Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)
1938-07-31 / 173. (4616.) szám
1938 julius 31, vasárnap* 17 Száz évvel ezelőtt halt meg az utolsó lllésházy Napóleon Magyarország alkirályává akarta tenni Trencsén és Liptó örökös főispánját ■■ Mesés értékű vagyon elköltése után visszatért az ősi csallóközi földre a nagy oligaxcha-család utolsó sarja ■ ■ ■ ■ A háború utáni időkben a magyarság körében is divatba jött az a szép szokás, hogy nagyjaink emlékezetének egyes különleges alkalmakkor, igy főképen születési vagy halálozási századfordulókor kegyelettel adózunk. Az ilyen megemlékezésnek nemzetnevelési szempontból is megvan a maga értéke és jelentősége, mert egyes nagyemberek példáin, nemes életén buzdulást merít az ifjúság és a nagyközönség történelmi érzéke is fejlődik, ismeretei is bővülnek, ha egy- egy korszakot a nemzet valamelyik nagyjának életén keresztül szemlél. A magyar nemzet ebben az esztendőben két nagy cen- tennáris ünnepet ül meg: az országalapitó Szent Istvánnak kilencszázéves halálozási fordulója, a másik a nemzeti imádság költőjének, Kölcsey Ferencnek halálozási cen- tennáriüma. E kimagasló jelentőségű emlékünnepek mellett elhomályosodik a többi, ta-1 Ián feledésbe is megy. Éppen ezért a kegye-! letérzésnek teszünk eleget, amikor a szlová-i kiai magyarság figyelmét fölhívjuk egy olyan férfiú emlékezetére, akinek életéből szintén sok tanulságot meríthetünk és aki méltó arra, hogy megemlékezzünk róla. Mert lllésházy István, Trencsén- és Líptó-vár- megye örökös főispánja, az utolsó lllésházy helyi viszonylatban nagy jótevője volt megyéinek, istápolója az elszegényedett nemesi családoknak, . kegyes atyja szlovák jobbágyainak, országos viszonylatban pedig a főnemesi ellenzék kiváló vezérférfía, az ország egyik legnépsze- ' rübb embere,-akit Napóleon Ausztría-ellenes terveiben oly módon akart fölhasználni, hogy Ma* gyarország álkirályságát kínálta föl néki* Az illésház! templom síremléke Felsőcsallőköznek a forgalomtól félreeső pontján, közvetlenül a Kisduna délre kanyarodó íve mentén van a kicsiny Illésháza falva, amelynek a 18, század végén restaurált templomában most is egy érdekes síremléket láthatunk, A síremléket nem a mübecse teszi jelentőssé. Nagyobb ravatalszerü alkotmány ez, hamu- szinü márványból, antik modorban, oszlopokon emelt homlokzattal, hamvvederrel és nemtők szobraival diszitva. Inkább a tömeg- izlés követelményeinek felel meg, mint a művészet igényeinek. Ebben a síremlékben nyugszik száz esztendő óta lllésházy István, Trencsén és Liptó örökös főispánja, kamarás, aranygyapjas vitéz, királyi asztalnok, Trencsénbánnak, Szarvának, a morvaországi Brumovnak és Vsefinnek egykori ura. A síremléken megfordított címer: a^vért kék terében röpülő fekete sas, nyakán fölülről lefelé átlőtt nyílvesszővel... Pihenni tért meg az utolsó lllésházy az ősi rögre, miután az Illésházyak a testvérnemzetséggel, az Esterházyakkal együtt a 17, század folyamán végleg otthagyták eddigi életterüket, a Csallóközt és az országos politika nagy ügyeibe vetették magukat. Ezt a két nagy oligarcha nemzetségeit az Illésházyt és az Esterházyt adta a csallóközi nemes universitas, ez az érdekes magyar nemesi demokrácia Magyarország közéletének. Ut az országnagyi méltóságig Az Illésházy-család történelmünknek az Esterházyak után leghatalmasabb főrendi családja, hatalomban és vagyonban nyomban a testvérnemzetség mögött következett. Egyedülálló a magyar főrendi családok történetében, amit az Illésházyakról följegyezhetünk: amióta a család hatalomra jutott, István, a nádor óta ennek a családnak a férfitagjai, heten egymás után, megszakítás nélkül viselték Trencsén és Liptó örökös főispánságát. A család utolsó sarja lllésházy János szeptemvirnek, titkos tanácsosnak és kamarásnak és gróf Batthyány Szidóniának, a későbbi prímás húgának volt a fia. 1762-ben született a család pozsonyi palotájában. Két öccse és három húga volt. Az egyik öccse, Ferenc, mint 12 éves gyermek hunyt el. A másik, Antal, a katonai pályára lépett és tragikus körülmények között 1799-ben esett el a svájci harctértn. Másnap kellett volna szabadságra mennie, hogy esküvőjét megtartsa. így István egymagában maradt. Reá hárult a kötelesség, hogy nemzetségét fönntartsa. De a Gondviselés megtagadta tőle, hogy fiuörököse legyen. Kitűnő tehetségű, rokonszenves fiatalember volt az az lllésházy István, aki a nagyszombati iskola elvégzése után Pesten bölcseleti tanulmányokat végzétt, 1 Egerben pedig egyik nagybátyjának, a híres Esterházy Károly egri püspöknek udvarában jogi tanulmányokkal foglalkozott. Azon az utón indult meg, amely a legmagasabb közjogi méltóságok felé vezette Magyarországon a főrangú ifjút. II. József figyelme korán reáirányult. De visszautasította a császári kinevezést, amely a fiumei kormányzószékhez irányította, mert édesatyja ekkor már kérlelhetetlen ellenzékbe vonult a császár alkotmányellenes intézkedéseivel szemben és amikor a német nyelvet bevezető rendeletet adta ki a kalapos király, főispáni székéről is lemondott. lllésházy István a közpályáról visszavonult és miután feleségül vette a zemplénme- gyei gróf Barkóczy Teréziát, trencsénbáni birtokára vonult vissza gazdálkodni. Két leánya született a házasságból, mind a kettő csecsemőkorban halt meg. Fiuörököst hiába várt. A házastársak között egyre nagyobb lett az elhidegülés, végre is különváltan éltek, bár a házasságot külső színre mindvégig fönntartották és a grófnő később is bécsi otthonából gyakran látogatta meg férjét a dubnici kastélyban. Boldogtalan családi életére vezethetjük vissza jelleméneit éőy-Jsét különös vemé séfe azt, hogy kétségbeesetten kereste misok oldalán a boldogságot és hogy hatalmas vagyonát nem tudván kire hagyni, a könnyelműséggel határos módon bánt birtokaival és javaival. Résztvett egy ideig az 1970. évi diétán mint Trencsén-megye követe. Ez érdekes jelenség volt az akkori Magyarországon, mert addig mágnások az alsótáblán nem szerepeltek és csak ezen az országyülésen küldette ki magát három mágnás az alsótáblára. Közpályáját kezdettől fogva jellemezte, hogy a középnemesség és kísnemesség emberének tartotta magát, ezért lett páratlan népszerű vezére az 1825. évig tartott diéták valamennyi ellenzékének. Már az 1790-es diétán nagy feltűnést keltett az a beszéde, amelyben csatlakozott az örökös főispánság eltörlésére tett indítványhoz. 1800-ban atyja halála után Trencsén és Liptó főispáni székébe iktatták és tulajdonképpen ekkor kezdődik közéleti szereplése. . . . ( . Páratlan körültekintéssel vezette a két megyét. Bár ellenzéki volt, a kormány mindig szerette volna megnyerni s ezért magas kitün-l tctésekben részesült. Megkapta a birodalom] legnagyobb kitüntetését: az aranygyapjas rendet, az 1825-ös országgyűlés előtt pedig királyi asztalnok, országnagy lett. A dubnici várur Bár közéleti, működése a 19. század első három évtizedére esik, egészében a tizennyolcadik század gyermeke és egész életmódjában a barokk szelleme érvényesük Valóságos fejedelmi udvartartása van Dub- nrc várában, a Trencséntől egy órányira fekvő Illésházy-kastélyban. Kürtös jelezte a vendégek érkezését, akiket felvonó hídon bocsátottak be. Alispánjai a legnagyobb hódolattal járultak eléje, kezet csókoltak, ő pedig arcon csókolta és keblére szorította őket. A kastély termeit rokokó- és rene- szánszbutorok díszítették, ő maga nagy áldozattal gazdagította fegyvertárát, nagyér- tékü volt családi képtára és gyönyörű könyvtára is, amelyet minden lllésházy nagy szeretettel gyarapitott. Ebben a könyvtárban olyan ritkaságok voltak, mint a dubnici krónikának ismert emlék és egy Kor- vin-kódex, amely Verancsics Antal tulajdonából került az IHésházyakhoz. Páratlan bőkazütégét és * kőzügyék Iránti érzékét mi sem bizonyítja, jobban^ 'mint- az a nemes tény, hogy ! 835-ben, amikor úgyszólván már álig volt' vagyona, ezt a nagyértékü könyvtárat a Nemzeti: Múzeumnak adományozta. Egy-egy közgyűlés után száznál több vendéget látott magánál. Asztalánál a barokk szokása szerint zene játszott, saját vonósnégyest tartott, komornyikjai, inasai, hajdúi, szakácsai, kuktái, cukrásza, asztalterítője,. pincemestere, kapuőre volt és volt udvari lovagja Wodnyánszky nyugdíjas kapitány személyében, udvari tréfacsináló mestere és udvari orvosa, Gyürky doktor, a hírhedt alchimista, aki húsz éven át hiába kereste az élettinkturát. Tömérdek jóizü anekdota kering a dubnici várur életéről és ezek legnagyobb része meg is felel az igazságnak. Milyen volt az utolsó lllésházy? De alaposan tévedne az, aki valami csudabogarat, különc, bolondos várurat keresne benne, amolyan Mikszáth által megrajzolt besztercei várurat. lllésházy István kitűnő megyekormányzó* nagyszerű parlamenti ember, igazi kiművelt emberfő volt. Elmebeli képességeit már az 1790-es országgyűlésen felismerték. A köznemesség vezére, Vay József mondotta róla: „Annyi esze van, amennyi még egy kis urnák is elég volna, akinek esze után kell élnie." Ez a nagy ember szives és előzékeny volt embertársaival szemben, bár megkövetelte a személye iránti tiszteletet. A királyi javak igazgatója egyszer társaságban gúnyos célzást tett egyszerű családi gyűrűjére: — Ha én lllésházy István volnék, nem viselnék ilyen gyűrűt. Erre lllésházy fagyosan így felelt: — Ezt a gyűrűt ama lllésházy Istvántól örököltem, aki egy olyan urat, mint ön volt, felakasztatott. Tudjuk a történelemből, hogy István, a nádor, Somodi Lászlót, a bonorum regalium directort 1605-ben Trencsénben felakasztatta. . Jóságát és szívességét a legalacsonyabb rendüekikel szemben is éreztette. Jobbágyai sorsával szemben a legmegértőbb volt. Az 1813. évi borzalmas árvíz után, amely teljesen elpusztította a Vág völgyét, megnyittatta magtárait az éhező népnek. Amikor élete alkonyán birtokait eladta és jobbágyai búcsúra jöttek hozzá, a szlovák parasztok sírva csókolgatták a kezeit: ,,Mi lesz velünk, jó atyánk, hogy elhagysz?" Meg:ha- tottan válaszolta: — Atyátok elhagy ugyan, de hagy nektek egy synát, egy fiút. Birtokait ugyanis a dúsgazdag pénzfejey Magyar háziasszonyok lapja NAGYASSZONY Megrendelhető a PMH kiadóhivatalánál-4 Az ujtátrafüredi dr. Szontagh-Palace- szanatórium volt főszakácsának, jelenleg a budapesti margitszigeti Palota-szálló főszakácsának CSÁKY SÁNDORNAK A XX SZÁZAD SZAKÁCSflDVCSZETC cimü, III. javított és megnagyitott kiadású, 900 oldal terjedelmű könyve 98 Ke árban három havi részletfizetésre is kapható. Megrendelhető: a Prágai Magyar Hirlap kiadóhivatala utján, Prága II., Panská-u. 12. sz. delemnek, Sina bárónak adta el. A tren- csénteplici fürdőben ingyenes helyet biztosított minden rászoruló betegnek, ahogy 'följegyzik, még szegény, kaftános zsidóknak is. Ug? osztogatta szét vagyonát a rászorulóknak, hogy akiktől* jóindulatot látott, azoknak kötelezvényét egyszerűen széttép-* te. Amikor vagyonát likvidálnia kellett, akkor is lemondott köznemeseknél kihelyezett, mintegy 60.000 forintot kitevő pénzéről. Igazi keresztény halál Hírlapi cikk csupán ez a megemlékezés s. igy meg sem közelíti a teljességet. A célunk az volt, hogy bemutassunk egy nagy embert, egy nagy magyar lelket, emlékét felidézzük és arra is buzdítsunk, hogy a reá vonatkozó Írásos emlékeket a centennárium alkalmával kerítsék elő azok, akiknek ilyen ritka emlék birtokukban van. Igazi ur volt. Sokan nem úgy tettek volna, mint ő, hanem hitelezőik rászedésével igyekeztek volna menteni, ami menthető. Ő azonban felszámolt hatalmas vagyonával, mindenkit kielégített az utolsó krajcárig., nehogy valaki azt mondhassa, hogy az utolsó lllésházy megkárosította. Akkor visszavonult a megmaradt utolsó darab földre, a szarvai kastélyba, oda a Csallóközre, ahonnan. lllésházy István kiindult a családi hatalom megalapítására. Itt töltötte élete utolsó három évét. De már nagyon szenvedett, Rákbetegség kínozta. Báját 'keresztényi türelemmel és alázattal viselte, Baden- ben, ahol enyhülést keresett, halt aneg 1838 julius 31-én. Gyóntatója azt mondta: — Még nem találkoztam ilyen lélekkel, aki annyira beismerte volna a maga bűnös mivoltát, mint ő, annyira igyekezett volna megalázni magát az Ur előtt, aki bizonyára felmagasztalta őt... Talán vannak olyanok, akiknek módjukban áll most e napokban betérni az ősrégi Szent Péter-templomba, ott a kis csallóközi faluban. Emlékezzenek meg néhány szál virággal róla. Nagyon szerette a virágokat... AZ ŐSERDŐ-ÉRZÉK. Ez is van. Egy vadászember, aki Afrika belső részében sokat volt együtt négerekkel, azt állítja, hogy ezeknek különös érzékük van, amit legtalálóbban őserdő-érzéknek lehet nevezni. Európai ember nem tudja megmagyarázni, mily eszközökkel,, mi módon tud tájékozódni a néger a legsűrűbb őserdőben is. Ennek a vadásznak a fekete szolgái gyakran kijelentették, hogy ha a nap a hátukban van, akkor is pontosan kiismerik az égtájakat. De a feketék őserdő-érzéke arra is kiterjed, hogy már messziről, még ha soha nem jártak is arra, fölismerik valamely talaj minemüségét. A mocsaras vagy zord, köves talajt elkerülik, jóval mielőtt a közelébe érkeztek. Csalhatatlanul megérzik a folyó irányát, ha nem jártak is előbb a vizen. Egy njasza-szerecsen például, aki előtte teljesen ismeretlen vidékre jutott, hirtelenül megtorpant és irányt változtatott. Amikor megkérdezték, miért tért el a folyótól, ezt felelte: „A víz itt majd óriási Ívben halad tovább, uram. Jobb, ha mi megrövidítjük az utat." A térkép nem mutatta a folyó kanyarodását és semmi jelből sem lehetett rá következtetni, de a feketének mégis igaza volt. Kiderült, hogy ha nem követik a tanácsát, akkor húsz kilométeres kerülőt kellett volna tenni, mig igy csak három kilométernyi volt az ut. Ez a csodálatos érzék már a gyerekeknél is megnyilatkozik. Egy Hatéves néger fiú teljesen szűz őserdőn át éppen olyan csalhatatlan biztonsággal elkalauzolja a fehér embert, mint a legtapasztaltabb öreg vadász. A nők is rendelkeznek ezzel az érzékkel. Csak a partvidéken, ahol a civilizáció befolyása érvényesül, vehető észre a benszülöttek természetes érzékelnék, tehát az őserdő-érzéknek is a csökkenése.
