Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-22 / 165. (4608.) szám

XVII. évf. 165 (4608) szám ■ Péntek ■ 1938 julius 22

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kén külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. Igya* ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

A szlovákiai es kárpátaljai magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 11, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. ® •

SÚRGÖNYC1M HÍRLAP, PRAHA.

A kassai kiállítás

Tisztázódik az európai helyzet

Chamberlain az orotz-fzövetség ellen

és Németország mellett

Az angol sajtó feltűnő németbarát hangon ír • El kell ismerni Németország természetes szerepét Közép- és Délkeleteurópában — Francia, angol és német álláspont a csehszlovák kérdésben —

(s. i.) KASSA. — Néhány nappal ezelőtt nyílt meg a kassai kiállítás, amelyet országos jelleggel, hatalmas költséggel a köztársaság húszéves jubileuma alkalmából, továbbá — a város polgármesterének megnyitó szavai szerint — a 60 éves Hodza miniszterelnök tiszteletére rendeztek meg. Ha elfogadjuk az általános tételt, hogy minden kiállítás sikere elsősorban a látogatottságtól függ, úgy sajnálattal kell megállapítanunk. hogy a siker egyelőre nem mutatkozik meg Kassán. Alig néhány nappal a megnyitás után kevesen látogatják a kassai ■kiállítást és a látogatók nincsenek elragadtatva a látottaktól. A rendezőség hatalmas idegenforgalomra rendezkedett be, arra számított, hogy a szállodák korántsem lesznek elegendőek az idegenek befogadására és számos felhívásban fordultak a lokálpatrióta lakossághoz, 'hogy jelentsék be üres szobáikat, mert csak igy tudnak gondoskodni az ideözönlő idegenek elszállásolásáról. Nos, eltekintve az első két naptól; nemcsak a magánosok szobáira nincs szükség, de a szállodák is félig üresek.

Nem lehet félreérteni, hogy mit jelent ez. Azok, akik kezdettől fogva bizonyos aggodalommal figyelték, hogy miként készül a kassai kiállítás, most már egészen felfokozott és jogos aggodalommal várják, hogy miként fog lefolyni. Vájjon az elkövetkező hat hét alatt megtérülnek-e a hatalmas kiadások, amelyekbe a kiállítás került? A beavatottak szerint mintegy hétmillió koronát építettek bele a kassai kiállításba és egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy kinek a terhére fog menni a várható deficit. Attól tartunk-, hogy igen tetemes kockázat fog hárulni Kassa város adófizető polgárságára, a város amugyis nehezen küzködő őslakosságára. És bennünket főleg ebből a szempontból érdekel és aggaszt a kiállítás ügye. Ebből a szempontból kívánjuk, hogy a kiállításnak meg legyen a várt anyagi eredménye. Attól tartunk, sajnos, hogy a kívánságunk jámbor óhaj marad.

Eddigi beszámolóinkban sem titkoltuk el ama nézetünket, hogy az elsősorban politikai demonstrációnak készült kiállítás aligha fogja felkelteni azt a hatalmas érdeklődést, amely számvetési alapja lehet egy ilyen költséges vállalkozásnak. A politikai beállítás felől nem hagyott bennünk kétséget sem a polgármester, sem a kereskedelmi miniszter beszéde a megnyitáson. Annál ke- vésbbé marad bennünk kétség a kiállítás igazi céljairól, ha végignézzük a nagyszabású, betonból épített központi csarnokokat. Az itt kiállított szobrok, képek, fényképek, főleg pedig grafikonok és összehasonlító táblák kivétel nélkül a húszéves köztársaság dicsőségét hirdetik. A cél, amit e kiállítással szándékoztak elérni, mindenesetre tiszteletreméltó, de vájjon — és bennünket, a pénzünkért aggódó kassaiakat ez érdekel leginkább — kifizetődő vállal- kozás-e? Nem lett volna-e méltóbb helye az ilyen gyűjteménynek valamely állandó jellegű állami kiállításon, múzeumban, ahol a rendezési költségek és a bevételi rizikó túlnyomó része nem egy város lakosságára nehezül, de az egész állam lakossága között oszlik meg? A kassai kiállítás mindössze hat hétig marad nyitva, a gondosan összeszedett és elrendezett. anyagot aligha tekinthetik meg itt, a messze keleten levő városban azok a tömegek, akikre az ilyen kiállításnál számítani keik akiknek az ilyen

PARIS. — Lord Hafrfax tegnap úgyszólván egész nap tárgyalásokat folytatott részben Bonnet külügyminiszterrel, részben pedig Daladier miniszterelnökkel és e tárgyalások folyamán felgöngyölítették az egész európai kérdéskomplexumot, de elsősorban foglalkoztak a csehszlovák és a spanyol kérdéssel. A különböző francia és angol lapvéleményekből, valamint beavatott politikai körök nézeteiből a következő kép alakul ki: Anglia és Franciaország között az alapvető kérdésekben teljes az egyetértési, ami egyébként kifejezésre jut abban a kommünikében is, amelyet lord Halifax tegnapi tárgyalásairól az esti órákban kiadtak. Anglia mindenesetre több rokonszenvvel nézi Németország bizonyos közeledési törekvéseit, mint Franciaország. A francia lapok beállítása szerint Wiedemann londoni misz- sziója nem ötletszerűen jött létre, hanem egyik állomása egy széles alapon elgondolt diplomáciai manővernek. Ezzel a manőverrel Németországnak az a célja, hogy a négy nagyhatalom, Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország a csehszlovák nemzetiségi probléma rendezésénél patrónusként lépjen föl és hasson oda, hogy Csehszlovákia politikai magatartása Kö- zépeurópában neutralizálódjék. Németorkiállitás elsősorban szánva van.

Számunkra nem elsőrendű, de talán nem elhanyagolható kérdés az, hogy a kiállításon látható táblázatok és kimutatások, amelyek a nagyszerű fejlődést vannak hivatva elénk tárni, elég objektivek-e, tehát elég tanulságosak-e? Az összeállítás és a demonstratív beállítás szinte azt látszik elhitetni egyes tapasztalatlan szemlélőkkel, hogy itt azelőtt semmi sem volt, hogy minden az elmúlt húsz esztendőben létesült. Talán meggyőzőbb és érdekesebb képet kapott volna a látogató, ha az összehasonlítás nemcsak a húsz év előtti és a mai állapot között történt volna, hanem harmadik tényezőnek szerepeltették volna az általános európai fejlődést az elmúlt 20 évben. Ha éppen a magyar uralom idejéből való kezdeti képet vették ala- lom idejéből való kezdeti képet vették alapul. úgy talán nem lett volna érdektelen belevonni az összehasonlításba azt a képet is, amelyet a mai Magyarországon húsz év alatt végbement fejlődés mutat építési, gazdasági, kulturális, népoktatási, technikai stb. téren.

De ez, ismételjük, számunkra másodrendű fontosságú kérdés. A döntő szempont az marad, hogy miként kisebbítette a politikai beállítás a kassai kiállítás üzleti kilátásait. Kétségtelennek látszik, hogy a politikai demonstráció kihangsulyozása miatt szorult háttérbe a magánkiállitók részvétele, holott éppen ezen a téren lehetett volna olyasmit

5zág ennek fejében hajlandó egy nyugateurópai légi egyezményhez csatlakozni. Politikai körökben rámutatnak arra, hogy Angliát a nyugateurópai légi egyezmény közelről érdekli s ennek érdekében bizonyos áldozatokra is hajlandó. Wiedemann küldetése többé-kevésbbé emlékeztet arra a misszióra, amellyel annakidején Chamberlain bízta meg lord Londonderryt, egyik bizalmas barátját, aki nemrégiben a berl’ini légügyi kongresszuson résztvett és akkor Göringgel Karinhallban tanácskozott. Chamberlain pünkösdi szabadságát Lon- donderry birtokán töltötte s ekkor alkalma volt tájékozódást szerezni a németek álláspontjáról. Hitler bizalmi embere állítólag most arra az alapra tért vissza, amelyen annakidején lord Londondérry és Göring között a tárgyalások megindultak. A németeknek az a törekvésük, hogy ebbe az elAz angol és a francia álláspont mellett a német álláspont a következőkben foglalandó ősz- sze: Mindenekelőtt a Timesnök abból a meg- állapitásából lehet kiindulni, hogy a külpolitika irányítása jelen pillanatban nem a Wilhelm- strasseből, hanem Hitler berchtesgadeni villájányújtani, ami felkelthette volna a látni, tanulni, szórakozni vágyó nagy tömegek érdeklődését. A kiállítások közönsége arra számit, hogy a technika fejlődésének legújabb csodáit, az élet szebbé és könnyebbé tételének megkapó eszközeit fogja látni. Hát ilyesmiről szó sincs a kassai kiállításon. A néhány nagy reprezentáns cégtől eltekintve még a híres és mutatós csehországi és morvaországi gyáripar sincs képviselve és — ami nekünk legjobban fáj — úgyszólván teljesen távolmaradt a kiállítástól a régi, tradicionális hirü, művészi kassai és szlovákiai kézműipar. A magánkiállitók pavilonjaiban nagyrészt gyári tömegcikkeket, sőt közönséges vásári árut lát a látogató, a technikai kiállítás gépei között pedig főhelyen láthatja azt az állomási jelzőkészüléket, amely még a MÁV idejéből maradt itt.

Hogy a kiállításnak ez az úgynevezett attrakcionális része nem vonzza a nagy tömegeket és nem képes megteremteni a várt nagyszabású idegenforgalmat, az nem csodálható. Annál kevésbbé csodálható, mert hiszen meg sem történtek az igazán szükséges intézkedések az idegenek idecsábitásá- ra. A rendezőség mellett működő propagandabizottság életrevaló javaslatait egyszerűen ad acta tették.

Hogy az idegenforgalom és a magánkiállitók résztvétele oly gyengén van megszervezve, hogy a látogató néhány elemi igégondolásba kapcsolják be a csehszlovák kérdést is. Lord Halifax állítólag Párisban puhatolózott a franciák véleménye iránt e kérdésben. Anglia a priori nem utasította el ugyanis a német javaslatot, de a franciák nélkül nem hajlandó semmiféle nemzetközi akcióban résztvennL Ami a párisi tárgyalások második főpontját, a spanyol kérdést illeti, e tekintetben a francia és angol államférfiak egyetértenek abban az óhajban, hogy a benemavatkozási bizottság működését siker koronázza. Az angol-olasz egyezmény érvénybe lépése változatlanul a spanyol probléma rendezésétől függ. Ennek ellenére az angol kormány szívesen látná a Franciaország és Olaszország közötti viszony megajvulását, bár e tekintetben az iniciativát nem halandó kézbevenni és az az óhajtása, hogy a két érdekelt állam közvetlenül lépjen érintkezésbe.

bői történik. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Wiedemann küldetését alaposan előkészítették és hogy Berlin már régóta keres kapcsolatot Londonnal. Nem a hivatalos diplomáciai utat választották, hanem Hitler személyes megbízottját küldte el Chamberlainhez. Német felnyét sem elégítheti ki a kiállításon, hogy a gyűjtemények elrendezésén még mindig dől-, goznak, hogy az ötödik napon még nincsen vendéglő, nincsen trafik és sok más ilyen apróság, — mindennek okait szintén a politikai beállítottságban kell keresni. Nemcsak abban, hogy a politikai demonstráció szorította háttérbe a gazdasági meggondolást, hanem abban is, hogy az aktív rendezésből kihagyták a helyzettel ismerős, tapasztalattal biró itteni őslakos szakembereket és a kiállítás központi szervezését egy morvaországi „szakértőre” bízták, akinek dicső munkája most ilyen aggasztó eredményekben mutatkozik meg..

Az országos kiállítás megrendezését nem merték kassaiakra bízni. A polgármester megnyitó beszédében arra hivatkozott, hogy még nincs tradíciónk kiállítások rendezésében, most tanuljuk ezt a mesterséget. Mi más véleményen vagyunk. Kassán már rendeztek kiállításokat és országos ünnepségeket is. Utoljára 1922-ben volt Kassán kiállítás. Az nagyon jól sikerült és a megnyitáskor készen is volt. Az akkori kiállítást még őslakosok rendezték. Azóta fejlődött a világ.

Mi nem a tradiciónélküliségre gondolunk, ha a mostani kassai kiállítást szemléljük. Nekünk —• akaratlanul — a legutóbbi tátrai Fis-versenyek rendezése jut eszünkbe. Magunk sem tudjuk, hogy miért...

Német álláspont a csehszlovák kérdésben