Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)
1938-06-26 / 145. (4588.) szám
1938 junius 26, vasárnap. Mindenki mást tát* (ki uitocdc tfidtet*** riára, amint a nap lebukik a távoli szigetek mögött, a csendesen dobogó fehér hajóra s a pálmafákra a forró sétányon . . . Spalato . . . mondod s az osztrák sasra gondolsz. A osztrák sasra s a naguzai kis köztársaságra, a rómaiakra s a hegyekről leereszkedő vén martalócokra. Hát igen Spalato. Csak őszintén és leplezetlenül. Spalatoban határoztam el, hogy megvásárolom a fehér színű, tiroli szabású nadrágot, mert nem lehetett a meleget kibírni. A nadrág rendkívül sikerült s ötven dinár az ára. Fanyar ötlet Spalatoban tiroli nadrágot venni, de szereztünk mi már Firenzében ébresztőrórát s Nápolyban esernyőt is. A spalatoi nadrág fehér vászonból készük s rögtön felkerült rám. A nap is szikrázott benne, olyan fehér volt. A kis trabaccolo, amely a traui öbölbe vitt, jmár ott rostokéit a parton. Álló óra hosszat jhurcolkodtak fedélzetére a kofák, a dalmata hall ászok s a citerázó németek, akiknek délelőtt Spalatoban, velünk együtt, dolguk volt. Mellém egy paradicsom árus telepedett. Kosarából folyt a piros, egészséges lé. A hajó inog, a lé szertefolyik. A nadrág viszont fehér. A többit minek magyarázzuk? Most behunyom a szemem s vis,z- szagondolok Spalatora, Diooleifcian? Nem. Pálmafák? Nem. Salonai romok? Nem. Elleniben: paradicsomba ültem a hófehér nadrággal s nem Vettem észre csak egy óra múlva. Ilyen az ember. A játék, az emlékekkel, egyre érdekesebb. Itt van a Königsee, a nevezetes Bercbtesgadem. A Königsee gyönyörű, megrenditőek az égigérő sziklák, kedves a finoman kanyargó ut a tó partján, a fenyők tövében. Az első emlék mégis ez: A sétány egyik pontján áll a széles pad. A pádra rá van irva, nehogy eltévesszük: „BANKA S a pad fölé, jó német alapossággal még ez is: „INNEN SZÉP KILÁTÁS!" Mit tesz tehát a kötelességtudó német? A pad körül tolong, szorong, ágaskodik, énekel és gitározik, mert inekik azt írták ki, hogy onnan, éppen onnan, sem íiz méterrel1 jobbra, sem másféllel balra, csakis onnan nyilak a szép kilátás. Mélyen lesajnáltak bénáinkét, mert egy másik pontra álltunk, ahonnan ugyanazt a képet kapja az ember. Königsee-pad-kötelességtudó turisták: ezt így soha nem felejti el az ember s nem felejti, ha Temesvárott különösen fájt a gyomra, ha Tűm- Szeverinben összetévesztették egy macedón forradalmárral s kartotékban kutattak utána, nem azt sem, hogy Leitmeritzben leejtett az ember a kilátótoronyból egy belépőjegyet s mikor leértünk ismét a torony tövébe, a cédulát fel kellett venni, mert az a rend. Nem felejti azt, hogy Kisszebenben menekülni kellett egyszer a vihar elől s Debrecenben, amikor, mint szlovákiai magyar írók előadásra jelenítünk meg, a város azzal kedveskedett, hogy először is megfürdetett mindnyájunkat a nagy városi fürdőben . . . Belgrádban kifogyott a töltőtoll-tintánk és Salzburgban eltévesztettük a szállodát. Békésmegyében majdnem átszaladtunk a román határon tévedésből és Zágrábban vettük a legtartósabb nyakkendőt, alig pár dinárért . . . Igazad van, csallóközi kisfiú . . . Múlnak! a szépségek, rohan az idő s ha valaki nem hipokri- ta, nyugodtan bevallhatja, hogy előbb jut eszébe egy pompás római gyomorromtás, mint Traján diadahve. Csak őszintének kell lenni kissé . . i Az egészen nagy dolgok is kicsiny tégláiból tevődnek össze s a csodálatos emlékek mögött meghuzóídik egy ici-pici fintor ... Ma: SZOMEATHY VIKTOR A Jókai Egyesület múzeumában, Komáromban, iskolásgyermekek nézdelődnek. Valahonnan a Csallóköz mélyéről kerültek elő, nagy nap ez számukra: iskolai kirándulás. A tanító azt mondja csendesen, hogy negyven gyermek közül harmincnégy csak ma látott először vonatot. Most tehát a múzeumban vannak, a római teremben. A nagy, híivös teremben az ezernyolcszáz esztendővel ezelőtt élt római ember s pannon zsoldos emlékeivel találkozik. A gyerek még múzeumot sem látott, azt még kevésbé tudja, micsoda a muzeum egyáltalában. Nem látott akkora templomot, mint a Szent András, nem látott Duna- hidat, aszfaltot, kitömött óriáskígyót s kétemeletes házat. A csodáknak s az ismeretlen titkoknak nyugtalanító emlékeit viszi haza magával s a tanító mondja, hónapokig a komáromi utat emlegetik. Sokan meg fognak öregedni közülök, akik aztán soha messzebb, mint a falu határa, nem kívánkoznak. Ismerek egy értelmes kereskedősegédet, aki soha még Pozsonyban nem járt s Pestről csak a felesége előadása után hallott valamit, pedig itt él, huszonnyolc éve, Komáromban ... Kérdem a tanítót: — Vájjon mit jegyez meg a gyerek a mai, fényes komáromi kirándulás után? Mi az, ami az érdeklődését megragadja? A római szarkofág? A Klapka-szobor? A Duna? A tanító mosolyog: — Nem, kérem. A gyerekek délelőtt a Nádor- uccán megláttak egy ötéves kisfiút, aki apró lábaival még apróbb kerekeket hajtott. Ezt emlegetik már reggel óta s ez a legnagyobb emlékük. A bronzkori urnát biztosan elfelejtik, majd később nem emlékeznek a városházára sem, de soha nem fogják elfelejteni, hogy egyszer kétkerekű biciklin igen kis emberkét láttak robogni a rendőr előtt. Ilyen az ember, kérem. — Ilyen, — mondom, — az ember utitarisz- nyájából csupa apró morzsákat ment meg, maradékokat, mert a hozott kincseket s a finomságokat elvámoliák. — Ön is úgy van vele! — mondta a tanító régi barátsággal és tovább ment. Egy pillanatig még tiltakozni szerettem volna s majdnem utánakiáltottam, hogy hohó, embere .Válogatja, majd én elmondom, hogy Velencében az Accademia, hűvös termeit jártam s még most is visszaemlékezem az Uffizi-képtár hosszú folyosójára és Schönbrunnban is, meg Kolozsvárott ... Megálljunk. Például most hirtelen kimondom a szót, I_Iffizipalota, minden gátlás, minden fennhéjázás, csü- rés-csavarás nélkül mi jut eszembe? Csak az kell az ilyen játékhoz, hogy az ember ne szégyelje magát, hanem valljon őszintén, en- magának, kertelés nélkül, ne legyen smokk. Uffizi... Hát igen, aznap nagyon meleg volt s ahogy az ember átmegy egyik épületszárnyból A lévai katolikus hitélet küzdelmes múltja @s fejlődő jelenje írta: Kopernlczky Kornél a másikra, hosszú, vékony, hűvös folyosóra kerül, látni az Arnot s egy bámészkodó angol ügyetlenül a lábamra taposott. A vékony nyári cipőn keresztül még most is felsajog ez a taposás ... Az Uffiziben rámléptek. Nagyon fájt. Az angol szélestalpu lábának nyomát viselni fogom mindig, nem lehet elfelejteni ezt a kinos sziszegést s a hideg angol pillantást... „Sorry" — mondta s tovább lépett egy képpel. Vagy, mondjuk, Velence, ha már itt tartunk. Áhitatos lélekkel keressük a Frari-templomot. A Canale Grande túlsó partján már negyedszer csavarodunk helytelen irányban, mig végre rábukkanunk. Fel vagyunk szerelve katalógusokkal, útikalauzokkal, ismerjük a Frari történetét s most már csak néhány pillanat, hogy a világ egyik legszebb templomának hűvösén leboruljunk Isten előtt. Mintha lelki fürdőbe készülnénk. A templom hűvösén ember ül, előtte asztal, az asztal tele tarka jegyekkel. Az ember feltartja a kezét s komoran szól: — Két személy, három líra. Fizetés nélkül nem lehet bemenni. Nem a pénzt sajnáltuk. Száz lírát is megért. De ezer lírányi illúziót veszítettünk, ahogy a hűvös csarnokba léptünk. Ilyen volt a Frari. Pompéji, például. Már messzire benn járunk az isteni romok között, andalog a szív, andalodik a lélek s a mesz- szi múltba révül. Borostyánnal futtatott oszlopon ülünk, — Plimius, ó, és minden klasszikusok, — ebben a percben fut, lohol, szuszog egy fekete frákkos alak. Izgatottan néz körül, ránk- talál, szeme felvillan: — Önöket kerestem, — lihegi, — ne felejtsék, hogy a mi vendéglőnkben lehet legjobban ebédelni. Remek spaghettit teszünk félre. Uzsonna alatt jazz! Hát el lehet ezt felejteni? Míg elek s Pompéjire gondolok, ott fog kellemetlenkedni, lihegni s kedveskedni egy feketeszámyu fecske, a pincér, a romok között a jazzt ajánlja nekem, a gyanútlannak. . . Aztán Spalato. Olvasó, te is Dió kleden us]%. gondolsz, a nyüzsgő belvárosra, aztán az égigérő, hatalmas szoborra, amelyet Mestrovics alkotott, S a kék AdLÉVÁ. — A lévai katolikus plébánia a. történelem tanúsága szerint rendkívül viharos és küzdelmes évszázadokat élt át. Vessünk rövid visszatekintést, a ködös múltba! . . . Botka Tivadar, a. neves barsi történetiró, egy XH-ik századi oklevél alapján megállapította, hogy Léva hajdan csak kezdetleges gyarmat volt, anyaegyház nélkül, filiáléja az azóta már régen elpusztult s Léva szomszédságában állott Baratka nevű községnek, amelynek emlékét a helyénlevő dűlő elnevezése őrzi. Barátkán 1156-ban emeltek templomot s azt, maga az akkori esztergomi érsek: Mártirius szentelte fel. Léva városa abban az időben még nem a mai helyén feküdt, ide csak a portyázó török csapatok nyomása következtében vonult fel, védelmet keresve és találva az egész vidéket őrző vár tövében.— A lévai várban két templom volt. Az egyik templom ma is megvan. Áz istentisztelet az emeleti részen folyt le, mig a várnépség egyrésze az alatta levő helyiségben helyezkedett el és egy négvszögü kivágáson keresztül hallgatta az isten- tisztelet lefolyását. Az egyházi élet a török uralom alatt nem fejlődhetett, mert az egyházi adókat is a török pasák és szandzsák-bégeknek kellett, beszolgáltatni ezen a vidéken. A reformáció terjedése is nagyban visszavetette Léván a katolikus hitéletet. Dr. Haiczl Kálmán Oláh Miklós (hercegprímás kánoni vizsgálati jegyzőkönyvéből közli, hogy 1559- ben Léva katolikus temploma teljesen puszta és üres. Csak egy oltára van, silányan felszerelve, sem mise ruhája, sem szentség tartója nincs, mert a templomot a németek felégették, amikor 1549- ben a várat megostromolták. Plébánosa Vizkelety Mátyás, Tompa György püspök szentelte fel Pozsonyban. Feleséges, családos ember, fiai vannak. Luther, Melanchton és Bull inger iratait olvassa. Amidőn a vizitátor megkérdezte Dobó Istvánt, a lévai vár urát, hogy miért tűr meg ilyen papot, Dobó István azt felelte1, ho-gy a paphiány miatt kénytelen erre. A templom lassan omladozni kezdett és végül még rendes ajtaja sem volt, papja pedig protestáns szellemiben prédikált. A száz évvel később megtartott kánoni vizsgálat már más viszonyokat talált Léván, A Szent Lászlóról elnevezett plébániatemplomot időközben Szent Mihályról nevezték el és a felszerelése is lényegesen megjavult. A vizitátor már tizenegy miseruhát, egy ezüst ámpolnát, egy ezüst turibuvallásuak, ami a felekezeti béke tekintetében erős bélyeget nyomott a lévai lélekre. Az Irgalmas Nővérek azonban nemcsak az iskoláiban fáradoznak a gyermeki lelkek nemesre- formálásában, hanem ott szorgoskodtak a kórházban is, ahol a testi fájdalmakat enyhítik, mint áldozatkész és fáradhatatlan ápolónők. — Az Irgalmas Nővéreket csak újabban váltották fel ebben az emberbaráti munkában a* keresztes nővérek, amikor a megyei kórházat országos kórházzá alakították át. — Ugyancsak az Irgalmas Nővérek gondozása alatt állanak a lévai Nőegylet, által 1882-ben alapított lévai árvaház növendékei is. A 18. század közepe táján a város katolikus jellege minderősebbem bontakozik ki és külsőleg is kifejezésre jut. Jakiin Miklós nagylelkű adományából a Várihegyen Kálváriát létesítenek, a városban felállítják Szűz Mária, a Szentiháromság és a sok tűzvész emlékére Szent Flórián szobrát. A szőlőhegyen szobrot emelnek, másik helyen pedig kápolnát építenek Szent Orbán, a lévai szőlők védszentjének tiszteletére. A céhek, főként pedig a nagyhírű csizmadia céh, szintén nagymértékben közreműködnek a hitélet fellendítésén. Ám a régi szomorúság napjairól még ma sem feledkezik meg Léva katolikussá-ga. A várost pusztító tűzvészeket évente azzal gyászolja, hogy lemondott a Szent Mihály-napi búcsú vigalmáról. Léván nem ismerik a bucsunapi örömöket! Az ősök fogadalmát az utódok is tiszteletben tartják. A búcsú vigsága helyett minden év julius havának utolsó vasárnapján ünnepélyes körmenetben vonulnak fel a kálváriái templomba a tűzvész emlékére. lumot, egy aranyozott ezüst monsfranciát és három aranyozott ezüst kelyhet talált. Ugyanekkor a várkápolna felszerelése négy miseruha, egy aranyozott ezüst kelhely és egy kézzel írott misekönyv. A katolikus hívek szánra 366, az evangélikusoké és a várban lakó reformátusoké több: 450. Az 1674-ik évi vizsgálat újabb fejlődést állapit nreg. 1713-ban pedig a templomban már hat oltárt talál a vizsgálóbiztos és a lakosság számát 2000-re — amelynek fele katolikus — becsüli. Léva egykori katasztrofális állapotát lélekbemetsző és megdöbbentő egyszerűséggel jellemzi Csatay István plébános, akit 1693-ban iktattak be a lévai plébánosi stalLumba. Feljegyzése szerint: a sok csapás után, melyeket a város tűz, vas, éhség és károsodások által szenvedett, utoljára saját polgárai gyújtották fel (véletlenül), minek következtében az egész város templomával együtt elhamvadt. Egyébként a templom kétizben is leégett, másodszor 1808-ban, akkor a harangok is elolvadtak. A leégett csonka torony hosszú ideig meredt az égnek, felépítésre várva, de a sok tűzvész következtében elszegényedett katolikusok csak száz év múlva építhettek ujj tornyokat. A város időközben lassan nőtt, és a növekedéssel a katolikusok száma is növekedett. 1731-ben már 1607 a katolikus hívek száma és a reformátusak 763 lelket számlálnak) (Dr. Haiczl Kálmán: Egyházi állapotok Léván.) Léva hitéletéiben jelentős szerepet töltöttek be a szerzetesek. — Pázmány Péter 1624-ben a Jézustársasági atyákat telepítette Lévára, akiket később a Ferencrendiek váltottak fel, Esterházy Pál nádor, Léva földesura jelentős adományokkal támogatta őket. Léva és vidékének kultúráját a katolikus egyház alapozta meg, a békés korszak beköszöntésével megkezdve és céltudatosan keresztülvezetve az iskolák kiépítését. 1815-ben megnyílt a herceg Esterházy Miklós által alapított gimnázium, amelynek vezetését a Ferencrendiek helyébe telepitett Kegyesrendiek vettek át. 1825-lben a Nemzeti Oskolát katolikus népiskolává szervezték át. 1870-ben Szepesy Imre lévai származású kegyesrendi áldozár, egyetemi tanár nagylelkű adományával megveti alapját a lévai leány ne velő intézetnek a Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek vezetése alatt, azzal a humanista meghagyással, hogy ebben a katolikus intézetben mindenféle felekezetű növendéket részesíteni kell a kultúra áldásában. A katolikus gimnáziumba ugyancsak nagy előszeretettel iratkoztak be másZsidó leánypenzió Prievidza-Bojnice Általános műveltség. Idegen nyelvek, zene, könyvvitel, gyorsírás, háztartási és főzőiskola, varrőkur- zus. Elemi iskola, leánypolgári, gimnázium ugyanott. - Szünidei üdülő nyelvkurzussal egybekötve. Kitűnő ellátás, elsőrendű referenciák. Kimerítő prospektusok. Iskolaévben: 450*- Ke havonta Diáküdülő havi pausálára 500*- Ki * A múlt század1 90-es éveiben egy nagystílű férfiú került a lévai plébánia élére: Bátlhy László, a lévai katolikus egyházközség legnagyobb építője. Tiszteletet parancsoló alak, impozáns megjelenés, zengő orgánum, nagyszerű szónoki készséggel párosulva, mindenkit megfogó modor, kiváló szervezőerő. Ezekkel a személyi adottságokkal látott hozzá Báthy László a lévai katolikus társadalom eddig szétszórt erőinek korszerű tömörítéséhez. Az ifjúságot megszervezi a Katolikus Legényegyletbe, amelynek tagjai csakhamar a. Lévai Dalárda hanganyagát is gyarapítják. Vasárnapomként a főgimnázium és tanítóképző tanárai az egyesületben szellenimüvelő előadásokat tartanak. Rövidesen az egyesület ifjúsága műkedvelői szinelőadásaival szolgálja a város kulturális életét. A Katolikus Legényegylet az államfordulat után Keresztény Munkás-Egyletté alakult át. Saját épülete ^van, épített színpadán egv-egy színdarabot 10—15 sorozatban hoz. 1894-iben megalakítja a Katolikus Kört, amely Léva legnagyobb társadalmi egyesülete, a város központjában saját díszes épülettel és sok lelkes taggal. Itt épült az első egyesületi színpad. Minden iparos ingyen végezte rajta- a munkát! Előadásai magas színvonalúak. Gyakran Ihiv meg országos nevű katolikus férfiakat előadásra. A katolikus szolidaritásnak azzal is példáját adja, hogy a gazdasági válság következtéiben elszegényedett régi tagjaitól nem szed tagsági dijat és -évente jelentős összeget fordít jótékony célokra. Könyvtárának évi forgalma, dacára a "sok — könyvtárral rendelkező — társegyesületnek, meghaladja a tízezer kötetet. Báthy László megalakította a toronyépitő társulatot, hogy a száz -év előtt leégett torony helyébe újat építhessen. 1902-ben felépült a két torony. Közben a temetőt rendezte, amely Szlovákia legszebb sirkertjévé emelkedett. Nagy alkotása- a zárdái leánynevelő intézet kifejlesztése és megnagyöbbitása és annak korszerű felszerelése is. Munkásságában sem fáradságot, sem anyagi áldozatot nem sajnált. A kongregáció megszervezésével az ifjúság hitéletét emelte és erkölcsi magatartását megerősitette. A női Mária- Komgregáció nagy lelkesedéssel szolgálja Léván a katolikus karitatív munkát is a- legnagyobb csendben, éppúgy, mint az Irgalmas Nővérek látják el a „Szent. Antal kenyere" akciót. A női- és férfi-kongregáció magas színvonalú és nemes tárgyú szinelőadásai, télen a Katolikus Körben, nyáron a Piarist a rendiház kertjének szabad színpadán, a léva-i katolikus társadalom legnagyobb elismerésével találkoznak. Nagy vonásokiban bemutattuk azt a nehéz utat, amelyen keresztül a lévai katolikus egyházközség eljutott mai fejlettségéhez. A sok sorscsapás és történelmi nehézségek ellenére is sikerült felemelkednie, mert felfelé vonzotta Krisztus szelleme. Ebben az értelemben vezeti és irányítja a lévai egyházközség hajóját a mai iskolaszék is, amelynek élén Miséhák István plébános, szent-széki tanácsos, egyházi elnök és dr. Kmoekó Béla világi elnök áJi 6
