Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-30 / 172. (4615.) szám

Előfizetési ért évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, Szlovákiai 6S kárpátaljai ma^UaTSáü félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • . , fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— K(. Szerkesztőség: Prága II., Panská uiice 12, II. emelek • Kiadóhivatal: Prága II., Panská uiice 11, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ® © SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHfl. A helyesebb ut Runciman megérkezéséig a kormány gyors iramban elkészíti a nemzetiségi javaslatokat A lord már angolul megkapja a javaslatokat a kormány statiszti­kai adataival - - Gazdasági szakértőt is hoz magával Runciman Kisantantkörökben biztosan kínos fel- szisszenéssel vették tudomásul a jugoszláv miniszterelnöknek azt a kijelentését, bogy „szövetségeseihez hü marad, de élni és halni csak Jugoszláviáért hajlandó.” A jugo- szlávok gyorsan és ugylátszik alaposan ta­nulnak. Nem is olyan régi még az olasz barátság, de az olasz politika nevezetes ve­zérelvét, a sacro egoismot siettek átvenni —' s mit tagadjuk, igazuk van. Ahány pél­da, mind őket igazolja. Mennyit szidták Sztojadinovicsot, aki eltökélten és határo­zottan ment a maga utján, amely kizárólag K jugoszláv boldogulás útja volt s csak azt nézte, ami hazájának üdvöt hoz s igyeke­zett hatalmas szövetségeseitől s a nagy eu­rópai koncepcióktól annyira függetleníteni magát, amennyire csak lehetséges. Ez a politika tagadhatatlanul önző volt, de üd­vös és egészséges s mint látjuk, oda veze­tett, hogy Jugoszlávia minden határán ba­rátok állnak. Sokat szidták érte a mai mi­niszterelnököt, de ma már mindenki kény­telen beismerni, hogy neki volt igaza. Ma már azok is irigylik, akik tegnap még vészjóslóan csóválták fejüket politikája fölött. Ma már kezdik belátni dogmatikus kisantant-politikusok is, hogy ez a helyes ut s nem az, amelyik egy kisnemzetet ki­szolgáltat a nagyhatalmak versenyének. Hasonlítsuk össze húsz év jugoszláv és húsz év csehszlovák külpolitika eredmé­nyeit — s lehetetlen nem látni: melyik volt a helyesebb ut? Hova jutott az a külpolitika, amelyik csak a nagy európai távlatokra függesztet­te tekintetét, belement partnernek nagyha­talmak játszmájába, távoli szövetségesekre építette biztonságát? Oda jutott, hogy az angol felsőházban a külügyminiszter, az al­sóházban pedig a miniszterelnök „az euró­pai béke legsúlyosabb gondjának” dekla­rálta a csehszlovák kérdést... Na, de ne rekrimináljunk, nekünk igazán nem célunk e nehéz órák súlyát most növelni a soroza­tos 'hibák fölhánytorgatásával, bár könnyen kimutathatnánk, most a magunk igazát. Ol­csó dicsőség volna most a kínos tények so­rozatából kimutatni, mennyire igaza volt Szül’lő Gézának, aki éveken keresztül rek­lamálta, hogy Csehszlovákia külügyminisz­tere nem csehszlovák, hanem európai kül­politikát csinál, aki minduntalan sürgette, hogy keressen barátságot a köztársaság kormánya a szomszédállamokkal s ne te­gyen fel mindent egyetlen lapra, a francia külpolitika lapjára, mert súlyos csalódások érhetik. Senki olyan joggal nem élhetett e figyelmeztető szóval, mint a magyarság képviselője, hiszen ahány súlyos csalódás ért bennünket nemzeti történelmünk során, mind a francia politika szeszélyességének volt köszönhető. Hogy nem volt kákáncso- mókeresés, nem volt mindenáron való gán- csoskodás a magyar ceterum censeo, ha­nem őszinte jótanács, amit, ha idejében megfogadnak, ma sok minden másképpen lenne, — ma már látja az elfogulatlan cseh közvélemény is. Ma már maguk a csehek hangoztatják, hogy a szomszédokkal való megegyezés po­litikája jobb lett volna, egészségesebb lett volna. Ma nyugodtabban élne a köztársa­ság népe s nem lenne úgynevezett aggasztó európai kérdés, hogy mi lesz Csehszlovákiá­ban a szudétanémetekkel? ,Az orosz szövet­ség utján a három kisantantállam közül PRÁGA. — Ma délelőtt a koalíció hatos- bizottsága a járási és községi önkormány­zati reformra vonatkozó javaslatokat tár­gyalta. Hir szerint tárgyalásait a bizottság még ma, illetve holnap befejezi, egyben a kormánnyal is megegyezik az egyes vitás kérdésekben, úgyhogy az egész nemzetiségi kódex — a nemzetiségi statútum, a nyelv­javaslat és a közigazgatási reformjavaslat — hétföh már a koalíciós pártok vezetőinek és klubelnökeinek konferenciája elé kerül­het. Ezzel a nemzetiségi kérdések rendezé­LONDON. — Hirek szerint lord Runciman kíséretében Prágába készül Frank Asthon Gwatkin, a külügyminisztérium gazdasági osz­tályának vezetője, egyike a középeurópai gaz­dasági problémák legalaposabb ismerőinek. Gwatkin ötven év körüli, nagyon tapasztalt diplomata, aki tökéletesen beszél németül és franciául és alapos ismerője Középeurópa poli­tikai és gazdasági viszonyainak, Gwatkin a múlt év őszén autón beutazta e<|ész Középeurópát s annak idején hosszabb ideig tartózkodott Cseh­szlovákiában, ahonnan Németországba utazott. Ez év tavaszán hasonló tanulmányúton volt az Egyesült Államokban. Gwatkin munkamódsze­rének specialitása, hogy főleg a kisebb vidéki központokat keresi fel, mert ilymódon a lakos­ság valódi hangulatáról megbízhatóbb képet tud alkotni. Annak ellenére, hogy Gwatkin a Foreign Office alkalmazottja, hivatalos helyen megerősítik azt a korábbi hirt, hogy a külügy­minisztérium megbízottja nem kíséri el lord Runcimant. Gwatkint hivatala arra az időre, arnig Prágában lesz, szabadságolja és fizetést sem kap. Ilymódon akarják kihangsúlyozni, hogy ő is csak mint magánember tartózkodik Csehszlovákiában. Runciman, Stopford és Gwatkin úgyszólván éjjel-nappal tanulmányoz­zák a cshszlovák kérdést. Stopford negyven­nyolcéves magánember, aki többizben folyta­tott jelentős diplomáciai és gazdaságpolitikai egyedül Csehszlovákia követte Franciaor­szágot. Amikor alkalom volt olyan alapon békülni Németországgal, ahogyan Lengyel- ország békült, a csehszlovák külpolitika a németellenes front erősítésén buzgólkodott. Ne beszéljünk most Magyarországról. Ma­gyarország kormánya el van telve jóindulat­tal valamennyi szomszédja iránt, ennek számtalanszor adta őszinte tanujelét, de fü­lünkbe csengnek még Kánya Kálmán sza­vai s tudjuk, hogy Budapestnek is sok a fe- lejtenivalója, hogy Prágával békülni akar. Mutassunk rá arra, hogy nem volt szeren­csésebb ez a politika Varsó irányában sem? És Ausztria — mielőtt Ostmark lett belőle? Kell-e ma még, a történtek után, sere vonatkozó javaslatok a cseh körök vé­leménye szerint csehszlovák részről befeje­zést nyernének és megnyílna az ut a szu- détanémet párt és az egyéb nemzetiségek képviselőivel való érdembeli tárgyalásra. A véglegesen elfogadott szöveget angol nyelv­re fordítják és lord Runciman rendelkezé­sére bocsátják. Ezzel egyidejűleg az egyes minisztériumokban már összegyűjtik a szük­séges statisztikai, gazdasági, közjogi, törté­nelmi stb. anyagot^ hogy ezt is lord Rund­ban rendelkezésére bocsáthassák. tanulmányokat. így például Sir John Simonnal együtt ő készítette el a nevezetes „Indiai jelen­tést” és az Economicben a háborús felelősség kérdéséről tett közzé érdekes tanulmányt. Hlinkáék a statútum ellen A Slovák mai számában vezércikkben foglalkozik a nemzetiségi statútummal s an­nak néhány részét paragrafusokba szedve közli. A cikket a cenzúra több helyen kifo­gásolta. A cikk meglehetősen éles bírálatot mond a javáslatról és nem kobzott részében egyebek között ezeket írja: „Mi félreismerhetetlenül a csehek és szlo­vákok kapcsolatáról beszélünk. A csehek és szlovákok kapcsolatáról van szó, mely­nek célja ennek az államnak a fönntar­tása és biztosítása. Az odiózus „egység” vagy „szolidaritás” helyett mi mindig „kapcsolatról” beszélünk. Ez a kifejezés két partnert föltételez, a cseheket és a szlovákokat. Ennek a kapcsolatnak, nem pedig a csehszlovák nemzeti vagy nyelvi egységnek kell kifejezésre jutnia minden törvényben és ennek a kifejezésnek ki kell domborodnia a nemzetiségi statútum­ban is. A nemzetiségi statútum abban a formájában, amint az most nyilvánosság­ra került, nem felel meg sem a németek­nek, sem a szlovákoknak. Ezt a prágai kormánynak számba kell vennie.” részletesen indokolni, hogy soha *rosz- szabbkor nem lehetett volna fölvetni azt a bizonyos Bécs—Prága—Budapest há­romszög-elméletet, amely még elméletnek is torz volt, pedig jaj de szép álmokat szőttek köréje. Igen, rossz volt az ébredés ezekből az álmokból és még sok egyéb álomból is, — de most már aztán igazán ébredés legyen! Ébredés és gyors alkalmazkodás a valóság légköréhez és életszabályaihoz. Ezért hivatkozunk a jugoszláv példára. Mert az eredmények a jugoszláv külpolitikát igazolják. Mert Jugoszlávia szakítva minden világpolitikai teóriával, a mindennapi élet józan parancsait követve kereste a maga legteljesebb biztonságát és gazdasági érvé-^ A Nemzetiségeknek átadott javaslatok érvénytelenek? Tegnap teljes terjedelmében közöltük a Cseh­szlovák Sajtóiroda félhivatalos jelentését a nem­zetiségi statútum, a .nyelvtörvényjavaslat és a közigazgatási reformjavaslat részleges közlése tárgyában. E nyilatkozat kapcsán a szudétané- met párt lapjai' ina a következő nyilatkozatot hozzák: — A mértékadó hivatalos tényezők e nyilat­kozata rendkívül nagy csodálkozást keli. A prá­gai lapok tagadhatatlanul jelentős és lényeges részeket közöltek a statútumból, illetve a nem­zetiségi csoportok képviselőinek átadott terve­zetből. Ugyanez vonatkozik a nyelvtörvényre is. A javaslat hivatalos átnyuj fásából arra kel­lett következtetni, hogy a nemzetiségi statú­tum és az uj nyelvtörvény tervezetét legalább is a miniszterek politikai kollégiuma hagyta jó­vá. A kormány e lezárt javaslatait és a SdP memorandumát a julius 15-i hivatalos jelentés további tárgyalások alapjának nevezte, A most kiadott hivatalos jelentésnek csak az lehet az értelme, hogy a kormány a nemzetiségeknek már átadott javaslatokat többé nem tekinti ér­vényeseknek és hogy uj javaslatokat akar át- nyujtani. A SdP tárgyalói számára azonban ezek teljesen ismeretlenek* Miről tárgyalt a minisztertanács? A csehszlovák minisztertanács ma délután hat órakor tartott ülésén a Franciaországgal kötött kereskedelmi szerződés egy pótegyezményének ratifikációs javaslatát tárgyalta, mely pótkontin­genseket állapit meg. Ezen kívül a miniszterta­nács jóváhagyta az afganisztáni Kabulban szer­vezendő csehszlovák követség tervezetét. A mi­nisztertanács foglalkozott a legutóbb kiadott amnesztiaren­delettel kapcsolatban kibocsátott közigazgatási kihágási ügyekre . vonatkozó közkegyelemmel, különös figyelemmel a Szlovákiában és Kárpát­alján hatályos kihágási törvényre. A jóváhagyott rendeletek között szerepelt a mü­nyesülését. Emlékszünk a lesújtó kritikára, amivel bizonyos prágai körökben illették Sztojadinovics politikáját, mely — e kritika szerint — túlságos üzleties volt s nem né­zett messzebbre a legközvetlenebb anyagias érdek szemhatáránál. Noshát, az élet ezt az úgynevezett szűklátókörű, gyakorlatias poli­tikát igazolta. Ma Jugoszlávia a legmele­gebb barátságban él Olaszországgal, elin­tézte vitáját Bulgáriával, Romániához a szö­vetség szálai fűzik s most készül Magyar- országgal összemelegedni. Ha Sztojadino­vics holnap körültekint, jóleső érzéssel álla­píthatja még, hogy hazája határain baráti nemzetek élnek. Gazdasási szakértő lord Runciman kíséretében e _ Ma: flagy rádió melléhiet 18 °ldal< Ara Ké U20 172 (4615) szám ■ Szombat ■ 1938 julius 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom