Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-07 / 179. (4622.) szám
1938 augusztus 7, vasárnap. PRÁGÁI -AYaGÍLAR- Hl RLAP 19 osztály elhelyezésére csak 17 tanterme van a pozsonyi magyar reálgimnázium bíróságból átalakított uj épületének Miért van egy épületben a tanítóképző és a középiskola? ■ Szertár nélkül kezdődik az ui tanév | | 1 POZSONY. — (Szerkesztőségünktől.) Né- lány hét múlva a pozsonyi magyar gimnazisták ás tanítóképzősök bevonulnak, uj otthonukba. Szeptembertől kezdve a tanítás az iskolai célokra átalakított kecskeuccai bírósági épületben fog iolyni. A régi és a fogházhoz vezető bejárattól jobbra, ahol a földszinten azelőtt a vizs- gálóbrák és az emeleten az ügyészek voltak, lesz 9 tanítóképző. A baloldali rész, ahol a járásbíróság, a kerületi bíróság biráinak szobái és tárgyalótermei voltak, lesz a gimnázium. (Ott, ahol valamikor az esküdtszéki és a nagy törvényszéki tárgyalások voltak, ebben a teremben lesz á tanári szoba.) 1.200.000 milliós költségvetés A meglehetősen elhanyagolt bírósági épület ' átalakításához, 1,200.000 korona költségvetés-előirányzattal a múlt év novemberében fogtak hozzá és az volt a (kikötés, hogy az átépítésnek hat • hónap alatt be kell fejeződnie. A miunka azonban lassan haladt és ezért a terminust meghosz- szaibbitották: augusztus 25-én az épületet az oktatás rendelkezésére kell bocsátani. Az épület második emelete, ahol a tanítóképzőinek két osztálya és a gimnáziumnak hét ter- 'iflé lesz, félig meddig készen áll. Ugyancsak késien van ezen az emeleten a fizikai előadóterem é a szertár is. Sokkal kezdetlegesebb a helyzet p első 'emeleten, ahol két tanítóképzős terem és igy gimnáziumi■ terem lesz. A földszint munkásai még egészen kezdő stádiumban vannak. 1 két tanítóképzős és négy gimnáziumi termet 111 a tanítás céljaira alkalmassá tenni. A tizenkiiencszögü udvaron már hiányzik a fogház komor épülete. A lebontott fogház íiletébek több mint 30.000 téglája ezres hál-’ ®kh'a rakva várja az elszállítást. Az udvaron lebontatlamiul áll még a fogházfel- iigyelő lakása és a fogház volt kápolnája, laga az építész, sem tudja még, hogy szabad-e f lebontani? A meghagyott épületrésszel ösz- sfüggő jobboldali bírósági szárnyak udvad rzén akarják elhelyezni a tanítóképző rajz-, de- és énektermeit, de ezek alig lesznek alkalmsak a megjelölt célokra, s ezért i tanitóképző igazgatósága azt kérte, hogy a ogházigazgató volt lakásából csatoljanak há- om métert a bírósági épületrészhez, eital három méterrel nagyobb terméket kapna a mitöképző, s rendes világítást kapnának a tenek. Az erre vonatkozó előterjesztést és tervéket azonban az iskolaügyi minisztérium lég nem hagyta jóvá, s ezért nem lehet az tt hagyott fegyházrészt lebontani és nem lest a tanítóképzős részt teljesen befejezni. Níia az uj tanév megnyitásáig csak négy hét va hátra. A magyar reálgimnázium igazgatója, Lecsó Vilmos szabadságát feláldozva igyek- szi meggyorsítani az építés tempóját, de a gátló cörüllmiényék ellen ő sem tehet semmit. Súlyé nehézséget okoz az is, hogy i gimnázium berendezéséhez szükséges padokat az előirányzott 170.000 koronát még nem italta ki az iskolaügyi minisztérium és a gimnázium igazgatója kénytelen volt saját hatáskörében intézkedni, hogy szeptember else- - féé padok is legyenek a tantermekben. Máris szűk az uj épület Az uj iskolai épületben a tanítóképzőnek hat tanterme és két gyakorló iskolai terqje lesz, a reálgimnáziumnak a földszinten három 30 tanulót befogadására alkalmas, egy 60 növendékes, az első emeleten egy 30 növendékes, két 45 növendékes és egy 60 növendékes tanterme lesz, mig a második emeleten öt terem lesz, mely 30, egy, amely 45 és egy, amely 60 növendék 'befogadására alkalmas. összesen tehát tizenhét tanterem áll a reál- gimnázium rendelkezésére, ezzel szemben tizenkilenc osztály elhelyezésére van szükség. Az uj épületben tehát két tanteremmel kevesebb 'esz, mint amennyire feltétlenül szükség van. Ez ízt bizonyítja, hogy az uj iskolaépület máris szűk is az egyre növekvő magyar gimnázista létszám nellett (a múlt évi 688 létszámmal szemben a szeptemberben kezdődő tanévre 25 tanulóval öbb iratkozott be) mindinkább elégtelen lesz, Az lenne a legcélszerűbb, ha elejtenék a tanítóképzővel való összeházasítás tervét és az egész volt bírósági épületet csak a magyar reálgimnázium céljaira használnák fel. Az átépítésnél szépen oldották meg a szertárakat és az ezzel összefüggő előadótermeket. Szép az újonnan átalakított tornaterem is. Nagy hiba azonban, hogy a magyar reálgimnáziumnak nincs szertári anyaga, mert az evagélikus egyháztól a líceum épületével együtt bérelték a volt líceum szertárát is. A magyar reálgimnázium a szertári anyagtól csak azt a szaporulatot viheti magával, amit tiz év alatt önállóan szerzett, mert a szertári alapanyag a német gimnáziumé, miután a líceum épülete most a német gimnázium céljaira szolgál. Ennek következményeképpen a fizikai szertárban 2000 készülék helyett mindössze csak 60 lesz a magyar gimánziumban és igy a fizikai kísérletek nagy része elmarad. A természetrajzj szertárban egyetlen kitömött állat sincs és a kémiai szertár is majdnem üres lesz. Ilyen nehézségekkel néz a magyar reálgimnázium az uj iskolai esztendő elébe, amely most már az átalakított bírósági épületben fog szeptemberben megkezdődni. Tiz éve nem volt itthon. A hazatérés felért egy uj szerelemmel. Ő, a hollywoodi tébolyult nyüzsgés híres hidegyérüje, aiki a legnagyobb izgalmak közepeit, a legválságosabb művészi és anyagi pillanatokban is ■nyugodt tudott maradni, akinek viz-kók szemében a szenvedély villáma is csak hideg tüzet gyújtott, most ideges, dúlt és nyugtalan volt ok nélkül. Sőt, minden ok ellenére. írónak kölöncöt jelentő gőgjével, nyers ítéleteivel, célzások .mérgébe pácolt megjegyzéseinek robbanógolyóival mindenkit elriasztott maga mellől: a barátok féltek szeretni, az ellenségek rejtett aknákkal' és nyílt rohammal támadni. A körülötte támadt levegőhijas teret a közöny hideg köde vette körül: Fém éljenezték, nem ócsárolták. Napilapok, folyóiratok, könyvkiadók egyik a másik után kihúzták nevét munkatársaik jegyzékéből: akit barátok dicsérete nem emel himnuszi magasságokba, ellenségek dühe nem ránt pocsolyába, az nem árucikk. Ide jutott, amikor megismerkedett egy amerikai film-császárral az előkelő budai kisvendéglőben. Gőgjét, nyerseségét, epéscukros megjegyzéseit az amerikai amerikai- asságnak nézte. S mivel kitünően beszélt angolul, a felületes ismeretségből gyors barátság lett. A vacsorát befejező pohárka pálinka felhajtása után a filmes hanyagul megkérdezte: — Nem jönne ki Hollywoodba? — Ha megfizet. —■ Megfizetem. Kezet fogtak. Az amerikainak nagyon tetszett, hogy egy szóval sem tért vissza a magyar e rövid alkura egész éjjel, pedig az éjszaka reggelig tartott s a pezsgőözön mámoros vizeinek hátán úgy úszott autójuk egyik mulatóhelytől a másikig, mint Noé bárkája. Egy hónap múlva Hollywoodból szerződést küldött neki a filmes. Kábellel vála- szolt s egy hétre rá utazott. Most újra itthon van. Ó, nem üzleti ügyben. Látogatóban. Párnapos ócska angol és friss magyar lapokat olvas szállóbeli szobájában dús reggelije mellett figyelmetlenül. Előbb nézte át a postáját és sorban dobta földre gyüretlenül, eltépetlenül a leveleket, névjegyeket. Minden borítékon pesti bélyegző volt. Helybeli levelek! A barátok és ellenségek feltámadtak s egységes hódoló, ajánlkozó, könyörgő körmenetté egyesültek. A ■ legravaszabb egyszerűen pénzt kért, a hajdan legvisszautasitóbb könyvkufár közös angol-magyar kiadás ötletét vetette fel üzleti hidegséggel, a napilapszerkesztő, aki legtöbbször utasította el, áradó pajtáskodással filmmesét kínált. Nevetett rajtuk. Lenézett a szőnyegen széthányódott papirosokra s hangosan mondta: — A magyar irodalom a szó szoros értelmében lábaimnál hever. S már nem is törődött többé velük. Nem ezért volt ideges, dúlt és nyugtalan. De miért? Újra látta tiz év előtti magát, a sovány, szegényes jóruhást, oldalt elválasztott dúsji/i hajú miivészfejét, magyaros bajuszát. Mostl izmosán testes, ruhája drága és remekbe | szabott, haját lesimitva, hátrafésülve viseli, bajuszát régen leborotválta. Senki volt, most Valaki. Koldus volt és most gazdag. Azaz, akkor volt belsejében, önmaga előtt Valaki, amikor Senkinek tartották; akkor volt a lelke gazdag magabecsülésben, gondolatokban, művészi értékekben, amikor élete -magyar úri koldus élete volt. Most, ihogy Senkivé süllyedt saját maga előtt, mert írói mivoltának királyi ékszereit beolvasztotta, hogy olcsó Ízléstelenségeket aranyozhasson be a tömeg aljas szolgálatában császárkodó amerikai nagyképü könnyedséggel, most, igen, most Valakinek tartja a világ. Most volt igazán koldus, amikor zsebe duzzadt a dollároktól. Lelki koldus. Ez a város is hogy megváltozott! Éppen úgy, mint ő. Meghízott uj városrészekkel és kimosákodött, kicsinosította magát uj utakkal, díszterekkel, bolt-oromzatokkal, szép kék társasgépkocsikkal. Budapest is „valaki" lett, kisértékü „valaki" az értékes szegényből. Csak a lelkűket vesztették el mindketten útközben. No, mindegy. Ez igy van. Nézzük a reggeli lapokat... Ó! Szemébe ugrott egy vastagbetüs cim, amely azt közölte a megrendülés minden nyomtató-mühelybeli eszközével, hogy régi barátja, a nagy költő, regény- és hirlap- iró. kínos betegségben, háromévi lábon járó haldoklás után meghalt. Kortárs. Diadalmas. Fölötte is diadalmaskodó kortárs! És jött egy idegen sejt, elburjánzott és megette a húst, ideget, vért. És pont annyi idős volt, mint ő. Különös, hogy mennyi magyar iró hal meg mostanság rákban. Ez már talán az ötödik pár év alatt. Ki kell menni a temetésére! Ki is ment. Későn érkezett. Hogy feltűnést ne keltsen, gyalog és Pesten most sebtiben vásárolt ingben, nyakkendővel, ruhában, cipőben, kalappal. Mert sehol a világon ilyen darabokat nem viselnek. Szeretett mindenütt elvegyülni a bennszülöttek között. Most se igen vették észre, pedig sokan kiszorultak a halottasházból a haldoklóvá fakult levelű fák alá, a kis térségre, amelynek közepén, embersürütől körülvéve ott állt már a fekete határ. Egypár fedetlen fej megmozdult, egypár arc feléje fordult. Nem ismerték meg, csak két fej bólintott, azok is, azt hiszi, összetévesztették valaki pestivel. De micsoda fejék, micsoda arcok! Kortárs ez is mind. Ő hajdan, mint a szegény iró a toll előkelőségeit, nagyon számontar- totta őket. Hogy megváltoztak! Szinte halotti koponyák ezek. Itt ez a pár ősz mo- 'szatot pelyhedző, görcsös kolompér-alaku fej hajdan sima, csillogó szőke hajsisakot viselt. Az ott, az a bal fültől a tar koponyán keresztül néhány fakó hajsávot a jobb fülig áttapasztó fej elválasztott holló- szárnyat lobogtatott a jobb halántékon fáz évvel ezelőtt. Emez sürü és vörös oroszlán- sörény volt, most sárgán őszült puha, rit- kás rongyrojt. Amannak még elég sötét a haja, de a megfogyatkozott szálak alól az öregkor áruló apró galambfehér moszatjaí csillognak ki helyben röpdösve. Ennyi tar koponya és hazug koponya, mert hajat hazudik a kopaszság helyén. És az alakok! Az a régen karcsú és sovány ma is sovány fent és lent, csak középen buffan ki egy idétlen pocak, mint sebesült tölgyfa derekán valószínűtlen óriás ■göcs. Ennek itt szép tojásformáju lett az alakja; feje, lába kicsi maradt s oldalvonal lainak lapos ive kigömbölyödött. És milyen nyakak! Az egyik duzzadtságán vörös vér- Írással jelenti be a gutaütés közeli érkezését; a másik olyan, mint a levesbe főtt csir- ikenyak, gyámoltalan, fakó és ráncos. És milyen roppant terjedelmű ülőalkalmatosságok! Hány méter szövet kellett illő felöltöztetésükhöz? Persze, hivatali és otthoni íróasztalok előtt csücsüftetik őket naponta tiz órán át is. S az a nő? Mi lett belőle! Kivel áll karonfogva? Végül is ehhez ment feleségül? Ingerlővonalu. domborulatu édes kis alakiját elefánt, torz elefántarányuvá hizlalta a sok pajkosság' és a sok pohár. A haján, a fogán is látszik, hogy külön-külön pihenésre vonalivá, dobozban és pohár vízben töltik az elcsendesült éjszakákat mellette. Kortársak! A ruhájuk is milyen nyütt, fakó és poros, a vállán korpás, persze, a kávéház éjszakai világításához szokott. Mo- lyos gazdájával együtt nem birja el a napfényt. De legszörnyübbek az arcok! Minden egyes arc elrajzolt torzképe a tiz évvel ezelőttinek. A világosszi'nü bőr szennyesfehér lett, a kreolosan barna ólomszürke. A szi- nészes. papos sötét borosta megőszülten most maszatos. A szemek elvesztették pillájukat. tüzük kihunyt, héjuk széle vörös s bágyadt pillantásuk az öregség könnyáradatában úszik tétován. A hamiskás szarka- lábak durván megvastagodtak, mint finom térkép, gyöngéd vonalai', amelyeket ügyet- lenkezü kölyök húzott utána piszkos tintával. A szemek alja túlságosan kiélt vagy teljesen elnyomott vágyaktól zacskóssá puffadt s a kártyaasztaloknál, hiábavaló ágyakban töltött éjszakák enyhe lilával vonták be, mély kék karikákkal húzták alá. Az állak vénasszonyosan elhegyesedtek vagy mámisan egybeolvadtak az öregkori falánkságtól megduzzadt tokákkal. Az el- vékonycdo'tt ínyeken már csak bizonytalanul táncoló hamis fogsorok fölött besüppedtek eltűnővé vékonyuk ajakkal a szájak ... Idáig jutott lassú, módszeres vizsgálódásaiban, amikor hirtelen megijedt, a sok iszonyatos adat, amit igyekezett emlékezetébe vésni, egyetlen képpé csoportosult össze, saját nemlátott, de megsejtett képmásává. Ő is igy megöregedett? Szörnyű volna, de miért lenne ö kivétel a kor társak között? Most, szinte lázasan, keresni kezdte A szépség titka Gyakran látunk nőket, akiknek szépsége meglepően hat férfire, nőre egyaránt. Mindenki szereti a szépet és amellett irigyli is. Nem titok többé, hogy mindenki saját szerencséjének kovácsa és ha valakinek érdeke, hogy a szépség kifejezője, azaz arca feltűnjön, úgy használjon UNO KRÉMET, ■> amitől a szeplők, májfoltok, pattanások, ráncok pár napi használat után eltűnnek. Az arcot megszépíti, üdévé és bársonysimává'teszi. Bárki megrendelheti ül*, fliftlter j£E0 gyógyszertárában, Octnsüá ® is sír tea Sfft’STK.'ES Ara Ki 1 0'*. hozzávaló szannan Ké ó.-. 9 ELBESZÉLÉS IRTA:LACZXÓGÉZA
