Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-28 / 146. (4589.) szám
205 — kanári Is elnevette magát álmában, az öreg óra is tizenhármat kakukkolt jó kedvében tizenkettő helyett s még a mogorva öreg Pajtás macska is úgy húzta föl a szíja szélét, mintha nevethet- nékje volna. Nagyon megszégyeltem magam s mikor a tündér azt kérdezte, mit gondolok, kicsoda ő, alig tudtam felelni: ■— Mel... mel.. . ■— Nem mel... mel..., hanem mai... mai <— csúfolt a kis nevetés. — Meluzlna — vágtam ki végre nagy bátran. A csöppség most már úgy nevetett, hogy hátra vetette magát a csöpp karosszékben, amelyről nem ért le a lába a földre. — Nem. Ismerem, akit emlegetsz, kis fiú. Az is vacróinő? Talán kisruha-varrónő? Ihnnyi aggodalom csicsergett a hangjában, 'hogy siettem a megnyugtatással. — Nem az az. Szép Meluzina egy tündérnek a neve. A pápaszemes öreg tündéren megint erőt vett a halk kacagás. ■— Persze, elfelejtettem, hogy te egy bolondos kis fiú vagy, akinek mindig a tündéreken jár az esze. Én nem ismerem a tündéreket, fiúcska A Meluzina tündért nem ismerem. Én nem a Meluzina vagyok, én a Malvinka vagyok, a kisruhavarrónö. Te nem hallottad még a hirét a Malvinkának? Persze, nem is hallhattad, mert én csak úri házaknak dolgozom, úgy bizony. Kevélyen intett a fejével és kevélyen csörögtek a pápaszem-drótok. — Ide nézz, kis fiú! Kinyitott a falban egy gombocskára nyíló ajtót és intett, hogy kukucskáljak be a fülkébe. Teli volt icike-picike szoknyácskákkal, amik kötelekre aggatva piroslottak, kéklettek, zöldel- tek, sárgállottak, mint nagy virágfejek Megint motoszkálni kezdett bennem a tündérek gondolata. Olyanformán képzeltem, hogy ha már az öreg néni maga nem tündér is, legalább tündéreknek dolgozik. Olyanoknak, akik üres madárfészkekben laknak bokrok sűrűjében, fák koronájában. Mert az lehetetlen, hogy gyerekek lehessenek olyan picik, akik ekkora ruhában járnak. Furcsa álmaim voltak azon az éjszakán a ködmönkém alatt, amivel be takargatott a tündérek varrójának gyöngéd keze. Láttam, ahogy szárnya női Malvinkának és beröppen egy nagy fehér liliomkehelybe. Ott volt a Pajtás macska is s addig nézett bánatosan a gazdasz- szonykája után, mig egyszerre csak szakálla nőtt s már akkor nem is a Pajtás macska volt,, hanem az örög Küsmödi, a bűbájos ember. Meyum&odam Napkeletnek szolgált Malvinka szobáján a muskátlis ablakocska, a kelő nap sugarai hamar közébük nyilaztak a tarka álommadaraknak. Nem hiába, hogy a malomházban mindig félhomály volt, — sohse hittem volna, hogy egy szoba ennyire megtelhet fénnyel. Ugyan az is lehet, hogy vannak olyan szobák is, amelyekben bent kel föl a nap és belülről süt kifelé a világra. A csöppke tündér fürgén tipegett ide-oda. Az egyik széket oda húzta a kanapé mellé — emelni nem nagyon birta — arra fehér porcellán csészét tett, abba szép nagy kockacukrot rakott, aztán egy bögréből feketét öntött bele, egy másikból meg fehéret A fehérről tudtam, hogy tej, hanem a feketéről nem tudtam, hogy kávé. A malomházban nem volt járatos ilyen előkelő vendég. A mesékben sem volt szokás még abban az időben a kávézgatás. Hát nem csoda, ha most arra gondoltam, hogy az valami fekete tehénnek a teje lehet. A szaga azonban pompás volt, ahogy a tündér a fehér tejjel összekevergette. Szívesen nézegettem rá, fölfölemelve a fejemet a vánkosról, csak nem voltam benne bizonyos, hogy nekem van-e szánva. — Persze, hogy a tiéd — kacagott a tündérke. — Csakhogy előbb meg kell ám szép tisztára mosakodni. Odakint találod a vizet a konyhán. Én elszaladok a pékhez, addig te szépen felöltözhetsz. Hát hiszen a mosdásban nem is lett volna semmi hiba, azt én elvégeztem illendően, da azért a tündérke mégis elégedetlenül csóválta meg a fejét, mikor vissza ért. — Jaj — azt mondja — hát a fésűre mért haragszol? Gereblyézd össze hamar azt a szénaboglyát a fejeden! De urasan ám, kis Gergő, mert énnekem csak úgy tetszik! Nem igen tudtam, milyen az uras fésülködés, de azért csak neki mentem a nagy nyeles fésűvel a hajamnak. Sürü fekete hajam volt, kemény, mint a drótszög, mentül jobban döfköd- tem, annál széjjelébb meredezett, (Folytatása következik.^
