay» Yadásxsor 12j A dolog kezd reménytelenül összegabalyodni. Csüggedten próbálom egyszerűsíteni a helyzetet. — Piroska másik mesében van. Az most nem tartozik ide. — Megette a farkas Piroskát, — mondja Évi. — Engem is megevett, éjszaka evett meg, amikor aludtam. Csúnya nagy farkas, óriási nagy szája volt és hegyes foga, azt mondta: hamm, bekaplak és bekapott, pedig nagyon sírtam. Sietve folytatom a mesét: — A gonosz mostoha felöltözött házalónak, kiment az erdőbe és Hófehérke nem ismert rá. Adott neki egy almát, szép piros alma volt, de meg volt mérgezve, Hófehérke megette, összeesett és meg sem mozdult többé. —- Miért volt megmérgezve? — kérdi Évi nyugtalanul. ! ' — Mert a gonosz mostoha el akarta Hófehérkét pusztítani. — És mi az, méreg? Miből való? — Méreg, az méreg, —• jelentem ki bölcsen és ellentmondást nem tűrő határozottsággal. — Rossz, keserű ital a méreg, az emberek meghalnak tőle. — Olyan mint az orvosság? —- Nem orvosság! — kiáltom kétségbeesetten. — Az orvosság nem méreg, az orvosságtól meggyógyulnak a beteg kisgyerekek. — Nem kell a fejét levágni, — panaszkodik Évi. — Nem akarom, hogy levágják a fejét. •— Nem vágják le, szivecském, — mondom megnyugtatóig. Tulajdonképpen nem is bizonyos, hogy a mesében levágják-e a vadász fejét, ezt az újabb borzalmat talán csak magam találtam ki, hogy kissé lendületbe jöttem. — Hófehérkét a hét törpék üvegkoporsóba tették, a vállukra emelték és vitték nagy szomorúan magukkal, hogy eltemetik. — Miért temették el szegény Hófehérkét? — kérdi Évi rémülten és ahogy rámnéz, a két nagy szeme tele van könnyekkel. —- Hófehérke jó kislány volt, nem kell eltemetni. A farkas se egye meg, nem akarom. — Nem eszi meg a farkas, — csillapítom rémülten szegénykét. .— Nem lesz semmi baja, ne félj, szivecském. Jó kislányoknak sohasem lesz bajuk. Csak vitték a törpék szép csillogó üvegkoporsóban Hófehérkét, csak vitték... .— Brühühü! Hühü! — Éva hirtelen sirvafakad, a fejét belefurja a virágos párnába, nagy kövér köny- nyekkel öntözi a karton virágokat, egész testét csak úgy rázza a zokogás. Még hozzá köhögni is kezd, sirás, köhögés egyszerre rázza szegényt, hogy szinte fulladozik belé. Rémülten csittitom, simogatom, vizet itatok vele, orvosságot adok neki. Végre lecsendesül, most már csak szepegve siránkozik, belém kapaszkodik az apró kezével, úgy könyörög: — Ne bántsák Hófehérkét. Miért ölik meg mindig, nem akarom. Másik mesét akarok. Jó, szivecském — mondom bünbánólag íés erőltetett tempóban számbaveszem az összes meséket, amelyeket tudok. Piroska nem jó, Évi már úgy is a nagyfogu farkassal álmodik. Jamcsi és Juliska históriája furcsa dolog, az is valami rémtörténet, Hüvelyk Matyi csupa gyilkosság, mi van még? Hm, baj van a mesékkel. Évi nem akarja, hogy mindig megöljék Hófehérkét, szegény kisleány még most sem tért egészen magához nagy ijedtségéből és ahány mese van, mindcim alá „A füleki tüzkárosultaknak" megjelöléssel. Sok kicsi sokra megy. A legkisebb adományt is köszönettel fogadjuk, mert ezzel a füleki szerencsétlen magyarok nemzetszeretetét és az életben való további hitét erősítjük meg. Magyarok, akik eddig is mindig tudtátok ko- telességteket, most sem haladhattok el szó nélkül e felhívás mellett. Most sem tagadhatjátok meg segitsegteket ezernyi éhező magyar gyermekszájtól. Meg kell mutatnotok most is, hogy él bennetek a magyar együttérzés, a magyar szolidaritás érzése s ez fog benneteket irányítani ezúttal is, amikor ismét segítséget kérünk. Adjon Isten mindnyájunknak jobb jövőt! Magyar szeretettel és nemzethü üdvözlettel: AZ EGYESÜLT MAGYAR PART ELNÖKSÉGE. fzezónelötti foundaótal UICIC7 M mélyen leszállított áron WEPI. Pia dípl. szflesmester, BRATISLAVA, Royko-passzázs Ezüst- és kékrókák állandóan raktáron. Vidékieknek költségmegtérités. A kanizsakörnyéki olajkutak fedezik Magyarország olajszükségletét ADAKOZZUNK a füleki tüzkárosultak javára! 1938 augusztus 7, vasárnap. egyikben gyilkolnak, mérgeznek, felfalnak, féltékenye kednek. Bűnbánóan belátom, hogy Évának igaza vám a mesék azonban reménytelenek. A gyáva menekülést választom, pánikszerűen kiürítem a csatateret. — Ide figyelj, .Évi, most nem mesélek többet. Év{ lefekszik, behunyja a szemét és nem izeg-mozog, néni potyog ki az ágyból, Lajos papa pedig leszalad a boltba és hoz egy nagy — nagy tábla csokoládét, Mogyorós csokoládét hoz, mazsolával, sok édes mazsolaszemmel, jó lesz? Lajos papa hozzon csokoládét — mondja Évi^ kötelességtudóan kitárja a két karját, megölel, belém- csókol némi keserüszagu orvosságot és sietve lefekszik a párnára. A sirásnak egyszeriben vége, nevet már, amikor elindulok és elégedetlenül loholok a csokoládéért. De furcsa, hogy mindenkit felfalnak, megmér* geznek, legyilkolnak és mindezt ilyen szegény kisgyerekek számára, hogy aludni se tudnak tőle. A mesékkel csinálni kellene valamit... Felhívás a Pozsonyba készülő diáksághoz A pozsonyi Magyar Akadémikusok Keresztény Köre felszólítja azokat a magyar diákokat, akik tanuálmányaikat Pozsonyban akarják folytatni, hogy a tanulmányaikkal kapcsolatos ügyekben forduljanak bizalommal a MAKK vezetőségéhez. Cim: Magyar Akadémikusok Keresztény Köre (vagy: Janson Jenő) Pozsony, Safarik-u. 4., I. éra., 6. szám. Szeretettel várunk és hívunk minden magyar diákot. Minél többen vagyunk, annál erősebbek leszünk. Ápolnunk kell a magyarságunkat, védelmeznünk édes anyanyelvűnket és meg kell erősítenünk a jövőbe vetett hitünket. Érettségizett diákok! Gyertek, segítsetek dolgozni, hogy segíthessünk egymáson! Bartos Zoltán s. k., elnök, Csonka Ferenc s. k., k. ref. Karonfogva járt a csendőrrel — tartásdijat követelt Kárpátaljai szerkesztőségünk jelenti: Az ungvári hadosztálybiróság előtt tegnap Smolár József ulicsi csendőrőrmester szerepelt vádlottként. A per előzményei 1936. évre nyúlnak vissza, amikor Smolár csendőrőrmester betegszabadságon yolt s néhány hetet töltött Antalodon szüleinél, Stedle Ruzsena szerint ebben az időben a csendőr viszonyt kezdett vele és ennek következményeként a leánynak 1937. év elején gyermeke született. A fiatal anya a homonnai járásbíróságon 300 korona gyermektartásdij iránt indított keresetet. Miután azonban a tanuk ebben a perben pozitív tényeket nem tudtak igazolni, csak annyit- vallottak, hogy látták őket néha együtt, a j ár ás bi fős ág a csendőrt bocsátotta esküre, aki azt vallotta, hogy bár a leányt mint falubelijét jól isiperte, nem tartott fenn vele viszonyt. A leány, miután a járásbíróság elutasította keresetét-, bűnvádi feljelentést tett az ungvári katonai ügyészségen á csendőrőrmester ellen hamis eskü és hamis tanu- zás miatt. A leány tanukat hozott arra, hogy karonfogva látták őt gyakran a csendőrrel és arra, hogy levelei voltak a csendőrtől, s ezeket a leveleket még a tárgyalás előtt elégette. Érdekes, hogy a gyermektartási per folyamán! az újszülött egyéves korában elhunyt és igy csupán visszamenőleg kellett volna megállapítani á tartásdijat. A hadbíróság hosszú és izgalmas tárgyalás és tanuszembesitések, valamint dr. Reift- mann Sándor ungvári ügyvéd védőbeszéde után felmentette a csendőrt, a vád és következményei alól. Az it-élet indokolása szerint hihetetlen, hogy a leány levelezését, amellyel viszonyt tudott volna igazolni, egyszerűen elégette volna és csupán annak alapján, hogy karonfogva látták, nem lehet azt állítani, hogy viszony is lett volna * leány és a csendőr között. Tisztán az állítólagos károsult és más érdekeltek vallomása alapján nem lehet arra következtetni, hogy a csendőr hamis esküt vagy vallomást tett, annál is inkább, meri csak egyéves tartásdijról volt szó és nem lehet feltételezni, hogy egy csendőrőrmester a becsületét és exisztenciáját ilyen aránylag kis összegért kockára tegye. Az államügyész 3 napi gondolko. zási időt kért. CIRKUSZ Vérfagyasztó mutatvány a cirkuszban; Hatalmas oroszlán morog, vicsorog a ketrecben. Belép hozzá egy gyönyörű, fiatal leány, cukrot vesz a szájába s a fenevad hozzálép s óvatosan, majdnem gyengéden kivesizi a leány szájából a cukrot iszonyú fogaival, A közönség tapsol, az Igazgató kikiáltja; — ötszáz koronát fizetünk annak, aki ezt meg meri tenni! Mély csönd. Egyszerre egy férfihang szól Ú karzatról; — Én megteszem! Vigyék ki az oroszlánt! xx Forró napokban a görög szandálok, as úgynevezett Bafia-féte „Krisztus-szandálok" nagyon beváltak. Az idén ezek még tökéletesebbek. Annyira hajlékonyak, hogy még Dudtolpu férfiak is hordhatják. ból naponta 24—25 vagonny! olaj tör elő, 2 már régebben feltárt három olajkuttal együtt e most már teljesen fedezi Magyarország olajszük ségletét. NAGYKANIZSA. — A lispei olajkutatások nagyszerű eredménnyel járnak. A 4. számú kútfúrásnál 1100 méternyi mélységben rendkívül gazdag és bő olajérre bukkanták. Ebből a kutA Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye A 32. szám rejtvényeit megfejtette: r
