Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-08 / 106. (4549.) szám

•p 3f9j.za-íj-aq UBq-mnasnj\[ oijbiuo Ibaojj jpjuojo} e isoni jajapj nSfsoiu'aielA'SBU b izg •uaqpBZ -?Z8 *JX B q»nnzs?q UBqpjApuipuB5is jnUBI -IBjBquoAaqSgsi^q qa.í[aniB ‘qB|i9,B| joszj'Bd 6? jt>pjpqB)BS3 ‘|OpJBq )}3|pui EZRAJUOSO SOOJBq B Q9qApUlB ‘JJBÍIPIBI EJJlS-SupJlA iSa BJquzs? ipipi-psjag B Ágoq hiizoqiBA -jq bjjb JasBjg nBquozB [npqf)iA'uoziq qqoj •Saj dppmig •juzoq bjSpiiaiIbu IRÁirySoz -nq jpfpjBqBjBSA 9raosa zsfSa qaSuiqu b S| Jipjaqis nBq9p?A s? uaq^Aujoq B qSipzaq }Bqosp)BS? UBqmo.íu UBjn s^zapajpj v •qBjiESD3q.ipi qanjgqz^j b |Bqii|BdBsa qqasrq ASa naq-£9£i trp;n snizsijyi — ASoq ‘jj^izaASafiaj pqqns -rjjsraoj isp qaSujqjA b naApuiB ‘qBi[p[Bi j»Aoq-Bunj Rasj OBqjodBin? 9un;iq naqppz -gq uoiSaisuayj iiaqraBi!i?-B|osauinj\[ v 'q®* -íojnf inán ajpjajnjgj qoraeny Iinsa.iSg ibui B Ijoipui qBABi ASBu b ubjiizb Sím ‘ppj pp lBqnf|n jfp||©|A(OJ injzsajaq uoqoiuüÁioj SBtaiBjBq piino eqqB zb ubjiizb s? iq qangjoq uaqjpqo-nospnj-i B nEqpiBlR? qaSuiqiA b }iru -azs jaSBJj *uoupaaQ zb qBjjpf Bpo-opi qí9Í-Bq s? fBApnJaray mrej qB||OlJBl |Bqo|Biosa -dBq 9puBilB IV uoqopBzpzsA? qaSuiqiA V •jjBlJEf bjjb qaSuiqiA B ASoq ‘Ef|OZBSl ÍZE pUlUI ÁpiUB ‘BjSpi’lAdBU IRJaq >[3|ui3 s<>p;iq qqgj OJÓSa u^qppiA 9}-os[aj V 'qB||0|nÍ aqpAizs SBifAj'n zb [BungfBq A'Soq ÁSn ‘qBjpBlBq 9pJ 9I-9SP3 B uojniziA bbuuo pj‘pjn|ZBJpzs SB[iAffj zb p q?lJ? [puppBOB^j qaSniqjA b ASoq kB||0|idBin?2ain jpiiBjzspSpj S9pn"» v •JpjppuistSaui Jozsqos jBjfiispzB^n sp OJpfpioj Bqpaiuv Jgzspja qo; -dpj jjop zsnqranioyj pAAp ZBzsqqgi qaSmq -ia iBiApuipuBqs b ASoq ‘piaqaA BJSoAuoziq juuazs qappi qppj ejbi;b zy -pAapuipajo qBupfpqnnui9;B|nq 9|jb| SiqaAp pSSpssoif -BA[iÁu b aqozoq |som BjpnBjzspSpj jpupra -ajaASa iUB||9 bjutSjja ‘jozssajoad jopups jasBJj *qajaqioa iBdpjna qBppf sí pppez -pzsAp Aupqau ;jop zsnqamio-ji jpui uoqpq -íjamy A’Soq ‘qpfjiAuoziq jzb pniui qaApm ‘BJSpijAdBU JiRjaq ppj qos noA'SÉn najarnj -aj BqiJauiy UBquozB uaqqaAp iqq9^n zy *jO| ajzapaj J9)S|JM zsnqraiqo^ ipquanry ASoq ‘uBqpioqsi zb qoipuniiB^ ASn uBfpAupurw iipqíjsuiv uaqzjgsia |9| qaizapaj ’qafiuiqiA lejAeuipuens tf •pqunjp;znpdqpjBqBj siq qnfjidBJBAS 6i íreqqBiSBAnB sp qunzjazs puipjo qos Sara ‘jBraBsapjBqirnra siq sp raaSaa jiSas na;sj of B eq ‘ÁS; ‘sbuijbSjozs sp sarappaSua noAS *BM *spnaqtd srq ASa pqp sí rqau nazsiq ‘bj mozsgBJEq raan ppzB »Q "Sara raapi up|n spsazaq SBzssoq qnsa np s ‘juzpifaJ pjazs p nsquozB BqPM jSjpiBqunra srq sbiuibSjozs •qanrapinzs saApaq praojo qapajozs Jazs -ASa raaa qpjpinnnzpq b qaza s 'I9IB pl qaujnjaq qpqnmuizpq siq sofpq JBnreq •qBSO s qiAS b jutra ‘Sozorá npgjnj ‘qizoS-jop joqira aa *?[BinnBJBSoqBqiinraizpq op zb BSJpipqBi siq sapuasg *uaqraojo sp nBqqBjg -bAub ‘ipzijBzssp aasajazsjaza ‘pB^B Bjpp -zbS 9f Bq s ‘inuaA pqaj Sara oaznpd 9SOiO •na *uira ‘pupsiA jpfpuoS ^íSn pp ‘i^biba Sara a-auuaj “Bjpnj *ajraasaniq qqpSpjp -Sai B juira ‘bj sí qozpASiA "UozoSjop jpa -qiqB ‘qBinjozBpnira sp raaqan zajazs praojo iAnuai\[ ’Spzs9f siq saApaq naAui\[ '{ojn; -9IoSjoq b ‘ipjiuBSjpjB-qnnra siq mBipoqiop -uoSp sp main} nBqrapqozg •iiopoAuoqiy ‘SpsApdj Wp Cl \LIOHVW ANfOHXZS uiesjeiequnui spj ua zv •pqo qpuozspAS Sipqos qaj -aSa iqqqi y ’jpga jpq b }aSpA Up ASj -B|dBq -aq sj iq jmraeq sp aq |UBqoj b^sobui b ‘íbÍ ‘aa -Í9}fB zb B|}0|iAni)| 'noSodoq i^bpa •injis papzaqig "Bipípj Busásra b ASoq ‘aliaifas aa -ipfpqsDBij joqas ouppi raan ‘BraBiujpSa zb ipzaqjpBZBq joqiray jBidBqaq ‘uraiBq — ‘pjaSa zb B|ip|Saui BqsaBtn b iniray óm zspo^BiBAU }{iú ‘9[BAnipjfa| a; ipn — :jpSa srq v Bipuoui |zy *|BqsoBra B BppiSara s BqpjraBq b ppaq qBsa JazsASg ’iusajaqSara iinpuiSam ipn ^BqsoBra b zb laqaj sí iq ASoq ‘uBqpSBm Bijopuoá |ZB JpSa siq y *|uarap apizy •qunSpsnaip zb ‘b^soedi b nof pára ‘pqzpq B iq fuaui au ‘noqiii fpBJBra rqEupiji b Bipuora |zy ‘nisaja^ 191BA -luna |uarap BraBiuaaSa zy •BuiBUi-raSa j’azsASa jp ‘uoa uiau pq ‘jazsASa ipa •bapt ‘saAp 1 ‘3MIH3X NH35I : »WI •^ntpiBO '0 *xj ‘noppj^ qprapj^j •azSp zb qajzpiqaj ‘aASajasajso ‘nBSopjoq uapaq b púira s ‘qazspi b |p| nazspx JBuiBq uaAn ASoq ‘qa|zpu pffpzs *qai[i}jq uaSi qaqsoai y ‘qazspj b j|aj uazspq jpui JoqiMI papzaq iua|idp ijpípaira s ‘pApq dpzs ASa Ippx •ipzpq fn zb pidpSara s ‘ipfprai zb iSaasaisaia •npjBj qunzpq b Sajasapo ‘jpra ||o(bzssia jppBin aqsaag 'ayavw smsdsj insipgpA l’i *TTTA ‘b*j?W •pAÁupq-qppupfB zy p aipinq raaqan ASojq ‘laiauozsoq qopuo^ qBUisopq gizsaqjazs •pdpq sauizs qos y ‘niBizodBi ‘mBiiBSiog •raaipSazpu qBsa sg ‘raapaa aqraazaq y ■maAAuoq up zb »or3aj\[ ‘niBiioipqSara Joqijv raannjoSara uoASb\t •W3AANQM N3 ZV uiAtf -o 'IA ‘soupp ASbm •popBiupipi 9 »J«K ‘;ins9iBA sí Sara ?g — rtuBqjis qopBJBra raa^“ :i|opuoraSam 9 |iray •Bfpinjp zb no a sppnp uaipsonajazs •pozoq qaaaqraa zssog ‘snzpf Sara nBR Joqq3 ' *qnnpoqjoraozs raauBH ‘qnninig raasSpui aa ‘qnjjpA praragjo ij\[ pdauun ASbu e IZ3 ’3Pai3ASnH V •»9qiJ3 ‘1 ‘o *AI ‘9izspq ppdj?^ •pa;p nzssoq uaASa| ;p;ragjo sp Soppg ‘uaisi 9f b pqos uazzup sp uotpiy ‘pa|jp raozoqpprai s ‘qapjngzsoq ipqAizg uodcu dpzs b uaza ‘rapqsapAuB pf sapg *qoipf]BjzsBSBrapj jpfdBU dpzs rapqsapAuy ‘qoiBZzoiBin sp qoSp.iiA qoiBfliA^ •SpjiA-BjS!>l9mnAS qos-qos b pnASa apA s ‘SpiiAi^ngAS b qiAuiq BjpfdBU qpAuB zy •vayfdVN mvanv i •TZaOJO ‘SOAP gi ‘BUOIJ BSOBfl •Bqpqozs b qnA8|A s ‘Eqppjqoq qnfpazs ppBH ‘iBSSpjiA api ASpg ‘ppja dpzs ax Pl J?ui ÍIRPI9Z •afpiapjtq zsbabx ‘BqjppBra b jpra pqang •ppqjq dpzs b m ‘gpja zb jpra inpioz *0033 ZV •|BurjBAStjnoH {"J 'o a ‘aquag |zaappq ’ubiio pazs loSpjqfA qaJaASsiq 9zopBZ8|pf •jBqqoSpJTA BqjBX ‘ozara B |[o ipqnj ppz •qoSpjp sp qoqraog qBU|BSuu }pqda| BqjBX ‘qoSpjjA B qBuixA^ ‘qpj b qaűzaASni isoj^ •qauuaisj zb qaugu&g pqaup 9l!9S3ia ‘qangfBzssiA Bjfa qBJBpBiu 9iqau9 *V *3fBuiBSio[Bp ubSia g ‘qBUBZsipf uozara ppz v •qaqaiaAS B qaunjJQ ‘ppqiq dpzs B |}ofi3 U333MIM d?ZS V JLLQfl3 •pjpSisz ‘ro *ia ‘bpi Abihq •laqupiraajax liopp jaiAres qnfpípzg ‘laqunuaisi ‘|«quiun jm b |jpza qnfppini •raas is quniaqip uiau inqpu paipiuapf ‘raas ipj b ppigz uiau inqipu poiBJBqv •naqiazspuuai B qun[BlzsBdB| pApw ‘papliazoq ax B ‘ureJfi ‘syposa Anw •asxgnszQ^i 31 v •ppsopuisi^ ‘saAp oi tBqnoa bjibq •|jpraazs ibAub za ipipq qo|BfpV ‘upApra qapAizs ‘qaqaraJaAS i| sg •|piap qauuaAg *B BzzoAnBJBaq ApW ‘upSa qunpp dsu b araazs 9 zy •pio| aqauuaAS pAai Sáppá a iiBfJBq s ‘pp oaoí b naiuiqai [BsspppSSy •BfpqAuVai b ipi ibzssoj uopij\i ‘BspiiiBiiid IIOA SBrapplpi Aura aa •piuiqaj ibAub tpl iBSSpsSopjoq y ‘ppjazs uapiSpA b ipbjb quapj pq-ípRi ‘qunippi ugpoqjo araazs qupAuesapg ‘qunipnjpj uaqosaioq b Spin Joqtpi ‘3W3ZS ^NYANV |0jaHJ?6a zv — m ­ívsyai xouifAdvn sin ’— OSI — — 146 ­151 ­Az acahtyfyomb’ Irta: B. RADÓ LILI. Volt egyezer egy szegény asszony, meg egy szegény ember. Küszködésük, bajlódá­suk volt ám nekik tenger. Lefeküdtek bu- bánattal, felébredtek gondra, asszony, em­ber, meg a gyerek, azt se tudták, mit egye­nek, nem volt semmi kincsük, pénzük, csak az asszony orsójának volt egy arany­gombja. Hát egy napon a 'ház előtt kinn ülnek a padkán. Fon az asszony szép fonalat, megy a munka, gyorsan haíad, egyszerre csak arra fut egy csúnya, kövér patkány. Fel­ugranak, feldül ott a padka, orsó, pergő rokka. Mire mindent összeszedtek, szegény asszony nagyijedten mondja: — Jaj, Istenem, hova lett az orsóm aranygombja! Néznek jobbra, néznek balra, keresik a a gombot. Megszólal a szegény ember: — Már én annyit mondok, hiába is kere­sem itt jobbra-balra, körbe, pajkos manó vitte' el, vagy egy huncut törpe. Hanem, éxles feleségem, azért söhse félj te, elme­gyek a hegyi manó barlangjába érte. Indul is a szegény ember, sietős a lépte, e hogy odaért, a manócskát szelíd szóval kérte: — Kedves manó, kérlek szépen, szomorú a feleségem, mert a,z orsó aranygombját igen nagyon szerette. Ha elvetted, arra ké­ret. küldj valamit helyette! Hegyi manó vígan mondja: — Bizony szép az orsó gombja, mit küld­jék bát érte? Szól az ember: — Jó lenne egy tejelő tehénke. Meg is kapta, hazaindult, várta asszony, kisgyerek. No, azontúl kétszer egy nap megfejték a tehenet. — Mindig tej van — szólt az asszony. — Akárki meglássa, jobb lenne ám, ha akadna bele egy kis kása! — Jól van — szól a szegény ember —, add ide a zsákot, elmegyek a manócská- hoz s hozok, amit látok. — Kedves manó — így szólt aztán —, feleségem kérte, ha megtartod azt a gom­bot. küldj valamit érte. Egy tehén, meg egy zsák kása! Nem lesz sok az ára, s lesz leg­alább ennivalónk holnap vacsorára. Szól a manó:-— Isten neki, add ide a zsákot. Azt. üze­nem az asszonynak, jóllaktok, ha holnap ezt tnind megvacsorázzátok! Vitte is a szegény ember, rfVggörnyedt a háta. Odahaza az asszony már a kapu­ban várta. — Itt a kása — szólt az ember —, ezt kaptuk a gombért! Ment az asszony, s színig töltött három egész kondért. Hogy elkészült betálalta: No, most jóllakhattok! Meg is ettek kilenc tálnyit, egyre ettek éjféltájig, akkora már a gyomruk, mint valami nagydob! Ettek né­mán, délben, este, tovább ettek másnap. — A többit már — szól a gyerek — adjuk oda másnak! Néz az ember: Van ez itt még vagy egy negyedmázsa! Kinek kell a földön ennyi tö­mérdek sok kása? — Jó kása ez — szól az asszony —, fi­nom, tejes, édes, vigyük akkor fel az égbe, majd akad az angyalkák közt kettő-három éhes. — Nem úgy van ám — szól az ember —, messze van az innen! De, ha volna egy nagy létrám, fel lelhetne vinnem! Jaj, kitől is kérjek egyet, ugyan, kinek szóljak? — Ha csak ez kell — szól az asszony —, a hegyi manónak! Szabódik a szegény ember, nincsen hozzá kedve, hanem hát a felesége noszogatja egyre. Nézeget a szegény ember kásáról az égre, rimánkodik asszony, gyerek, elin­dul hát végre. Szól a manó: — Vigyen engem nyómban el az ördög, ha erre az aranygombra még többet is köl­tők! De az ember kéri. úgy: Nézd, otthon már várnak, s örülnek az angyalkák is a nagy kásás-tálnak. Most az egyszer segíts hát még, add ide a létrát! — No, nem bánom — szólt a manó —, látom úgy is Úristen elég csapást mért rád. Fenn a hegyek legtetején készen áll a létra. Asszony, ember, kicsi gyerek, készül a nagy útra. Kásás tállal a kezükben in- du'nak a hegynek, s a nagy létrán óvato­san lépnek egyet-egyet. Mennek nappal, mennek este, éjszaka is eltelt, mind a hárman ott a létrán érik meg a reggelt. Már a gyerek nyűgös, álmos, az asszony is fáradt, az ember meg alig szu­szog ... jaj, Istenem, most megcsúszott! Hopp jaj. puff! És elejtik a tálat!... Sir a gyerek, a szeméből hullanak a könnyek; megfordulnak mind a hárman s lassan visszajönnek. islandban, a begyek között, akik arra járnak, ma is lát ják még a nyomát — sárga sziklán fehér foltot — a nagy kásás tálnak. TANULSÁGOS történetek NE BÜSZKÉLKEDJ! A fiatal fa büszkélkedett a közelében álló vén törzsnek: — Látod, mennyi üde, friss hajtásom van? A kertész a fiatal fához került és egyre­másra nyeste-vágta a fiatal fa büszkeségeit. Megszólal erre a vén törzs: — Engemet nem nyirbálnak. A FAÓRIÁS BARÁTAI Az őserdő hatalmas fájának sudara kéje­sen fürdött a tűző napsugarak özönében. — De boldog vagyok, édes Istenem, hogy ilyen nagyra és erősre növeltél! Az őserdő disze és koronája vagyok. Az ágain felfelé kúszó lián maró gúnnyal vágott közbe: — Hoihó, barátom! Én magasabbra nyú­lok nálad. Az őserdő teteje én vagyok! A faóriás megvetően felelte: — Igazad van! Indáid tényleg a sudaram fölé tekergőznek. De nem a saját erejükből, hanem az én ágaimba kapaszkodnak. A fagyöngy halkan kacagott: — Kellett ez neked, magasratörő lián? Látod, én szépen meghúzódom a fa lombjá­ban. Nem pályázom arra, hogy az óriásnál nagyobbnak tartsanak. Engem barátjának is tart a fa! — Téged sem, te haszontalan élősdi! Az az én barátom, akinek a földben a gyökere s a saját erejéből él, anélkül, hogy másokat kihasználna. A legkisebb bokor is az, a kis fűszál is.' De ti ketten nem. Az erdőt mi al­kotjuk. Ti csak összebogozzátok, hogy át­hatolhatatlan vadon legyen . . . A 3ÖLD LEVÉL. Az anyakecske két fiával a bokrok kö­zött lakmározott. Mivel az anyakecske csak a száraz leveleket rágta, csodálkoztak a gödölyék: — Miért nem eszed, anyám, a zöld leve­leket? — Mert gödölyekoromban nekem jutottak a zöld levelek . . . HÓKA KIRE ÜTÖTT TERKA? A kis Terkától azt, akarják megtudni, hogy kire hasonlat és ezt igy kérdezik tőle: — Kis Terka, kire ütöttél? — A Julisra. — Hogy lehet az? — Mert apukára meg anyukára nem sza­bad ütni, de a. Julist szabad néha megver­nem. BUBI GYAKORLATIAS. — Nézd, Bubi, milyen szép fa ez a fenyő! — mondta Gabinak a nagybácsija. — Nem érdekelnek azok a fák, amelyeken nem terem komipót — szólt fitymálva Bubi. SZÁMTANÓRÁN. — Ide figyelj, Jóska! — szólt a tanító bácsi, — ha az anyád ad neked két al­mát . . . — Nem ad! — kiált bele Jóska. — Hát akkor az apád a<d. — ö sem ad! — Jól van, hát akkor én adok neked ma két almát, holnap is kettőt, holnapután is kettőt, hány almád lesz összesen? — Éppen elég, — feleli mosolygó arccal Jóska. KIS LEVELEK Bállá Ilonka. Versedet megkaptam. — Ho- lubek László, Mészáros Béla, Stefanovits Zsófia. Felvettelek a kis magyarok táborába e nevedet beírtam az aranykönyvbe. MEGFEJTÉSEK A 18. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Piroska, iz. kis, apu, zár, mér, irk, int, ága, szamáé. - Piramis, iz, Üli, ke, a farkas, kurta, Sziám, pénz, argá. — Riszner Jenő sarokrejtvénye: Ázsia, zsír, sir, ir, a. — Takács Tibor rejtvénye: Hall­ható. — Baranyai Rózsi fésürejtvénye: Cili, Imre, fény, rügy, néma. zöld, Csik Ferenc. — Winkler Magdi rejtvénye: Cipő, suba, ucca, néha, York, alma, csúnya. — Thain Viola láncrejtvénye: Hal, láb, bál, lap, pap, pék, kép, kéz, zab. — Kis Erzsi rejtvénye: Álom, liba, alma, róka, cica, orsó, sajt, baba, árok, lila, álarcosbál. A rejtvényeket helyesen fejtette meg; Alagi József. :: Biró István, Bencze Ká­roly, Boros István. :: Darvas Szilárd, Dobos László. :: Forgáoh Klárika, Forgáoh Ildikó, Farkas Géza, Fekete János. :: Gúnya Mi­hály, Gergely Ferenc, Gaál Katus. :: Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István. :: Jel­űnek Olika. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Pé^er, Klimó Károly. .: László Dé­nes, Linner Ilonka. :•: Molnár Teréz. :: Risz­ner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi, Révész Dina. :: Sós Sándor, Stefanovits Zsó­fia, Sebők Évi, Sebők Juci, Sebők Palkó. :: Szelei Miklós, Szabó Antal. :: Thoma Osz­kár, Török láváin, Tóth Jenő. :: Virágh Vilma.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom