Prágai Magyar Hirlap, 1938. június (17. évfolyam, 125-147 / 4568-4590. szám)

1938-06-26 / 145. (4588.) szám

a Budapesti tevéi AUTOMENTH Szappanmentes, habzó száraz fogpép poralakban Egy tubus fél évre elegendői Az egész világ egyforma elragadtatással használja az uj „AUTOMENTH" poralaku fogpépet. Mi sem nélkülözhetjük e tökéletes fogápolószert. El lesz ragadtatva a hatásától, gyakorlati használhatóságától, ha szaküzletben 7'50 Kö.-ért eredeti alumínium dobozos „AUTOMENTH“-et szerez be. A rózsaszínű porból csak borsónagyságu adagot kell a fogkefére szórnia és már az első használat után hü vevője marad gyártmányunknak. Foga vakitóan fehérré válik, fogkő nem képződik és a szájnak kellemes és üde lehelletet kölcsönöz. Azonkívül olyan kiadós ez a szer, hogy a napi fogápolás csaknem semmibe sem kerül. Vegyen egyszer egy dobozzal, bizonyosan öröme telik benne és hálás lesz. SÍ Ingyen kap egy próbacsomagot, ha ezt a szelvényt az I ENGELD cégnek, Bratíslava, VentiKská 12 vagy Masarykovo 6, beküldi Név ............. Ci m.............. (Ző.) — BUDAPEST. - A magyar fő­város e napokban uj látványossággal gaz­dagodott. A Szent Margit-szigeten megnyílt a 3500 néző befogádására szolgáló szabad­téri színpad. Lehetnek, sőt vannak is sokan, akik a szabadtéri színpad helyének ezt a kiválasztását nem tartják szerencsésnek. Ennek a felfogásnak van is némi jogosult­sága, mert az utóbbi évek építkezései foly- tány a Margitsziget — mi tagadás — so­kat veszített abból a romantikus üdeségé- ből, amely egy világváros kellős közepén valóságos földi paradicsomot varázsolt az ősi dunai szigetre, amely századokkal eze­lőtt a világtól való elvonulásnak, a szent magánynak és az Isten imádásának meg­szentelt ligete volt. Hogy egyébről ne is be­széljünk, ennek a szigetnek ódon fái alatt éltek az „Isten rabjai", szerzetesek és apá­cák s itt élt a szentdomonkos-rendi apácák körében Margit, a királykisasszony, aki ki­rályi kérője helyett Isten jegyességét vá­lasztotta és akiről az egykori Nyulak szige­tét Szent Margit szigetének nevezték el. Persze, az idő nem áll meg és ahol egy­koron a premontrei monostor kőfalai emel­kedtek, amelyeknek ma már csak a romjai láthatók, ott ma vidám élet folyik; a világ­tól elvonult szerzetesek és apácák helyébe a pihenésre és szórakozásra vágyó embe­rek tömege lépett és az esti harangszó és a zsolozsmák dallama helyett a mai kor mon­dén táncai búgnak és riognak a jazz-hang- szereken... De akárhogy vélekedjünk is a dologról, kétségtelen, hogy Bessenyey Zé­nónak, a Fővárosi Közmunkatanács fárad­hatatlan és agilis elnökének alkotni vágyó szelleme uj látványossággal ajándékozta meg Budapestet. A margitszigeti szabad színpad építésze­tileg is szép és kifogástalan megoldást nyert és az ősi fák lombkoronája alatt elte­rülő színpadnál alkalmasabb helyet talán sehol sem lehetett volna találni a Szentiván- éji álom és a Csongor és Tünde szabadtéri előadására. Eddigelé tudniillik ezt a két da­rabot mutatták be a Nemzeti Színház mű­vészei Németh Antal dr. igazgató rendezé­sében, aki a természetadta nagyszerű kör­nyezetben csapongó fantáziájának szabad folyást engedhetett és a világitó hatások bő kiaknázásával színes, pazar, művészi ké­pekbe fogta össze az előadást. A baj azonban az, hogy a két darab kö­zül különösen Vörösmarty remekműve, a Csongor és Tünde nem igen alkalmas a szabadtéri előadásra, aminthogy színpadi beállítása is rendkívüli feladat elé állítja a rendezőt. Ez a mesejáték, amint egy helyütt olvassuk: egy nagy lírai sóhajból született meg. Ez a sóhaj azt kérdi tőlünk: hol a bol­dogság? Ezt keresi a költő és ezt keresi Csongor is. A darab tartalma mögött — a mint a magyarázó szöveg mondja — Vö- rösmartynak egy előkelő fiatal leány iránti boldogtalan nagy szerelme áll. A mesében akár az életben a szerelmeseket elválasztja egymástól a gonoszság ádáz irigykedése, a csábítás, a bűn, a sors ezer ördöngős sze­szélye. De mig az életben a jó gyakorta el­bukik, a mesében a nemes célhoz jut. Oda- vezérli a költői igazságszolgáltatás. Annak a hosszú vándorlásnak, amely a költői mü hősét a boldogsághoz vezérli, olyan állomá­sai vannak, amelyek meg tudják fogni az olvasó képzeletét, de színpadra vetítve, nem tudják lebilincselni a néző érdeklődé­sét. És ez okozza, hogy még az olyan mű­vészien tökéletes játék, mint amilyent ez a szabadtéri előadás nyújt, sem fejezheti ki híven ennek a gyönyörű költeménynek minden szépségét. Nem is szólva arról, hogy a szabadtéri színpad dimenziói követ­keztében az aktorok képtelenek a beszéd fokozására, — mindig ugyanazon a hangon kell kiabáíniok, hogy hangjuk betöltse a teret és tulharsogja a kisérő zenét. Uj államrendőrségi hivatalok szudétanémet területen PRÁGA. — A rend eletek és törvények tárának tegnapi kiadásában megjelent egy rendelet, amely szerint Lobositz, Neubistritz és Podersam, tehát kivétel nélkül német városok uj államrendőrségi hivatalokat kapnak, (amelyeknek hatásköre az összes járási községekre kiterjed. Hasonlóképpen államrendőrségi hivatalt állítanak föl Tausban is, amely ugyan cseh járási székház, die (hozzátartozik egész sereg német község. Ezenkívül kiszélesítik ugyancsak német területekre több eddig műkö­désben lévő rendőri (hivatal hatáskörét. Apropo, zene! A Csongor és Tündéhez Weiner Leó zeneakadémiai tanár irt gyö­nyörű zenét. Hogy miért kellett e helyett a különben tehetséges Polgár Tiborral uj kí­sérőzenét íratni, amely művészi értékben nem vetekedhetik Weiner zenéjével, azt nem értjük, annak ellenére, hogy elismerjük, hogy Polgár Tibor muzsikájában is vannak megkapóan szép és a cselekményt hűen alá­festő részek. Shakespeare remekművének, a Szent- ivánéji álomnak szabadtéri előadása zavar­talan művészi élmény és ha sok ilyen, vagy ehhez hasonló darab állana rendelkezésre, akkor a szabadtéri színpad életrehivása nemcsak nagy művészi, de tetemes anyagi gazdagodást is jelentene. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a szabadtéri színpadok általában nem alkalmasak sem prózai, sem zenei müvek hiánytalan bemu­tatására. Magyarországon ez alól talán az egyetlen szegedi színpad a kivétel, amely­nek hiánytalan akusztikáját biztosítják a Dóm-teret körülölelő épületek. A margit­szigeti szabadtéri színpad minden művészi és természeti szépsége mellett csak akkör fog hivatásának jól megfelelni, ha akadnak irók, akik számolva a környezet adta min­den eshetőséggel, olyan darabot fognak írni, amely a kimondott szót a tömeghatás homlok­térbe helyezésével teszi hangsutyozottabbá. Ebből a nézőpontból rendkívüli érdeklődés­sel várjuk Ujházy Györgynek Szent Mar­gitról irt misztériumát, amely a margitszi­PRÁGA. — Húsz év alatt határozottan az a hagyomány alakult ki a csehszlovákiai belpolitikában, hogy a legnehezebb s leg­kényesebb kérdéseket kánikulás időre hagy­ják. 1919-ben a- földhivatalról, a pozsonyi egyetemről, a földreformot kiegészítő in­tézkedésekről, 1920-ban a képviselőház és szenátus tárgyalási ügyrendjéről, 1921-ben egy csomó uj adóról (szállítmányozási adó, szerződési illeték), a vidék villanyositásá- ról, 1922-ben a szlovákiai községi rendtar­tásról, 1924-ben számos magánvasut álla­mosításáról- s 1925-ben a szociális biztosí­tásról szóló törvény a kánikula produk­tuma. 1924-ben a vasutak államosításánál, 1926-ban a vám- és kongruatöbbség ká­nikulai vajúdásánál súlyos parlamenti obstrukciók s viharok szemtanúi voltunk, amikor is az első esetben az obstrukciót a nemzetiségi, a második esetben a tár­sadalmi s osztálypártok vívták meg. A későbbi években 1929-ben nyáron az ál­landó bizottság vezette le a kánikulai fe­szültség fölös villanytöltését, 1933-ban a Pribina-ünnepségek eseményei foglalkoz­tatták a közvéleményt. Most a nemzetiségi kérdés elintézése maradt a kánikula nap­jaira. Szlovákia egyes vidékeiről oly hirek ér­keznek, hogy az idei aratás tűrhető lesz. A gazda-törvényhozó azonban kénytelen otthagyni a kaszát, az aratógépet s Prágá­ba kell jönnie, mert a hagyomány szerint a nemzetgyűlés május 12-e óta nem tartott ülést s csak julius 15-e után ül össze s akkor minden valószínűség szerint oly kemény munkája lesz, mint az eddigi legkemé­nyebb kánikulai törvényhozások napjai­ban együttvéve. Június 12-éig kell várnunk A sovány belpolitikai eseményekről hí­ven, de röviden számoltunk be s mert a nemzeti statútummal kapcsolatos kérdések kommentálását sem tartják kívánatosnak a hivatalos körök, csak azt keressük, ami megnyugtató, ami kedvező mind a két tár­gyaló félre. Bár ez az elnevezés önmagá­ban sem helyes, mert hiszen a hivatalos kommünikéből is az tűnik ki, hogy a szudétanémet párt a miniszterel­geti színpadnak legközelebbi újdonsága lesz. És végül volna még egy nézőpont, ame­lyet nem akarunk elhallgatni. És ez az, hogy az ilyen színpadot valamilyen formá­ban a nemzetközi érdeklődés számára kell hozzáférhetővé tenni. Mert ez az újonnan nőkkel, a politika! miniszterekkel1 eddig nem tárgyalt, csak a saját állásfoglalását szögezte le. Ezt pedig megtette a párt már Böhmisch- Leipában, Karlsbadban, a prágai Német Házban, élőszóval, szónoki beszédben, sőt hat törvényjavaslatban pontokba foglalva és tudományos rendszerezésben. És a cseh­szlovák politikus-miniszterek pedig csak kérdeztek. De hogy mit hajlandók teljesí­teni, mit nem, arról még hallgat a krónika és a hivatalos jelentés is. Ellenben félhivatalosan kiszivárgott hirek szerint egyszer „mégis csak eljön ..." az a nap, amikor a nemzeti statútumot meg­látjuk. Tegnap már jelentettük, hogy a miniszterek julius 12-ig akarnak e mun­kájukkal elkészülni, majd a koalíciós pár­toknak adják ki a javaslatok tervezetét s 15-én benyújtják a parlamentben. Vagyis annyira mégis csak előrehaladtunk, hogy most már határnapokkal dolgozunk. E csekély pozitívummal szemben negatí­vum, hogy julius 12-e előtt sem a németek, sem a magyarok nem ismerkedhetnek meg a nemzeti statútum tervével. Viszont me­gint csekély pozitívum, hogy — értesülé­seink szerint — julius 12 én nemcsak a koalíciós pártok­nak, hanem az érdekelt nemzetiségi pár­toknak is kiadják a javaslatokat a par­lamentben való hivatalos benyújtás előtt. A pétka újabb formában A koalíciós lapok általában szerencsés ötletnek tartják a koalíciós klubelnökök konferenciájának az összehívását s több lap határozottan amellett van, hogy ezt az in­tézményt állandósítani kellene s e koalíciós szerv tulajdonképpen a pétka utódjává vol­na kifejleszthető. Az ellenzékre csak az a régi veszély ál­lana elő ismét, illetve megerősödnék, hogy a pétka hagyományaihoz híven most is a „rólunk-nélkülünk" elv nyerne megerősítést. A koalíciós többség nem változik Nemcsak az egyoldalú tárgyalások menetéből hanem politikus-miniszterek konkrét megnyilat­kozásaiból is azt állapíthatjuk meg. hogy a mai koalíciós többség nem gondol [terjeszkedésre, I épült színpad bizonyára idegenforgalmi cé­lokat is szolgál. Sőt talán ezeket elsősor­I ban. És akkor alkalmassá kell tenni arra, hogy nemzetközileg érdekes művészi pro­dukciókkal vonzzák a szigeti paradicsomba a Budapestre érkező idegent. Reméljük, hogy ez igy is fog történni. vagyis jelenleg sem a szlovák néppárt, annál kevésbé a szudétanémet párt s az Egyesült Ma­gyar Párt nincs kitéve a kormányibaliépés édes­gető csábításainak. Aki a csehszlovák belpoliti­ka és a kormányzat főelveit ismeri, ebben is ha­ladást állapíthat meg. Mert nem is olyan régen még az volt a fő kormányzati elv, hogy „mindenki számára nyitva az ut a koaliciós többségbe, tessék beszállani s tessék azon be­lül kivívni a pártköveteléseket". Gazdasági ügyek A nemzetgyűlés kéthónapos rendkívüli vaká­ciójának egy másik nem kellemes következmé­nye, hogy a folyó ügyeik is nagyon felgyülem­lettek s ezért a gazdasági kérdések is kétszeres nyomással jelentkeznek. A községi választások harmadik vasárnapján az agrár Venkov még tizenharmadik oldalon pen­gette a gabonaárak emelésének szükségességét és a gazdák eladósodottságát is emlegette, de már a múlt vasárnap az első oldalra nyomult elő­re mindkét súlyos kérdéssel. Az „előnyomulásban" nagyon segítette az a körülmény, hogy az agrárpárt a községi vá­lasztások során nemcsak a szlovákiai magyar aktivisták jó részét vesztette el, hanem cseh és morvaországi kádereit is megtizedelte a három választási vasárnap. Nem véletlen az sem, hogy a párt mervaországi büszkesége, Stoupal Viktor is jobbnak látta, hogy a közélettől visz- szavonuljon. A gazdák eladósodottságának emlegetése kap­csán azonban nyomban felgöngyölődik a koalí­ció számos egyéb gondja és baja: a munkanélküliség fájó sebe, aminek megoldásánál ma már a szocialista cso­portok se lázonganak az általános munkakötelezettség bevezetése emlegetésekor, — s a munkapiac uj rendezé­se, stb. És e gondok és bajok emlegetésével oda a köz­ségi váiasztásokbeli nagy csehszlovák nemzeti egység is. Ismét egyes miniszterek személyét teszik fe­lelőssé a gondokért, különösen a kevés felelős­ségű koalíciós lapok s egyremásra ismétlőd­nek a legélesebb személyi támadások, ezek nyomán pedig a személykicserélések kombi­nációi is újraélednek. A koalíciós lapok egyelőre a mai személyek ne­veit cserélgetik, de a beavatottak nagyon is jól tudják, hogy a jövőbeli személycserék sokkal méilyebbrehaíók lesznek és egészen uj nevek s fiatal erők lépnek majd az előtérbe. De ahhoz uj parlamenti választás is szükséges. DR. TÖMÖRI JÁNOS. A nemzetiségi tárgyalások eddigi pozitívumai és negatívumai Határnapon julius 12. is julius 15. ~ fl kormanytervezetet még senki sem ismeri - Hétköznapi gondok - Újraélednek a koaliciós viszályok

Next

/
Oldalképek
Tartalom