Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)

1938-08-07 / 179. (4622.) szám

1938 augusztus 7, vasárnap. PRÁGÁI -AYaGÍLAR- Hl RLAP 19 osztály elhelyezésére csak 17 tanterme van a pozsonyi magyar reálgimnázium bíróságból átalakított uj épületének Miért van egy épületben a tanítóképző és a középiskola? ■ Szertár nélkül kezdődik az ui tanév | | 1 POZSONY. — (Szerkesztőségünktől.) Né- lány hét múlva a pozsonyi magyar gimnazisták ás tanítóképzősök bevonulnak, uj otthonukba. Szeptembertől kezdve a tanítás az iskolai cé­lokra átalakított kecskeuccai bírósági épületben fog iolyni. A régi és a fogházhoz vezető bejá­rattól jobbra, ahol a földszinten azelőtt a vizs- gálóbrák és az emeleten az ügyészek voltak, lesz 9 tanítóképző. A baloldali rész, ahol a já­rásbíróság, a kerületi bíróság biráinak szobái és tárgyalótermei voltak, lesz a gimnázium. (Ott, ahol valamikor az esküdtszéki és a nagy tör­vényszéki tárgyalások voltak, ebben a teremben lesz á tanári szoba.) 1.200.000 milliós költségvetés A meglehetősen elhanyagolt bírósági épület ' átalakításához, 1,200.000 korona költségvetés-előirányzattal a múlt év novemberében fogtak hozzá és az volt a (kikötés, hogy az átépítésnek hat • hónap alatt be kell fejeződnie. A miunka azon­ban lassan haladt és ezért a terminust meghosz- szaibbitották: augusztus 25-én az épületet az ok­tatás rendelkezésére kell bocsátani. Az épület második emelete, ahol a tanítókép­zőinek két osztálya és a gimnáziumnak hét ter- 'iflé lesz, félig meddig készen áll. Ugyancsak ké­sien van ezen az emeleten a fizikai előadóterem é a szertár is. Sokkal kezdetlegesebb a helyzet p első 'emeleten, ahol két tanítóképzős terem és igy gimnáziumi■ terem lesz. A földszint munká­sai még egészen kezdő stádiumban vannak. 1 két tanítóképzős és négy gimnáziumi termet 111 a tanítás céljaira alkalmassá tenni. A tizenkiiencszögü udvaron már hiányzik a fogház komor épülete. A lebontott fogház íiletébek több mint 30.000 téglája ezres hál-’ ®kh'a rakva várja az elszállítást. Az udvaron lebontatlamiul áll még a fogházfel- iigyelő lakása és a fogház volt kápolnája, laga az építész, sem tudja még, hogy szabad-e f lebontani? A meghagyott épületrésszel ösz- sfüggő jobboldali bírósági szárnyak udvad rzén akarják elhelyezni a tanítóképző rajz-, de- és énektermeit, de ezek alig lesznek alkal­msak a megjelölt célokra, s ezért i tanitóképző igazgatósága azt kérte, hogy a ogházigazgató volt lakásából csatoljanak há- om métert a bírósági épületrészhez, eital három méterrel nagyobb terméket kapna a mitöképző, s rendes világítást kapnának a tenek. Az erre vonatkozó előterjesztést és tervéket azonban az iskolaügyi minisztérium lég nem hagyta jóvá, s ezért nem lehet az tt hagyott fegyházrészt lebontani és nem le­st a tanítóképzős részt teljesen befejezni. Níia az uj tanév megnyitásáig csak négy hét va hátra. A magyar reálgimnázium igazgatója, Lecsó Vilmos szabadságát feláldozva igyek- szi meggyorsítani az építés tempóját, de a gát­ló cörüllmiényék ellen ő sem tehet semmit. Sú­lyé nehézséget okoz az is, hogy i gimnázium berendezéséhez szükséges padok­at az előirányzott 170.000 koronát még nem italta ki az iskolaügyi minisztérium és a gimnázium igazgatója kénytelen volt saját hatáskörében intézkedni, hogy szeptember else- - féé padok is legyenek a tantermekben. Máris szűk az uj épület Az uj iskolai épületben a tanítóképzőnek hat tanterme és két gyakorló iskolai terqje lesz, a reálgimnáziumnak a földszinten három 30 tanulót befogadására alkalmas, egy 60 növendékes, az első emeleten egy 30 növendékes, két 45 növen­dékes és egy 60 növendékes tanterme lesz, mig a második emeleten öt terem lesz, mely 30, egy, amely 45 és egy, amely 60 növendék 'befogadá­sára alkalmas. összesen tehát tizenhét tanterem áll a reál- gimnázium rendelkezésére, ezzel szemben ti­zenkilenc osztály elhelyezésére van szükség. Az uj épületben tehát két tanteremmel kevesebb 'esz, mint amennyire feltétlenül szükség van. Ez ízt bizonyítja, hogy az uj iskolaépület máris szűk is az egyre növekvő magyar gimnázista létszám nellett (a múlt évi 688 létszámmal szemben a szeptemberben kezdődő tanévre 25 tanulóval öbb iratkozott be) mindinkább elégtelen lesz, Az lenne a legcélszerűbb, ha elejtenék a taní­tóképzővel való összeházasítás tervét és az egész volt bírósági épületet csak a magyar reálgimnázium céljaira használnák fel. Az átépítésnél szépen oldották meg a szertára­kat és az ezzel összefüggő előadótermeket. Szép az újonnan átalakított tornaterem is. Nagy hiba azonban, hogy a magyar reálgimnáziumnak nincs szertári anyaga, mert az evagélikus egyháztól a líceum épületé­vel együtt bérelték a volt líceum szertárát is. A magyar reálgimnázium a szertári anyagtól csak azt a szaporulatot viheti magával, amit tiz év alatt önállóan szerzett, mert a szertári alapanyag a német gimnáziumé, miután a líceum épülete most a német gimnázium céljaira szolgál. En­nek következményeképpen a fizikai szertárban 2000 készülék helyett mindössze csak 60 lesz a magyar gimánziumban és igy a fizikai kísérle­tek nagy része elmarad. A természetrajzj szer­tárban egyetlen kitömött állat sincs és a kémiai szertár is majdnem üres lesz. Ilyen nehézségek­kel néz a magyar reálgimnázium az uj iskolai esztendő elébe, amely most már az átalakított bírósági épületben fog szeptemberben megkez­dődni. Tiz éve nem volt itthon. A hazatérés felért egy uj szerelemmel. Ő, a hollywoodi tébolyult nyüzsgés híres hidegyérüje, aiki a legnagyobb izgalmak közepeit, a legválsá­gosabb művészi és anyagi pillanatokban is ■nyugodt tudott maradni, akinek viz-kók szemében a szenvedély villáma is csak hi­deg tüzet gyújtott, most ideges, dúlt és nyugtalan volt ok nélkül. Sőt, minden ok ellenére. írónak kölöncöt jelentő gőgjével, nyers ítéleteivel, célzások .mérgébe pácolt meg­jegyzéseinek robbanógolyóival mindenkit elriasztott maga mellől: a barátok féltek szeretni, az ellenségek rejtett aknákkal' és nyílt rohammal támadni. A körülötte tá­madt levegőhijas teret a közöny hideg kö­de vette körül: Fém éljenezték, nem ócsá­rolták. Napilapok, folyóiratok, könyvki­adók egyik a másik után kihúzták nevét munkatársaik jegyzékéből: akit barátok di­csérete nem emel himnuszi magasságokba, ellenségek dühe nem ránt pocsolyába, az nem árucikk. Ide jutott, amikor megismerkedett egy amerikai film-császárral az előkelő budai kisvendéglőben. Gőgjét, nyerseségét, epés­cukros megjegyzéseit az amerikai amerikai- asságnak nézte. S mivel kitünően beszélt angolul, a felületes ismeretségből gyors ba­rátság lett. A vacsorát befejező pohárka pálinka felhajtása után a filmes hanyagul megkérdezte: — Nem jönne ki Hollywoodba? — Ha megfizet. —■ Megfizetem. Kezet fogtak. Az amerikainak nagyon tetszett, hogy egy szóval sem tért vissza a magyar e rö­vid alkura egész éjjel, pedig az éjszaka reg­gelig tartott s a pezsgőözön mámoros vi­zeinek hátán úgy úszott autójuk egyik mu­latóhelytől a másikig, mint Noé bárkája. Egy hónap múlva Hollywoodból szerző­dést küldött neki a filmes. Kábellel vála- szolt s egy hétre rá utazott. Most újra itthon van. Ó, nem üzleti ügy­ben. Látogatóban. Párnapos ócska angol és friss magyar lapokat olvas szállóbeli szobá­jában dús reggelije mellett figyelmetlenül. Előbb nézte át a postáját és sorban dobta földre gyüretlenül, eltépetlenül a leveleket, névjegyeket. Minden borítékon pesti bé­lyegző volt. Helybeli levelek! A barátok és ellenségek feltámadtak s egységes hódoló, ajánlkozó, könyörgő körmenetté egyesül­tek. A ■ legravaszabb egyszerűen pénzt kért, a hajdan legvisszautasitóbb könyvkufár kö­zös angol-magyar kiadás ötletét vetette fel üzleti hidegséggel, a napilapszerkesztő, aki legtöbbször utasította el, áradó pajtásko­dással filmmesét kínált. Nevetett rajtuk. Lenézett a szőnyegen széthányódott papi­rosokra s hangosan mondta: — A magyar irodalom a szó szoros ér­telmében lábaimnál hever. S már nem is törődött többé velük. Nem ezért volt ideges, dúlt és nyugtalan. De miért? Újra látta tiz év előtti magát, a sovány, szegényes jóruhást, oldalt elválasztott dús­ji/i hajú miivészfejét, magyaros bajuszát. Mostl izmosán testes, ruhája drága és remekbe | szabott, haját lesimitva, hátrafésülve viseli, bajuszát régen leborotválta. Senki volt, most Valaki. Koldus volt és most gazdag. Azaz, akkor volt belsejében, önmaga előtt Valaki, amikor Senkinek tartották; akkor volt a lelke gazdag magabecsülésben, gon­dolatokban, művészi értékekben, amikor élete -magyar úri koldus élete volt. Most, ihogy Senkivé süllyedt saját maga előtt, mert írói mivoltának királyi ékszereit be­olvasztotta, hogy olcsó Ízléstelenségeket aranyozhasson be a tömeg aljas szolgála­tában császárkodó amerikai nagyképü könnyedséggel, most, igen, most Valaki­nek tartja a világ. Most volt igazán kol­dus, amikor zsebe duzzadt a dollároktól. Lelki koldus. Ez a város is hogy megváltozott! Éppen úgy, mint ő. Meghízott uj városrészekkel és kimosákodött, kicsinosította magát uj utakkal, díszterekkel, bolt-oromzatokkal, szép kék társasgépkocsikkal. Budapest is „valaki" lett, kisértékü „valaki" az értékes szegényből. Csak a lelkűket vesztették el mindketten útközben. No, mindegy. Ez igy van. Nézzük a reg­geli lapokat... Ó! Szemébe ugrott egy vastagbetüs cim, amely azt közölte a megrendülés minden nyomtató-mühelybeli eszközével, hogy régi barátja, a nagy költő, regény- és hirlap- iró. kínos betegségben, háromévi lábon járó haldoklás után meghalt. Kortárs. Diadalmas. Fölötte is diadal­maskodó kortárs! És jött egy idegen sejt, elburjánzott és megette a húst, ideget, vért. És pont annyi idős volt, mint ő. Különös, hogy mennyi magyar iró hal meg mostan­ság rákban. Ez már talán az ötödik pár év alatt. Ki kell menni a temetésére! Ki is ment. Későn érkezett. Hogy feltűnést ne kelt­sen, gyalog és Pesten most sebtiben vásá­rolt ingben, nyakkendővel, ruhában, cipő­ben, kalappal. Mert sehol a világon ilyen darabokat nem viselnek. Szeretett mindenütt elvegyülni a benn­szülöttek között. Most se igen vették észre, pedig sokan kiszorultak a halottasházból a haldoklóvá fakult levelű fák alá, a kis tér­ségre, amelynek közepén, embersürütől kö­rülvéve ott állt már a fekete határ. Egypár fedetlen fej megmozdult, egypár arc feléje fordult. Nem ismerték meg, csak két fej bólintott, azok is, azt hiszi, összetévesztet­ték valaki pestivel. De micsoda fejék, micsoda arcok! Kor­társ ez is mind. Ő hajdan, mint a szegény iró a toll előkelőségeit, nagyon számontar- totta őket. Hogy megváltoztak! Szinte ha­lotti koponyák ezek. Itt ez a pár ősz mo- 'szatot pelyhedző, görcsös kolompér-alaku fej hajdan sima, csillogó szőke hajsisakot viselt. Az ott, az a bal fültől a tar kopo­nyán keresztül néhány fakó hajsávot a jobb fülig áttapasztó fej elválasztott holló- szárnyat lobogtatott a jobb halántékon fáz évvel ezelőtt. Emez sürü és vörös oroszlán- sörény volt, most sárgán őszült puha, rit- kás rongyrojt. Amannak még elég sötét a haja, de a megfogyatkozott szálak alól az öregkor áruló apró galambfehér moszatjaí csillognak ki helyben röpdösve. Ennyi tar koponya és hazug koponya, mert hajat ha­zudik a kopaszság helyén. És az alakok! Az a régen karcsú és so­vány ma is sovány fent és lent, csak közé­pen buffan ki egy idétlen pocak, mint se­besült tölgyfa derekán valószínűtlen óriás ■göcs. Ennek itt szép tojásformáju lett az alakja; feje, lába kicsi maradt s oldalvonal lainak lapos ive kigömbölyödött. És milyen nyakak! Az egyik duzzadtságán vörös vér- Írással jelenti be a gutaütés közeli érkezé­sét; a másik olyan, mint a levesbe főtt csir- ikenyak, gyámoltalan, fakó és ráncos. És milyen roppant terjedelmű ülőalkalmatos­ságok! Hány méter szövet kellett illő fel­öltöztetésükhöz? Persze, hivatali és otthoni íróasztalok előtt csücsüftetik őket naponta tiz órán át is. S az a nő? Mi lett belőle! Kivel áll ka­ronfogva? Végül is ehhez ment feleségül? Ingerlővonalu. domborulatu édes kis alak­iját elefánt, torz elefántarányuvá hizlalta a sok pajkosság' és a sok pohár. A haján, a fogán is látszik, hogy külön-külön pihenés­re vonalivá, dobozban és pohár vízben töl­tik az elcsendesült éjszakákat mellette. Kortársak! A ruhájuk is milyen nyütt, fakó és poros, a vállán korpás, persze, a kávéház éjszakai világításához szokott. Mo- lyos gazdájával együtt nem birja el a nap­fényt. De legszörnyübbek az arcok! Minden egyes arc elrajzolt torzképe a tiz évvel ez­előttinek. A világosszi'nü bőr szennyesfehér lett, a kreolosan barna ólomszürke. A szi- nészes. papos sötét borosta megőszülten most maszatos. A szemek elvesztették pil­lájukat. tüzük kihunyt, héjuk széle vörös s bágyadt pillantásuk az öregség könnyára­datában úszik tétován. A hamiskás szarka- lábak durván megvastagodtak, mint finom térkép, gyöngéd vonalai', amelyeket ügyet- lenkezü kölyök húzott utána piszkos tintá­val. A szemek alja túlságosan kiélt vagy teljesen elnyomott vágyaktól zacskóssá puffadt s a kártyaasztaloknál, hiábavaló ágyakban töltött éjszakák enyhe lilával vonták be, mély kék karikákkal húzták alá. Az állak vénasszonyosan elhegyesedtek vagy mámisan egybeolvadtak az öregkori falánkságtól megduzzadt tokákkal. Az el- vékonycdo'tt ínyeken már csak bizonytala­nul táncoló hamis fogsorok fölött besüp­pedtek eltűnővé vékonyuk ajakkal a szá­jak ... Idáig jutott lassú, módszeres vizsgálódá­saiban, amikor hirtelen megijedt, a sok iszonyatos adat, amit igyekezett emlékeze­tébe vésni, egyetlen képpé csoportosult össze, saját nemlátott, de megsejtett kép­másává. Ő is igy megöregedett? Szörnyű volna, de miért lenne ö kivétel a kor társak között? Most, szinte lázasan, keresni kezdte A szépség titka Gyakran látunk nőket, akiknek szépsége meglepően hat férfire, nőre egyaránt. Mindenki szereti a szépet és amellett irigyli is. Nem titok többé, hogy mindenki sa­ját szerencséjének kovácsa és ha vala­kinek érdeke, hogy a szépség kifejezője, azaz arca feltűnjön, úgy használjon UNO KRÉMET, ■> amitől a szeplők, májfoltok, pattanások, ráncok pár napi használat után eltűnnek. Az arcot megszépíti, üdévé és bársonysimává'teszi. Bárki megrendelheti ül*, fliftlter j£E0 gyógyszertárában, Octnsüá ® is sír tea Sfft’STK.'ES Ara Ki 1 0'*. hozzávaló szannan Ké ó.-. 9 ELBESZÉLÉS IRTA:LACZXÓGÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom