Prágai Magyar Hirlap, 1938. augusztus (17. évfolyam, 174-198 / 4617-4641. szám)
1938-08-06 / 178. (4621.) szám
A japán-orosz határviszály Éjszakai tanácskozás az angol misszió és a szudétanémet küldöttség között Dt óra hosszat tanácskozott Runciman prágai tartózkodásának első napján a szudétanémetekkel az angol delegáció - Vita Stopford és a németek között - - Felgöngyölítették az egész nemzetiségi kérdéskompiexumet (*) A japán-orosz határviszálynak máris van egy érdekes s a mi számunkra sem értéktelen tanulsága. És pedig az, hogy egyik állig fegyverben álló nagyhatalom sem meri vállalni a nagyháboru kockázatát. Hogy ugylátszik, helyes az a számítás, hogy mennél inkább fegyverben áll a világ, annál kisebb a háborús veszély. Látjuk azt a kínos és ideges diplomáciai kergetőzést, ami a határviszály nyomán megindult Tokio és Moszkva között, látjuk, hogyan akarja menteni presztízsét mind a két többé-kevésb'bé önkényuralmi, hatalom. Már olyan gorombaságok röppentek fel e tárgyalások folyamán, ami igazán nem szokásos a diplomáciában s ugylátszik a japánok hagyományos mosolyát is lehervasztotta a kínos erőlködés, leplezetlen dühvei és gyűlölettel néznek egymás szeme közé, de fegyverhez nyúlni, ugylátszik, nem mernek. Ha csak nem következik be az, ami bekövetkezett Északkinában, ahol az úgynevezett Kvan- tung-hadsereg vezérkara saját szakállára kezdte meg az akciót s aztán a japán kormány akarvá-ákaratlan vállalta a konzekvenciákat, ment a veszett fejsze nyele után, mert egyebet nem tehetett, hacsak nem akarta forradalomba dönteni az országot. A japán katonai nacionalizmus nem ismer tréfát s akaratát minden eszközzel rákényszeríti a kormányra, de a mikádóra is. A kínai hadjárat valójában a japán katonai klikk önálló vállalkozásának indult. Keletkezésének körülményeit tekintve inkább volt katonai zendülés, mint alaposan előkészített hadi vállalkozása egy állig fegyverben álló nagyhatalomnak. Ez a japán nacionalizmus zendülése a japán nagykapitalizmus ellen. Más kérdés azután, hogy ennek a zendülésnek, ha lesznek gyümölcsei, a japán ipari kapitalizmus ölébe hullanak, a haza sorsa nem sokat fog javulni s maga a japán nép nem profitál többet belőle, mint azok a történelmi osztályok, amelyek felépítették és mozgásban tartják a japán imperializmus félelmes instrumentumát — a hadsereget. Ha ugyan egyáltalában lesznek gyümölcsei. Ha ugyan egyáltalában van mód arra, hogy Japán saját céljaihoz törje a hatalmas kínai birodalmat s nemzeti öntudatra eszmélt népét. Az ilyen méretű hadjáratokat, a történelem tanulsága szerint, csak elveszíteni lehet — sok győztes csatával, rengeteg hadidicsőséggel és még rengetegebb emberáldozattal. Japán civil körei, sőt a mérsékeltebb katonai körök is tudják ezt s egyelőre azt nézik, hogyan lehetne szabadulni a hadjáratból, hogyan lehetne legalább a félzsákmányt megtartani és használhatóvá tenni. De arra aztán igazán nem gondol senki, hogy még egy háborúba menjen az ország s ezúttal nem rosszul felfegyverzett, decentralizált hatalom, hanem a világ egyik legnagyobb, ha ugyan kétesértékü katonai hatalma ellen. Talán ma sem lenne más vége egy japán-orosz háborúnak, mint volt harmincnégy évvel ezelőtt, de hogy ez a győzelem nem kevésbbé viselné meg a mai japán uralmi rendszert, mint a vereség az oroszt, azt hiszem, senki előtt nem kétséges. Oroszország sem akar háborút. Szeretné ugyan kihasználni a kedvező pillanatot, amikor japán haderejének nagyrésze le van kpfcve a kínai hadjáratban s kikényszeríteni PRÁGA. — A szudétanémet párt négytagú küldöttsége tegnap délután, mint jelentettük, bemutatkozó látogatáson jelent meg lord Runcimannél. A küldöttség tagjai Kundt és dr. Peters képviselők és dr. Schi- ketanz és dr. Sebekowsky. A szudétanémet párt képviselői rövid bemutatkozó látogatás után eltávoztak az Alcron szállodából1 és az esti órákban visszatértek, hogy megkezdjék az angol misszióval az első érdemleges tárgyalást. A négytagú szudétanémet küldöttségen kívül lord Runciman egész politikai vezérkara jelen volt a tárgyalásokon, amelyek közel öt óra hosszat tartottak és éjszaka két óra tájban értek véget. Az elsó politikai tárgyalás Az angolok részéről az éjszakai tárgyaláson résztvett Gwatkin, Pető és Stopford. A négy szudétanémet képviselő és Stopford között a tárgyalás folyamán többiz- ben élénk eszmecsere fejlődött ki. Mindenesetre a szudétanémetek az első tárgyalás alkalmával fölgöngyölitették az egész csehszlovák nemzetiségi kérdéskomplexumot és Tokiótól a mandzsu-orosz határ elismerését — de hogy ezért a manőverért nem hajlandó súlyosabb következményeket vállalni, látható egész magatartásából. Van más célja is az orosz politikának a határviszály- lyal, még pedig az, hogy mentesítse a Han- kau alatt most élet-halál harcát vívó kínai nacionalizmust a japán nyomás alól s erőket vonjon el a japán frontról. Dehát ennek a vállalkozásnak sincs olyan jelentősége orosz szempontból, hogy miatta komoly háborúba keveredjék a szovjet Japánnal. Elvégre Japán akármennyire nehéz vállalkozásba fogott is Kínában s akármilyen súlyosak is kötelezettségei a végtelenül széles fronton, annyi ereje még maradt, hogy szembe nézzen az orosz haderővel, amelynek meglehetősen korlátozott a harci potenciája. Tény az, hogy a légi haderő kiépítésével Oroszország katonai súlya a Távol Keleten hatalmasan megnőtt, mégis lényegében változatlan a helyzet az 1904-es japán-orosz háború óta. Az orosz flotta ma is gyenge és noha azóta kiépült a szibériai vasútvonal második vágánya is s kitűnő katonai országút épült az ország belsejéből Vladivosztokig, mégis a nagyobb cgapat- szállitás súlyos áldozatokkal járna a távoli hadszíntérre. Van ugyan egy majdnem önálló távolkeleti hadserege a szovjetnek, amely Blücher parancsnoksága alatt a házai haderőktől teljesen függetlenül tud operálni, — de ennek a hadseregnek harci értékét az úgynevezett tisztogatási akció alaposan lerontotta. A tisztogatási akció elsősorban a szibériai hadsereg tisztikarát érintette s ma ezredestől felfelé a régi garnitúrából alig van valaki a helyén. Az újak pedig tapasztalatlanok s egyetlen képességük, rávilágítottak annak egyes részleteire is. Részletesen ismertették junius 7-iki emlékiratukat és az április 24-én közzétett úgynevezett karlsbadi pontokat. Lord Runciman, aki az éjszakai tárgyalásokon nem volt még jelen, ma délelőtt tájékozódott munkatársaitól a tárgyalás felől. Értesülésünk szerint a tegnap éjszakai tárgyalásokat szombaton fogják folytatni az angol misszió tagjaival a szudétanémet párt képviselői. Hol tölti lord Runciman a vasárnapot? r* .... .. ,x.' * Az angol misszió titkársága ma kommünikét adott ki a lord mai programjáról. A kommüniké szerint dr. Hodza miniszterelnök és dr. Krofta külügyminiszter a délelőtt folyamán az Alcron-szállodában megjelentek és visszaadták lord Runciman tegnapi látogatását. Dr. Benes köztársasági elnök pedig ma délben intim dezsönén látta vendégül lord Runcimant és feleségét. Jaksch német szociáldemokrata képviselő ma délután öt órakor kihallgatáson jelenik meg lord Runcimannél, aki előtt ismertetni fogja az úgynevezett aktivista németek álláspontját. Magánforrásból származó hirek szerint lord Runciman szombaton este Délmorva országba utazik egyik barátjának birtokára és ott fogja tölteni a vasárnapot. E hirek szerint a lord vendéglátó gazdája Henleinnel is kapcsolatban áll és állítólag ott fog találkozni a lord a szudétanémet párt vezérével. Más hirek viszont arról szólnak, hogy lord Runciman vasárnapra Marienbadba utazik* ahol ugyancsak a szudétanémet párt képviselőinek társaságában fog megjelenni. Nickolsburgban fog halászni vasárnap lord Runciman Lord Runciman minden valószínűség szedni az osztrák határ közelében levő délmorvaországi Nickolsburg kastélyban tölti a vasárnapot. Diet- richstein Sándor földbirtokos lesz Runciman lord vendéglátó gazdája. Dietrichstein felesége angol származású, e révén rendkívül kiterjedt angol rokonsága van. Mint ismeretes, Windsor hercege, amikor Középeurópában járt, egyszier nála volt amivel a magas katonai rangot kivívták: Sztálinnak és klikkjének bizalma. Hát ez lehet, hogy nagy bolseviki érték, de biztosan kétes katonai rang. Ilyen tisztikarral nem lehet komoly háborút viseni. Bizonyítja a spanyol polgárháború, hogy sokkal kisebb számú legénységgel jó tisztikar mennyivel nagyobb eredményeket tud elérni, mint hatalmas hadsereg rossz és képzetlen tisztikarral. A szovjet tisztában van gyöngéivel és semmiképpen sem érdeke, hogy gyönge- ségeit feltárja a világ előtt. Az európai nagyhatalmaknak pedig, —■ tudjuk közelebbi példákból is ■—1 mindenképpen érdeke a béke. A távolkeleti béke éppen annyira érdeke. Angliának, mint a középeurópai. Tévedés azt képzelni, hogy az angolok szívesen látnának egy japánorosz háborpt. Bolseviki körökben megint föltámadt az úgynevezett hadikommunizmus korának romantikus anglofobiája. A bolseviki lapok megint szidják az angolokat, mint a bokrot s a legképtelenebb intrikákkal vádolják Chamberlaint. Szerintük Anglia egész európai politikájának az a célja, hogy elszigetelje Oroszországot s aztán kényre-kedvre kiszolgáltassa a japán imperializmusnak. Kétségtelen, hogy az angolok nincsenek elbűvölve az oroszok európai szereplésétől, nincs is rá semmi okuk. Mióta a szovjet helyet kapott a népszövetségben, azóta fokozatosan züllött a népszövetségi szolidaritás az európai hatalmak között, mig végül teljesen akcióképtelenné vált a genfi intézmény, amelynek nem köszönhet ugyan sok jót a világ, de azért az európai politikának mégis adott éveken keresztül bizonyosfoku parlamentáris színvonalat. Ennek a szovjet belépése véget vetett. A többi úgynevezett dinamikus hatalmak persze ugyanúgy saját módszereikkel léptek föl, mint ahogy Oroszország a saját módszereivel kísérletezett s hogy ebből mi lett: sajnos eléggé tudjuk, A spanyol kérdésben sem viselkedtek valami rokonszenvesen az oroszok, ahol csak lehetett, zavarták Anglia köreit. Saját szempontjukból talán helyesen, dehát érthető, hogyha.Anglia, különösen a konzervatív tory-irányzat, amely jelenleg uralmon van, nem lelkesedik az ilyen partnerért. Mindebből azonban nem következik, hogy Anglia ebben a pillanatban szívesen látna egy orosz-japán háborút, amely teljes káosszal végződne a. Távol Keleten. Sőt Angliának az az érdeke, hogy most, amikor mindegyik fél alaposan ki van merülve s mindegyik érzi a fenyegető veszedelmeket, a kínai háborúban is békét tudna közvetíteni. Még pedig lehetőleg olyat, mint az első japán-orosz háború után, amikor az igazi perpatvar Mandzsúria birtokáért indult meg s végül is az; angolok békeközvetitésének sikerült elérni, hogy Mandzsúriát egyik fél sem kapta meg. A sok vérontás és erőfeszítés hiábavaló volt. Vagy legalábbis majdnem hiábavaló. Angliának nem érdeke, hogy Kínát a japán ipari kapitalizmus szerezze meg gyarmati piacnak, de nem érdeke az sem, hogy az orosz bolsevizmus hatalmi bázisává váljon a kínai nacionalizmus. Angliának most is az az érdeke, hogy a verekedő felek közül egyik se kapjon lehetőleg semmit s ha mégis kell valamit adni, hát egészen száraz s nagyon keserű falat jusson nekik. Ez az angol pacifizmus. így tanítja ki Anglia a világ népeit, hogy nem érdemes verekedni. , Ma: Nagy rádió melléklet ^ IS oldal. Ara Ké 1.20 (4621) szám ■ ■ 1938 augusztus 6 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- ^ # Szerkesztőség: Prága 11, Panská évre 76, havonta 26 Ki* külföldre: évente 450, Szlovákiai ÓS kárpátaljai maVUarság ulicel2. 11. émelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • . 0,7 ° Prága II., Panská ulice 1?, III. emelet, fl képes melléklettel ha vonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. * • Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐN YC1M: HÍRLAP, PRAHfl.
