Prágai Magyar Hirlap, 1938. július (17. évfolyam, 148-173 / 4591-4616. szám)

1938-07-22 / 165. (4608.) szám

•SBKCiúIAA&fZAk-l ÍIRLflB 19^S jV'i’3 22. péntek. íSSjitai^iah^dÉÉMÍííi&aíiijiCiiMriiMaiÉÉíttÉikiiáfiíéÉiB fogás szerint a csehszlovák kérdés európai je lentőségét eltúlozzák. Kétségtelen, hogy Német' ország a szudétanémetek törekvéseit minden módon támogatja, A szudétanémetek önrendel' kezési joga olyan német érdek, amely nem tűr kompromisszumot és amelybe német felfogás szerint Franciaországnak és Angliának nincs jo­ga beavatkozni. Németország békés megoldást óhajt, mind nagyobb mértékben arra a meg­győződésre jut azonban, hogy a szudétanéme- tek nem jutnak békés eszközökkel jogaikhoz, h« Anglia és Franciaország nem világosítja fel kel­lő nyomatékkal a prágai kormányt arról, hogy Csehszlovákia sorsa iránt tanúsított érdeklődé­süket nem lehet minden esetben támogatásként felfogni, A Times kritikája Az angol sajtó behatóan foglalkozik a német- csehszlovák kérdéssel. A Times mai számában a lap berlini munkatársa ismerteti a német állás­pontot, amely megfelel a fent ismertetett véle­ménynek. Hozzáfűzi azonban, hogy mindaddig, mig Anglia és Franciaország a prágai kormányt nem világosítja fel arról, hogy érdeklődésük nem jelent feltétlen támogatást, Prága be fogja érni propagandisztikus eszközökkel, amelyek talán megőrzik számára a külföld rokons zen vét, de fokozni fogják a szudétanémetek elkeseredé­sét és a birodalommal való megegyezést mind nehezebbé teszik. Ez a politika — állapítja meg a lap — minden pillanatban veszélyes lehet Európa békéjére. A Daily Telegraph úgy tudja, hogy' Halifax Wiedemannal két és félórás ta­nácskozást folytatott és hogy Hitler bizalmi em­bere az angol külügyminisízemek részletes ira­tot adott át, amelyben a német-csehszlovák kér­dés minden vonatkozásában fel van tárva. Ezt az iratot egyébként Halifax francia kollégájának bemutatta párisi látogatása során. A lap egyéb­ként úgy tudja, hogy Wiedemann látogatására bizonyos angol körök kezdeményezése adott al­kalmat. Ezek a körök már korábban is szorgal- mazíák Berlin és London barátságát. Ezúttal rámutattak arra, hegy a csehszlovák kérdés rendezése szempontjából is hasznos lenne meg­ismerni Hitler véleményét. A közvetítőit Wiede- marni egyik barátja vállalta és az ő berlini ut­jának a következménye volt a londoni látoga­tás. Mindenesetre a Daily Telegraph azt írja, hogy a német hivatalos köröket némileg zavarja ez a körülmény, hogy Wiedemann londoni lá­togatása nyilvánosságra került. A News Chro- nicle szerint egyelőre közvetlen német-angol tár­gyalásokra nem kerül sor, E tárgyalások meg­indulásának, a lap véleménye szerint, a cseh­szlovák kérdés rendezése az előfeltétele. Élén­ken kommentálják az angol lapok még azt a kö­rülményt is, hogy von Dirksen londoni német nagykövet hétfőn hosszabb beszélgetést folyta­tott Cadogan külügyi alállamtitkárral. Politikai körökben úgy tudják, hogy ez a beszélgetés is a középeurópai kérdéssel foglalkozott. Chamberlain hajthatatlan LONDON. — A párisi királylátogatés alkalmával folytatott tárgyalások, úgy lát­szik, lényegesen hozzá fognak járulni az európai helyzet tisztázásához. Ma már meg lehet állapítani, hogy Chamberlain a rend­kívül erős baloldali nyomás ellenére is kitart régi álláspontja mellett és az a célja, hogy a nvugateurópai nagyhatalmak között ered­ményes békeakciót kezdeményez. Ma is az a célja, ami kezdetben volt, hogy neutraiizálja Paris szövetségét Moszkvával és Németországnak elismertesse természetes szere pét Közép- és Délkeleteurópában. Ami pedig j csehszlovák kérdést illeti, a Daily Telegraph úgy tudja, hogy Anglia és Franciaország kor mánya ismét azt a tanácsot fogja adnj Prágá nak, hogy a szudétanémetekkel folytatott tár gyalást a nagyobb engedékenység szellemében folytassa. Az Evening Standard és az Evening News a legnagyobb nyomatékkai hangoztatják a német-angol megbékülés szükségességét. Az Evening Standard szerint nincs komoly akadálya a két nagyhatalom megegyezésének, Németország és Anglia között csak néhány fontos kérdés van, amely tisztázásra vár. így el­sősorban a gyarmati probléma, e tekintetben pe­dig Angliára vár a feladat, hogy az iniejativát kézbevegye. Az Evening News véleménye sze­rint az angol-német megegyezés az egytlea mód, amely ,.elűzheti Európából a bizalmatlanságot és a teleimet és megakadályozhatja a háborút". A kormány — Írja a lap — és az angol nép nagy többsége jó viszonyban akar élni Német­országgal. Wiedemann londoni utjának prágai visszhangja PRÁGA. Wiedemann londoni útjáról a Die Zeit mai számában a Reuter-iroda nyomán a következőket jelenti: — Wiedemann kapitány Londonban, úgy látszik, a csehszlovákiai probléma megoldásá­nak sürgősségére utalt s kijelentette, hogy a megoldás már semmi további halogatást nem tűr. Noha Londonban hivatalosan azt han­goztatják, hogy Wiedemann kapitány útja tisztára magánjellegű volt, mégis szabad arra ualni, — jegyzi meg a Reuter-iroda híre, *— hogy bizonyos körülmények között nem szo­katlan hírvivőket küldeni a külföldre, akik ott első kézből szerezhetnek híreket a helyzetről. Ismeretes, hogy Hitler szélsőségesen elégedet­len amiatt, hogy a szudétanémetekkel való tárgyalások nem jutnak előre és Londonban semmiszin alatt sem tartják felfoghatatlannak, ha Wiedemann,* akit főnöke közvetlenül kül­dött, a lelhető legnagyobb nyíltsággal mondott valamit, amit a diplomaták rendesen más sza­vakkal fejeznek ki, A Právo Lidii nézete Wiedemann utjávai a szociáldemokrata Prá­vo Lidu vezércikkben foglalkozik s ezt a követ­kező fejezettel zárja: — Akárhogyan is álljon a helyzet, a jövőben Mária anyakirályné halála miatt megint elmarad Károly király londoni utazása Románia valamennyi felekezetinek templomában gyászistentisztelet lesz a temetés napján BUKAREST. — Károly román király — mint ismeretes — már többször elhalasztotta londoni látogatását s legutóbb a királyláto­gatást októberre tűzték ki. Ez a látogatás Mária királyné halála miatt ismét elmarad, mert a hathónapi gyász miatt a román ki­rály nem vehetne részt a londoni ünnepsége­ken. A román király minden valószínűség szerint a jövő tavasszal látogat el Lon­donba, Ferdinánd király halálának évfordulója BUKAREST. — Sinajában az esős idő ellenére is sokezer ember zarándokolt a ki­rályné ravatalához. Csütörtök reggel félki- lenc órakor a koporsót ágyutalpakra he­lyezték s a gyászmenet elindult Bukarest felé. Érdekes egyébként, hogy most van Ferdinánd király, Mária király­né férje halálának tizenegyedik évfordu­lója, ••• .< .- ( • • ■ Az évforduló alkalmával a királyi család tagjai koszorút helyeitek Ferdinánd király sírjára. A stockholmi román követ táviratban kö­zölte, hogy a svéd királyi udvarban Mária királyné halála miatt háromhetes gyászt ren­deltek el. A vallásügyi miniszter kérést intézett Ro­mánia valamennyi egyházának vezetőjéhez, hogy vasárnap, a királyné temetése napján délután 5 óra­kor valamennyi templomban gyászisten­tiszteletet tartsanak. A gyászistentiszteleteken részt vesznek a politikai és katonai hatóságok képviselői is. A hadsereg gyásza A hadügyminiszter Mária királyné halála alkalmából érdekes napiparancsot adott ki. A napiparancs szövege a következő: — Nagy királynénk, aki az első vonal­ban buzdított, aki a lovasság élén vágtatott, aki félelem nélkül szorgoskodott a kolerás és tifuszos betegek között, aki a legoda- adóbban ápolta a sebesülteket és kiérdemel­te a sebesültek anyjának nevét, eltávozott közülünk. Eltávozott oda, ahol találkozik Ferdinánd királlyal 0 a többi hőssel, őriz-' zétek meg szeretetten nagy királynénk em­lékét. „ ' . még sok fáradság és nehézség vár reánk, nem a mi hibánkból, hanem abból a tényből, hogy mint nemgleichschaltolt alakulat a hitleri Németország keleti tervei útjában állunk. Ezt mi jól tudjuk. És ha a rajtaütéses háború lehetőségének veszé­lyét nagy valószínűség szerint elkerültük, úgy még mindig számolnunk kell más lehetőségekkel és egyéb taktikával, ugyanannak a problémának másfajta változataival. Idézzük például ezzel kapcsolatban azt, amit a londoni News Rewue szerint Göring miniszter a legutóbbi berlini re­pülésügyi kongresszuson mondott az egyik fran­cia kiküldöttnek: „A szudétanémetek októberig német polgárok lesznek. Nem fogjuk ezt az or­szágot meghódítani, hanem az önmaga adja meg magát. Májusban nem értünk el semmit, mert azt gondoltuk egyszerűen, hogy elvehetjük azt, amit akarunk. Most azonban már okultunk." Göring nézete szerint tehát Csehszlovákia maga esik le Németország ölébe. Göring talán a már gyakrabban emlegetett ama tervre gondolt, mely Csehszlovákja bekerítésével számol (előbb gaz­dasági, azután katonai bekerítéssel) Magyaror­szág „csatlakozása" révén; ugylátszik, hogy e tervben Lengyelországnak is jutott valami sze­rep. Hogy Magyarországnak a Németország te­rületébe való becsatolása komoly volt, ezt az olasz politika nagy aktivitása mutatja, mely ép­pen e terv ellen irányul s amely Középeurópában saját, külön erős blokkot akar kialakítani. Lát­ható tehát, hogy a „miként menjen ellenünk?" kérdés Wiedemann kapitány útja után is nagyon aktuális és eleven. De a mi éberségünk és el­szántságunk, hogy nem adjuk meg magunkat, nem kevésbé eleven —- fejezi be a Právo Lidu vezércikkét. A Kereskedelmi Bank ui elnöke Teleizky János, vezérigazgatója Lamotte Károly lett BUDAPEST. — (Szerkesztőségiünk telefonje- k-ntése.) A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szerdai ülése Weisz Fülöp elnök és Stein Emil vezérigazgató nyugalomba vonulása által megüre­sedett állásokra megtartotta a választást Az uj elnök Teleszky János, az uj vezérigazgató pe­dig Lamotte Károly alpolgármester lett, Frank német igazságügy minisz­ter Londonban LONDON* — A Yorkshlre Post Jelentése szerint nagyobb német jogászküldöttség érkezett Londonba, amelynek élén dr. Frank birodalmi igazságügyminiszter áll Rajtakivül két magasra^* gu német bíró, tíz ügyvéd és számos igazság­ügyi tisztviselő van a küldöttségben. Hivatalos látogatást fognak tenni a legfelsőbb bíróságnál és &z alsóházban. na HALÁLOS REJTÉLY Elbeszélés -r Irta: Sebes! Ernő Portugália elismerte az olatz császárságot RÓMA. — Ciano gróf kü'ügyminiszter teg­nap fogadta Portugália követét, aki közölte a külügyminiszterrel, hogy kormánya elismeri az impériumot. Ciano gróf tudomásul vette a por­tugál kormány elhatározását es kijelentette, hogy kormánya mindenkor értékelni fogja ezt az el­határozást. 1* Olyan förtelmes forróság szakadt a kisváros­ra, hogy a levegő is reszketett s már csak izzó fátylakon át lehetett látni a vibráló mipdensé- get. A Fő-uccának a hátsó udvari pincelakásai felől nehéz és alattomos párák szálltaik föl, de ugylátszik kényszerleszállást kellett végezniök s azokat, amelyek az első emelet magasságáig ju­tottak, a kánikula kíméletlenül magába nyelte. A főpostával szomszédos udvarban egy későn ébredt kakas még álmosan kukorékolt az elillant hajnal után, de a tüzes nap azt is elaltatta. A cse­léd az első emelet gangjáról szorgalmasán rázo- gatta a portörlőiongyot s már most kora reggel is izzadt a képe. Szinte szemmelláthatólag má­sodpercek alatt születtek meg a szereplői. Mikor a kötényével letörölte a verejtéket, észrevette, hogy a másodemeleti manzárd ajtaján az asszony erősen figyelve lenéz a mély és meredek ud­varba. — • Tessen vigyázni — ordított a cseléd. — Még ki teccik esni ... —- Az aggodalom jogos volt, mert a manzárd ajtaja kifelé nyílt, rozo­ga ajtaja teljesen megbízhatatlan volt és az er­jkélyt évekkel ezelőtt különben is lebontották, írért úgyis nagyon ingatagon lebegett az első eme- eti folyosó fölött. Az asszony az ijedős cseléd hangjától megha­tódva csakugyan hátrahuzódott, amit a cseléd hálás és fellélekző megkönnyebbüléssel vett tu­domásul. Közben a kapu felé pillantott s lelken­dezve újságolta az asszonynak: — Gyün már a naccsága. Reggel nyolc óra lehetett s az udvarban csak­ugyan feltűnt a füszeresné. Erősen lihegve ment fel a lépcsőkön, de a szókatlan lihegéséért nem csak a kacskarjngós, nehéz lépcső volt felelős, hanem a szokatlanul nagy meleg is. A füszeres- nét Knapik fényképész özvegye hivatta a cseléd­del. Özvegy Knapikné e’ébe sietett legjobb ba­rátnőjének s majdnem siró hangon hadarta: — Irmuska, ne haragudj, hogy ilyen korán hivattalak, de muszáj veled éri megbeszélni. . i lmusk* tágra nyílt szemmel néate a fiatal özvegyet, aki a váratlan haláleset óta pár nap alatt éveket öregedett. Az előszoba falitükre kí­méletlenül'megmutatta a kettőjük közötti különb­séget. A gyászruha szinte tárgytalanná bágyasz­totta még nemrégiben irigyelt és kívánatos teste vonalait, amelyek céltalanul pihegtek bele a kö­zömbös levegőbe és a fájdalmat ígérő szürke holnapba. Rajta pedig friss lendülettel és kacér színekkel duzzad az élniakarás. Szinte kihívó­nak tetszett ebben a lakásban, ahol még frissen virult a gyász. A füszeresné pisze orráról mint­ha lecsúszott volna a részvét, alakját pedig gondtalan, színes blúz lebegte körül, azzal a könnyedséggel, amely itt a gyász tőszomszéd­ságában annál kinzóbban hatott. Irmuska dacá­ra annak, hogy nagyon kiváncsi volt a szokat­lan hívás miatt, közben még azt is megfigyelte, hogy barátnőjének b^oldali arany szemfoga, amely eddig olyan frissen fénylétt szabályos Íve­lésű ajkai között, most mintha kü'ön is gyászol­na, annyira bágyadtan és hervadtan szomorko- dott a tompa fénytörésü szülékben. A cselédet js kínozhatta a kíváncsiság ördö­ge, mert ő is bejött a szobába s fontoskodó, széles mozdulatokkal éreztette szükséges jelenlé­tét, de az özvegy egyetlen néma intésével á má­sik szobába invitálta Irmuskát. — No beszélj mór, Magdus, — biztatta az öz­vegyet Irmuska, aki beült, helyesebben beömlött egy széles karosszékle és várta a titkot. Az özvegy nem is hallotta legjobb barátnője biztatását. Tekintete lesiklott a szóba bútorza­táról, áthatolt a falakon, már nagyón messze kóborolt és elrévedezése tompa kábulatában, talán nem is érezte a vendég jelenlétét. A halál­eset óta számtalanszor menekült igy a nézése a megszokott és lezárt otthon keretei mögül egy végtelen, nyílt v'lágba, ahol a dolgok mellett el­suhan minden érzéke, mert csak egyet lát, min­dig ugyanazt, Knapik Artúr fényképészt, aki az övé volt egy látszólagos örökkévalóság óta s most mát nincs. Az. hogy meghalt, távolról sem fejezte ki azt a felfokozott veszteséget, amit mki a kereszttel 4»«flt*té*ett jelantett, Főleg azóta, hogy valóban csak puszta név volt és egyéb semmi. Újból és újból megjelent a meg­boldogult feje abban a kitörölhetetlen pózban, amellyel mintegy bocsánatot kér tőle közönyös arckifejezéssel, azt is mondhatni: elnézést kér, amiért oly hirtelen el kellett menni, nemcsak ha­zulról, de általában erről a világról. Egyetlen pillanat alatt lejátszódott előtte szegény férjé­nek megdöbbentően gyors „elmenetele". Vacso­ra után azzal ment le, hogy megveszi az Esti Újságot, mert enélkül nem tudott elaludni. Éjjeli szekrényének elmaradhatatlan kelléke volt a lap,' Már hozta is gondosan behajtva kabátja zse­bében, mert ő nem volt olyan kapkodó ember, mint a többi, útközben soha sem nézett bele az újságba, ezzel talán sérelmet követett volna el imádott nejével szemben, ö nem akarta külön bezsebelni a szenzációkat. Majd otthon az ágy­ban, közösen fogják élvezni a legújabb híreket. De erre már nem is került a sor. Alig jött fel a lépcsőn, azzal a ráérő kényelmes járással s már útban volt a műterem felé, amikor hirtelen a szi­ve felé kapott s nyomban összeesett. Az asz- szony a konyhában volt éppen, a tompa és gya­nús zuhanásra kirohant a lépcsőházba s a vá­ratlan szörnyű látványtól felsiikoltva, már csak elmosódva látta, mik is történnek körülötte. Pár perc múlva összeszaladt az udvar, a házmestér- né a szemben lévő cukrászdából telefonált a háziorvosért, de amíg az orvos megérkezett, már megérett a helyzet arra, hogy az orvos még az ajtóból állapíthatta meg a diagnózist, — Agy­vérzés — mondta halkan maga elé, mintegy el- tnsuiyozni akarván az esetleges megszólaló el­lenvélemény', 'jégzacskót rendelt a fényképész fejére, de mindez már csak egy gépiesen meg­induló folyamat léleknélküli reflexe volt. Az or­vos mozdulatainak meggyőződéstelen buzgalma tapintatosan megsúgta az asszonynak, hogy uj címadományozásban részesítette a végzet. „Öz­vegy" lett. Ez a képsorozat azóta számtalanszor nerqctt le az özvegy előtt, de most, hagy legjobb ba­rátnőjét. ilyen korán reggel magához kérette, ho­lott ilyenkor nagyon is nélkülözte őt az ura. aki­nek füszeresboltjában telemarokra való dolog akadt, mos*', itt megérezte, hogy ennek a hiá­bavaló lamcn*á’ásnak s a múlton való rágódás- nak végképpen semmi értelme sincs. —■ Hát miért is hivattál? — sürgette újból a füszeresné. — Nem is tudom, hogyan kezdjem el? (Folytatjuk.)' 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom